York-félsziget

Földrajz és geológia

A Cape York-félsziget régiója a déli szélesség 16°-tól északra mintegy 137 000 km² területet foglal el. A félsziget csúcsától, a York-foktól mintegy 160 kilométerre van Új-Guinea, a Torres-szoros szigetén és korallzátonyain keresztül.

A nyugati partot a Carpentaria-öböl, a keleti partot pedig a Korall-tenger határolja. Délen nincs egyértelmű határ, de a 2007-es queenslandi Cape York-félsziget örökségéről szóló törvényben (Cape York Peninsula Heritage Act 2007) a határ a déli szélesség 16°-ának vonalát követi.

A félsziget legszélesebb pontján 430 km a keleti parton lévő Bloomfield folyótól a nyugati parton lévő Kowanyama aboriginal közösségig. A déli határtól a York-fok csúcsáig mintegy 660 km. A Torres-szoros legnagyobb szigetei közé tartozik a Prince of Wales-sziget, a Horn-sziget, Moa és a Badu-sziget.

A York-fok az ausztrál kontinens legészakibb pontja. James Cook hadnagy 1770. augusztus 21-én nevezte el Edward hercegről, York és Albany hercegéről. A herceg III. György brit király testvére volt, és 1767-ben, mindössze 20 éves korában halt meg betegségben:

"A főfolyónak azt a pontját, amely az előbb említett átjáró egyik oldalát képezi, és amely ennek az országnak az északi előhegye, York-foknak neveztem el, néhai királyi fenségének, York hercegének tiszteletére".

A trópusi tájak a világ legstabilabbjai közé tartoznak. Évmilliók óta nem volt tektonikus tevékenység. A félsziget egy rendkívül erodált, szinte sík, alacsony síkság, hatalmas kanyargó folyókkal és hatalmas árterekkel. A keleti oldalon, Coen környékén a McIlwraith-hegységben néhány nagyon alacsony, kb. 800 m tengerszint feletti magasságú domb található.

Az ausztráliai Great Dividing Range egy része, a Peninsula Ridge olyan, mint egy gerinc a félsziget mentén. Ezt a hegyvonulatot ősi (1500 millió éves) prekambriumi és paleozoikum kőzetek alkotják. A Peninsula-gerinctől keletre és nyugatra található a Carpentaria- és a Laura-medence, amelyek maguk is ősi mezozoikus üledékekből állnak. A félszigeten számos fontos domborzati formát találunk: a keleti parton a Shelburne-öböl és a Cape Bedford-Cape Flattery környékén található nagy kiterjedésű, háborítatlan homokdűnék; a Black Mountain Nemzeti Park és a Cape Melville-fok hatalmas fekete gránitszikla-halmai; valamint a déli Palmerston környékén található mészkő-karsztok.

A talajok még Ausztrália más területeihez képest is szegényesek. Ősi és időjárásfüggő, nem alkalmasak szántásra, és nem reagálnak a műtrágyára. A gyenge talaj miatt a régió ritkán lakott. A kereskedelmi célú növénytermesztésre tett kísérletek általában kudarcot vallottak.

A Cape York-félsziget éghajlata trópusi és monszun jellegű. A heves monszunidőszak novembertől áprilisig tart, ilyenkor az erdő szinte lakhatóvá válik. A száraz időszak májustól októberig tart. A hőmérséklet a melegtől a forróig terjed, a magasabban fekvő területeken hűvösebb az éghajlat. Az éves középhőmérséklet a magasabban fekvő területeken 18 °C-tól a szárazabb délnyugati síkságokon 27 °C-ig terjed. Ritkán fordul elő 40 °C feletti és 5 °C alatti hőmérséklet.

Az éves csapadékmennyiség magas, a Vas-hegységben és Weipa északi részén 2000 mm fölött van, a déli határon pedig 700 mm körül van. A legtöbb eső november és április között esik. Csak az Iron Range keleti lejtőin a június és szeptember közötti átlagos csapadékmennyiség meghaladja az 5 mm-t (0,2 hüvelyk). Január és március között azonban a havi csapadékmennyiség mediánja a déli 170 mm (6,5 hüvelyk) és az északi részen és az Iron Range-en több mint 500 mm (20 hüvelyk) között változik.

