Rovaremésztő növények
A húsevő növények olyan növények, amelyek az állatok befogásából és elfogyasztásából nyerik tápanyagukat. Gyakran nevezik őket rovarevő növényeknek is, mivel általában rovarokat ejtenek csapdába. Mivel táplálékuk egy részét állatokból nyerik, a húsevő növények olyan helyeken is képesek növekedni, ahol a talaj vékony vagy tápanyagban szegény. Ez igaz a kevés nitrogént tartalmazó talajokra, például a savanyú mocsarakra és a sziklagyepekre. Charles Darwin 1875-ben írta az első ismert könyvet a húsevő növényekről.
A növényeknek ez a képessége, hogy elkapják az állatokat, igazi húsevő. Öt családban több mint tizenkét nemzetség létezik. Ezek mintegy 625 olyan fajt tartalmaznak, amelyek vonzzák és csapdába ejtik a zsákmányt, emésztőenzimeket termelnek, és felhasználják a tápanyagokat. Ezen kívül több mint 300 faj van több nemzetségben, amelyek ezek közül néhány, de nem mindegyiket mutatják. Ezeket általában protocarnivor növényeknek nevezik.
A Vénusz légycsapdája: a második érintésre adott reakciót mutatja.
Ragadós mirigyek és csápok mozgása a Drosera capensis fajon
A Heliamphora chimantensis kezdetleges szurokcsapdái a csapdák példái.
Csapdázó mechanizmusok
A rovarevő növények levelei olyanok, mint a kancsók vagy hólyagok, amelyekben a rovarok elkaphatók. Ma már öt különböző csapdázási módot ismerünk.
- A csapdacsapdák (kancsónövények) a zsákmányt egy feltekert levélbe zárják, amelyben emésztőenzimek vagy baktériumok vannak.
- A légycsapdák ragadós nyálkát használnak.
- A csapdák gyors levélmozgásokat használnak.
- A hólyagpókok a zsákmányt egy belső vákuumot létrehozó hólyaggal szívják be.
- A homárcsapdák arra kényszerítik a zsákmányt, hogy egy befelé mutató szőrszálakkal ellátott emésztőszerv felé mozogjon.
Ezek a csapdák mind aktív vagy passzív csapdáknak minősülnek. A Triphyophyllum egy lián (a trópusi erdők kúszónövénye). Háromféle levele van. Szükség esetén hosszú leveleket hajt ki. Ezek passzív "légyfogó papírok", amelyek elrejtik a nyálkát. A növény levelei nem nőnek vagy mozognak a mozgó zsákmányra adott válaszként. A Drosera sundewa viszont aktív légypapír. A napraforgó minden faja képes ragadós csápjait mozgatni érintésre válaszul. A csápok nagyon érzékenyek, és a levél közepe felé hajlanak, hogy a rovar a lehető legtöbb szárú miriggyel érintkezzen. Darwin szerint egy kis szúnyog lábainak egyetlen csápjával való érintése elegendő ahhoz, hogy ezt a reakciót kiváltsa. Ez segíti a zsákmány elkapását és megemésztését.
A Vénusz légycsapda, Dionaea muscipula, a gyors mozgásra képes növények egy nagyon kis csoportjába tartozik. Amikor egy rovar vagy pók végigkúszik a leveleken, és megérint egy szőrszálat, a csapda csak akkor záródik, ha az első érintéstől számított húsz másodpercen belül egy másik szőrszálat érint. A kétérintéses kioldás révén elkerülhető, hogy energiát pazaroljunk olyan tárgyakra, amelyeknek nincs táplálékértéke.
Határeset
Egy húsevő növénynek magához kell vonzania, meg kell ölnie és meg kell emésztenie a zsákmányt. Ezután a zsákmány megemésztéséből is hasznot kell húznia. A legtöbb esetben ez aminosavakat és ammóniumionokat eredményez. Vannak olyan esetek, amikor a növények elkapják a zsákmányt, de nem emésztik meg. Inkább szimbiózisban élnek egy másik élőlénnyel, amely a zsákmánnyal táplálkozik. Ilyen eset például a napraforgó Roridula faja, amely szimbiózist alakít ki a gyilkos poloskával. A bogarak megeszik a csapdába esett rovarokat. A növény a bogarak ürülékében lévő tápanyagokat hasznosítja.
Evolúció
Kevés fosszilis húsevő növényt találtak, és akkor is általában magvak vagy pollenek formájában. A húsevő növények általában fűszernövények, fa vagy kéreg nélkül. A valódi húsevő növények valószínűleg legalább hatszor fejlődtek ki egymástól függetlenül.
Egyesek szerint minden csapdatípusnak hasonló az alapszerkezete - a szőrös levél. A szőrös levelek valóban felfogják és megtartják az esővízcseppeket, ami segíti a baktériumok növekedését. A rovarok a levélre szállnak, a víz felületi feszültsége elkapja őket, és megfulladnak. A baktériumok elkezdik bomlasztani a rovart, és tápanyagokat szabadítanak fel a tetemből. A növény ezután a levelein keresztül veszi fel a tápanyagokat. Ez a "levéltáplálkozás" számos nem húsevő növénynél megtalálható. Azok a növények, amelyek jobban tudták megtartani a vizet és a rovarokat, szelektív előnyt élveztek. Az esővizet a levél csészézésével lehet visszatartani, ami csapdákhoz vezet. A rovarokat a levél ragadósabbá tételével is meg lehet fogni, ami légyfogó csapdákhoz vezet.
Az Archaeamphora , a legkorábbi ismert húsevő növény művészi ábrázolása
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a húsevő növények?
V: A húsevő növények olyan növények, amelyek tápanyaghoz úgy jutnak, hogy állatokat - általában rovarokat - ejtenek csapdába és esznek meg.
K: Miért nőhetnek a húsevő növények olyan helyeken, ahol vékony vagy tápanyagszegény a talaj?
V: A húsevő növények azért nőhetnek vékony vagy tápanyagszegény talajon, mert táplálékuk egy részét állatokból nyerik.
K: Ki és mikor írta az első ismert könyvet a húsevő növényekről?
V: Charles Darwin írta az első ismert könyvet a húsevő növényekről 1875-ben.
K: Mi az igazi húsevő növény?
V: A valódi húsevés a növények azon képessége, hogy a tápanyagok megszerzése érdekében állatokat fognak.
K: Hány nemzetség és faj létezik a húsevő növényekből?
V: A húsevő növényeknek több mint tizenkét nemzetség és mintegy 625 faja van.
K: Mik azok a protokarnivor növények?
V: A protocarnivor növények olyan növények, amelyek a húsevő növények néhány, de nem minden jellemzőjét mutatják.
K: Mit csinálnak a húsevő növények, miután csapdába ejtették zsákmányukat?
V: A húsevő növények emésztőenzimeket termelnek, és felhasználják a csapdába ejtett zsákmányból nyert tápanyagokat.
