A Drosera, más néven Sundews, húsevő növények közé tartozik. A zsákmány csapdába ejtéséhez és megemésztéséhez a nyálkának nevezett sűrű, ragadós ragacsot használják, amely a levelek felszínén lévő trichomáknak nevezett speciális szőrszálakhoz tapad. Ezek a tapadós mirigyek vonzzák és megkötik a legkülönbözőbb rovarokat és más apró ízeltlábúakat; a ragacs nemcsak fizikailag tartja vissza a zsákmányt, hanem emésztőenzimeket is tartalmaz, amelyek lebontják a fehérjéket és más tápanyagokat.
Fajok és elterjedés
A Drosera nemzetség nagyon változatos: a különböző források alapján több mint 190 — vagy a régebbi adatok szerint legalább 188 faj tartozik hozzá. A nemzetség tagjai szinte világszerte előfordulnak, az Antarktisz kivételével. Különösen gazdag a fajgazdagság Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában; Afrika, Dél- és Észak-Amerika, valamint Európa is otthont ad néhány jellegzetes fajnak.
Élettan és zsákmányszerzés
A Drosera levelei többnyire lapos rozettát vagy felálló szárat képeznek, és nagyszámú mirigyes trichommal vannak borítva. A zsákmány megragadása után bizonyos fajták esetében a levelek és a mirigyes szőrök lassan a zsákmány felé hajlanak, így tovább növelik a kontaktust az emésztőnedvekkel. Az enzimatikus emésztés során a növény a lebomlott tápanyagokat — elsősorban nitrogént és foszfort — a levél epidermiszén keresztül felszívja, ami kiegészíti a tápanyaghiányos talajból származó ellátását.
Életciklus, szaporodás és élettartam
A Drosera-fajok között sok az évelő, amelyek többször is képesek vegetálni és virágozni évekig, míg mások egynyáriak, és kizárólag magvetéssel szaporodnak. Egyes Drosera-fajok több évtizedig is megélhetnek, különösen kedvező természetes élőhelyen vagy gondos kertészeti körülmények között.
Élőhely és ökológiai szerep
A legtöbb Drosera faj tápanyagban szegény, nedves és gyakran savas élőhelyeket — például tőzegmohás lápokat, mocsarakat, nedves homokos talajokat és sziklaüreges réteket — lakja. A húsevő életmód lehetővé teszi számukra, hogy pótolják azokat a tápanyagokat, amelyekhiánya korlátozná növekedésüket a talajból. Ökológiailag ezek a növények fontosak a helyi gerinctelen közösségek szabályozásában, és specializált élőhelyeken gyakran jellegzetes elemei a flórának.
Veszélyeztetettség és gondozás
Veszélyeztettség: sok Drosera-élőhelyet fenyeget a tőzeglápok lecsapolása, a mezőgazdasági hasznosítás, az invazív fajok és az éghajlatváltozás; emiatt néhány faj helyi védelmet igényel.
Tartás otthon: a népszerű hobbi növények közé tartoznak. Alapvető szabályok: világos, de nem tűző napos hely; lágy (eső- vagy desztillált) víz; tápanyagban szegény közeg (pl. tőzeg+perlit vagy sfenoszfagnum); tilos a hagyományos műtrágya használata, mert károsítja őket. A mérsékelt éghajlaton élő évelő fajoknak téli pihenőidőre van szükségük; az egynyári fajokat magról lehet újratermeszteni.
Összefoglalva: a Drosera nemzetség lenyűgöző példája annak, hogyan alkalmazkodhatnak a növények nehéz környezeti feltételekhez. Rendkívül változatos megjelenésű és életmódú fajokat foglal magába, amelyek fontos szerepet töltenek be különleges, tápanyag-szegény élőhelyeiken.