Folyók

A Peninsula-gerinc képezi a Carpentaria-öböl és a Korall-tenger közötti vízelválasztó szakaszt. Nyugaton nagy, kanyargós folyórendszerek, köztük a Mitchell, Coleman, Holroyd, Archer, Watson, Wenlock, Ducie és Jardine folyók ömlenek a Carpentaria-öbölbe. A száraz évszakban ezek a folyók víznyelők és homokos medrek sorozatává válnak. A nedves évszakban a heves esőzések hatására azonban hatalmas vízi utakká válnak, hatalmas ártereken és part menti vizes élőhelyeken terjeszkednek, és számos édesvízi és vizes élőhelyi fajnak adnak életet.

A keleti lejtőkön a rövidebb, gyorsabb folyású Jacky Jacky Creek, Olive, Pascoe, Lockhart, Stewart, Jeannie és Endeavour folyók a Korall-tenger felé áramlanak. Ezek fontos édesvizet és tápanyagot biztosítanak a Nagy-korallzátony legegészségesebb szakaszának. Partjaik mentén ezeket a vad, háborítatlan folyókat sűrű esőerdők, homokdűnék vagy mangroveerdők szegélyezik.

A Laura-medence ártereit ma a Lakefield és a Jack River Nemzeti Parkok védik. A síkságot a Morehead, a Hann, a North Kennedy, a Laura, a Jack és a Normanby folyók szelik át.

A félsziget folyói híresek hidrológiai integritásukról. Ez azt jelenti, hogy még mindig természetes állapotukban vannak, a vízfolyások és a növényzet változatlan. A Cape York-félsziget azon kevés helyek egyike, ahol a trópusi vízkörforgás változatlanul fennmaradt. A Cape York-félszigeten Ausztrália felszíni lefolyásának egynegyede található. Ausztrália szárazföldi területének kevesebb mint 3%-ával több lefolyást termel, mint egész Ausztrália a Bak-térségtől délre. A félsziget folyói azért is fontosak, mert visszavezetik a vizet Közép-Ausztrália Nagy Artézi Medencéjébe. A queenslandi kormány a 2005-ös Wild Rivers Act (Vad folyókról szóló törvény) értelmében a Cape York-félsziget 13 vad folyójának védelmét tervezi.

Földtörténet

Körülbelül 40 millió évvel ezelőtt az Indo-Ausztráliai tektonikus lemez elkezdett szétválni az ősi szuperkontinens Gondwanától. Miközben észak felé tartó útja során a Csendes-óceáni lemezbe ütközött, körülbelül 5 millió évvel ezelőtt keletkeztek Új-Guinea középső részének magas hegyláncai. Ettől az ütközési zónától védve a mai Cape York-félsziget ősi sziklái nem mozdultak el.

A pleisztocén korszakban Ausztrália és Új-Guinea többször is összekapcsolódott a szárazfölddel, és többször is víz választotta el őket egymástól. Az alacsony tengerszintű jégkorszakok idején a Cape York-félsziget alacsonyan fekvő szárazföldi híd volt. Egy másik kapcsolat Arnhem Land és Új-Guinea között is létezett, amely időnként egy nagy édesvízi tavat, a Carpentaria-tavat hozta létre a mai Carpentaria-öböl közepén. Ausztrália és Új-Guinea így kapcsolódott össze, amíg a sekély Torres-szorost utoljára 8000 évvel ezelőtt el nem árasztotta a víz.

