"Hamupipőke, avagy a kis üvegcipellő" Charles Perrault meséje. Először névtelenül jelent meg 1697-ben Párizsban a Histoires ou contes du temps passé (angolul: Stories or Tales of Past Times) című kötetben, amely Perrault nyolc meséjének gyűjteménye. Perrault változata sok elemmel — például az üvegcipellővel, a tündérkeresztanyával és a tökből készült hintóval — vált ismertté és éppen ezektől a részletektől lett a modern "Hamupipőke"-kép meghatározója. A kötet végén Perrault rövid tanulságokat is fűzött egyes meséihez, amelyek a korabeli erkölcsi tanulságokat és udvari viselkedésideálokat tükrözik.

Történet röviden

A történet központjában egy elnyomott, rosszul tartott kislány áll, akit mostohaanyja és mostohatestvérei megaláznak; a lányt a hamuban ülő helye miatt nevezik Hamupipőkének. A lány tündérkeresztanyja segítségével egy tökös hintón utazik egy bálba. A bálon a herceg rögtön beleszeretett a lányba, aki azonban éjfélkor — amikor a varázs megszűnik — elmenekül, és útközben elveszíti az üvegcipőjét. A herceg megtalálja az elveszett papucsot, majd ennek segítségével keresi végig az országot, míg meg nem találja és feleségül nem veszi a lányt. Perrault változata a kerek, mesés fordulatokra és a tündéri segítségre helyezi a hangsúlyt, a történet végén pedig a szereplők társadalmi státusza megfordul: a bátorság és a szépség jutalma a királyi házasság.

Eredet és változatok

A Hamupipőkéhez hasonló motívumok és cselekményszálak számos európai és világmesében előfordulnak. Hasonló európai meséket találunk Bonaventure des Periers Új rekreációk és vidám játékok (1558) és Giambattista Basile Pentamerone (1634–1636) című művében. A Grimm testvérek "Aschenputtel" című változatukat a Gyermek- és háztartási mesék (1812) című kötetbe vették fel; a Grimm-mesében több népmesei elem — például a sírra ültetett fa, a segítő madarak és a lélektani keménység — erősebben jelenik meg, és a végkifejlet jóval durvább részleteket is tartalmaz (a mostohatesók testi sérülései, a madarak által okozott büntetés).

Nem európai források is ismerik a motívumot: a kínai Ye Xian (vagy Yeh-Shen) története, az indiai, afrikai, jávai, ausztrál és japán mesék egyaránt tartalmaznak hasonló elemeket — elnyomott leány, valamilyen csoda, felismerés tárggyal (cipő, lánc, gyűrű) és házasság. A Hamupipőkéhez hasonló mesék a kínai, indiai, afrikai, jávai, ausztrál és japán irodalomban és folklórban is léteznek. A tudományos mesekutatásban ez a történet az Aarne–Thompson–Uther-osztályozás szerint az ATU 510A típusba (a "Persecuted Heroine" vagy „Cinderella”-típus) tartozik.

Fő motívumok és értelmezések

  • Persecuted heroine (elnyomott hősnő): a mostoha és mostohatestvérek által elnyomott lány, aki kitartása és jósága révén kerül ki győztesen a megpróbáltatásokból.
  • Csodás segítő: tündérkeresztanya, mágikus állatok vagy természetfeletti erők, amelyek átváltoztatják a helyzetet (tök → hintó, egerek → lovak, rongyok → báli ruha).
  • Fel- és felismerés tárgya: az üvegcipellő (vagy más kultúrákban lánc, aranypapucs), amely a személyazonosság bizonyítéka lesz.
  • Társadalmi mobilitás motívuma: a mesében a szerénység és erény jutalma gyakran társadalmi felemelkedés — a házasság királyi rokonságba emeli a főhőst.

Értelmezések szerint a mese egyszerre beszél erkölcsről (a jóság jutalma), társadalmi rendről (házasság mint státuszváltás) és pszichológiai fejlődésről (önbizalom, identitás megtalálása). Feminista és kulturális olvasatok rámutatnak arra is, hogy a mese passzív "megváltás"-képet is közvetíthet, ugyanakkor modern átiratok gyakran erősítik a hősnő cselekvő szerepét.

Adaptációk és hatás a kultúrára

A mesét számos alkalommal színpadra, filmre, televízióra és más médiumokra is adaptálták. Néhány kiemelt példa és irányzat:

  • Ballettek és operák: például Prokofjev balettje (1945) ma is fontos része a balett-repertoárnak.
  • Animáció és nagy stúdiók: a Disney 1950-es rajzfilmje meghatározóvá tette a vizuális megjelenítést (tündérkeresztanya, üvegcipő, hintó), ezek a képi elemek sok későbbi adaptáció alapjául szolgáltak.
  • Spielberg/klasszikus filmadaptációk és modern újraírások: számos élőszereplős változat létezik, például Kenneth Branagh 2015-ös filmje, illetve modernebb, historizáló vagy feminista feldolgozások (pl. Ever After, Ella Enchanted).
  • Színház és musical: Rodgers & Hammerstein és más dramaturgok, zeneszerzők dolgoztak fel Hamupipőkét musical formában is.
  • Televíziós sorozatok és gyerekműsorok: a mese gyakori epizodikus vagy tematikus visszatérő forrása gyerek- és családi műsorokban.
  • Irodalmi újraírások és kortárs művek: a mese motívumai megjelennek bájos modern fantasykben, ifjúsági regényekben és paródiákban is.

A Hamupipőke rendkívüli népszerűsége, a könnyen felismerhető motívumok és a rugalmasság (a történet kulturális és történelmi környezethez igazítható volta) miatt maradt fenn és alakult tovább a népi és magas kultúrában egyaránt.

Összegzés

Perrault változata kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a Hamupipőke-történet a modern művészetben és popkultúrában rögzüljön: az ő leírásai és kiegészítései (üvegcipellő, tündérkeresztanya, tökhintó) váltak a legismertebb elemekké. Ugyanakkor a mese gyökerei és rokonsága sokkal régebbi és szerteágazóbb: a világ különböző kultúráiban fellelhető változatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a történet a nemzetközi mesekincs egyik legellenállóbb és legtöbbször újraalkotott darabja legyen.