Ökológia

Növények

A Cape York-félszigeten érintetlen trópusi esőerdők, trópusi és szubtrópusi füves területek, szavannák és bozótosok, trópusi szavannák, puszták, vizes élőhelyek, vad folyók és mangrove mocsarak találhatók. Ezekben mintegy 3300 virágos növényfaj él. A Cape York-félsziget szinte teljes területén (99,6%) még mindig megmaradt az őshonos növényzet. A Cape York-félszigeten található az egyik legnagyobb endemizmus Ausztráliában, eddig több mint 260 endemikus növényfaj került elő. Emiatt a félsziget egyes részeit nagyon magas vadonminőségükről jegyzik. A félsziget növényei között vannak eredeti gondwanai fajok, a Gondwana felbomlása óta kialakult növények, valamint az Indo-Malájából és a Torres-szoroson túlról, Új-Guineából származó fajok. A legnagyobb változatosságot az esőerdőben találjuk. A Cape York-félsziget nagy része szárazabb, mint Új-Guinea, ami megakadályozza, hogy a sziget esőerdei növényei átvándoroljanak Ausztráliába.

A Cape York-félsziget nagy részét fű és erdő borítja. Ezeken magas, sűrű fűréteg és elszórtan fák, főként eukaliptuszok találhatók. A leggyakoribb fa a darwini zsinórhéj. Bár a félszigeten gyakori és teljes, a trópusi szavannák a világ más részein ma már ritkák és rossz állapotban vannak.

A trópusiesőerdők területe 748 000 hektár, ami a Cape York-félsziget teljes területének 5,6 százaléka. Az esőerdőknek a hosszú száraz évszakban szükségük van némi csapadékra. Ezek a körülmények főként a Fokföld keleti lejtőin, a tengerparti hegyvonulatokon uralkodnak. Ezek öreg erdők, és hatalmas növényvilágnak adnak otthont. Ezek az esőerdők nagy természetvédelmi jelentőséggel bírnak. A Fokföld legnagyobb esőerdőterülete a McIllwraith Range-Iron Range területen található. E terület gondwanai növényei közé tartoznak az Araucariaceae és Podocarpaceae tűlevelűek, valamint az Arthrochilus, Corybas és Calochilus orchideák. Ebben az esőerdőben legalább 1000 különböző növényfaj él, köztük 100 ritka vagy veszélyeztetett faj, valamint Ausztrália orchideafajainak 16%-a.

A szegény, száraz talajokon trópusi puszták találhatók. A Cape York-félsziget északkeleti részén találhatók Ausztrália legnagyobb területei ebből a rendkívül változatos ökoszisztémából.

A Cape York-félsziget nagy vizes élőhelyei "Ausztrália legnagyobb, leggazdagabb és legváltozatosabb vizes élőhelyei közé tartoznak". 19 országos jelentőségű vizes élőhelyet azonosítottak, főként a nagy ártereken és a part menti területeken. A fontos vizes élőhelyek közé tartozik a Jardine River Nemzeti Park, a Lakefield Nemzeti Park és a nyugati síkságok nagy folyóinak torkolatvidékei. Sok ilyen vizes élőhely csak a nedves évszakban fordul elő, és ritka vagy ritka növénytípusokkal rendelkezik.

A félsziget part menti területeit és a folyótorkolatokat kwila és más fákból álló mangroveerdők szegélyezik. Ausztrália legnagyobb mangroveerdeje a Newcastle-öbölben található.

Állatok

A Fokföldön rengeteg állat él, több mint 700 gerinces szárazföldi állatfajjal. Ezek közül 40 csak itt él. Földtani történelme miatt a Cape York-félsziget növény- és állatvilága "a gondwanai reliktumok, az ausztrál izoláltak és az ázsiai vagy új-guineai betolakodók összetett keveréke" (41. o.). A madarak közé tartozik a bordócsőrű gombóc (Turnix olivii), az aranyvállú papagáj (Psephotus chrysopterygius), a kedves tündérmadár (Malurus amabilis), a fehércsíkos mézelő (Trichodere cockerelli) és a sárgafoltos mézelő (Meliphaga notata). Néhányan, mint például a foltos osztrigafarkú, Ausztrália más részein élnek, de a félszigeten jelentős populációkkal rendelkeznek. A Zöld-foki-szigetek ad otthont a keleti barna kígyónak is, amely a világ egyik legmérgezőbb kígyója. Az emlősök közé tartozik a veszélyeztetett Bramble Cay Melomys rágcsáló, amely csak a Torres-szorosban lévő Bramble Cay-n él.

Az Iron Range esőerdeiben olyan fajok élnek, amelyek Új-Guineában is, köztük az Eclectus papagáj és a déli közönséges cuscus. Az esőerdők egyéb állatai közé tartozik 200 lepkefaj, köztük 11 endemikus lepke, köztük a hatalmas zöld madárszárnyas, a zöld fapiton és az északi quoll. Ennek az erdei erszényesnek a száma azért csökkent, mert megpróbálták megenni a betelepített mérgező nádvarangyokat.

Az alföldi folyópartok sajátos élővilágnak adnak otthont. A folyók, köztük a Jardine, a Jackson, az Olive, a Holroyd és a Wenlock halban gazdagok. A vizes élőhelyek és a part menti mangroveerdők a halak nevelőhelyeként és a krokodilok élőhelyeként fontosak, és fontos menedéket nyújtanak az aszály miatt. A Nagy-korallzátony a keleti partoknál található, és fontos tengeri élőhely.

Fenyegetések és megőrzés

A szarvasmarhatelepek a teljes terület mintegy 57%-át használják, főként a York-félsziget középső és keleti részén. Körülbelül 20% az őslakosok földje, és a teljes nyugati partvidék az őslakosok tulajdonában van. A fennmaradó terület nagy része nemzeti park, amelyet a Queensland Parks and Wildlife Service kezel. A földhasználat kiterjed a nagy területű pásztorkodásra, bauxit- és kovahomokbányászatra, természetvédelmi területekre, turizmusra és halászatra. A nyugati, illetve a Gulf of Carpentaria partja mentén nagy bauxitlelőhelyek találhatók. Weipa a bányászat központja. A túllegeltetés, a bányászat, a tüzek, a vaddisznók, a nádi varangyok, a gyomok és más behurcolt fajok sok mindent tönkretettek. A Cape York-félsziget azonban meglehetősen érintetlen maradt, a folyórendszerek épek és egészségesek, és az európai letelepedés óta nem jegyeztek fel növény- vagy állatpusztulást.

Az ausztrál kormány által 1990-ben készített "Cape York-félsziget földhasználati stratégiája" tanulmány terveket készített a vadon védelmére. Queensland és az ausztrál szövetségi kormány jelenleg vizsgálja a természeti világörökségi címre való jelölés lehetőségét. A nagyobb nemzeti parkok közé tartozik a Jardine River Nemzeti Park a legészakibb részen, a Mungkan Kandju Nemzeti Park Aurukun közelében, valamint a Lakefield Nemzeti Park a biorégió délkeleti részén.

Homokdűnék Cape Flattery körül

Emberek és kultúra

Az európaiak és az őslakosok közötti első ismert kapcsolatfelvételre 1606-ban került sor a félsziget nyugati partvidékén. Az európaiak csak a 19. században telepedtek le, amikor halászközösségek, majd szarvasmarhatelepek, később pedig bányavárosok alakultak. Az európai letelepedés az őslakos közösségek kiszorulásához és a Torres-szoros-szigetlakók szárazföldre való megérkezéséhez vezetett. Ma a félszigeten körülbelül 18 000 ember él. Körülbelül 60%-uk aborigin és Torres-szoros-szigeti lakos.

A Cape York-félsziget nagy részének közigazgatási és kereskedelmi központja Cooktown, a félsziget délkeleti sarkában. A félsziget legnagyobb települése a Carpentaria-öbölben fekvő Weipa bányaváros. A félsziget nagy részén kevesen élnek, az emberek fele nagyon kis településeken és szarvasmarhatelepeken. A félsziget fejlesztési útja mentén Lakelandben, Laurában és Coenben vannak kisebb szolgáltató központok. A York-fok csúcsán, a közeli Thursday-szigeten van egy nagyobb szolgáltató központ. Az őslakos közösségek Hopevale, Pormpuraaw, Kowanyama, Aurukun, Lockhart River, Napranum, Mapoon, Injinoo, New Mapoon és Umagico településeken találhatók. Torres-szoros-szigeti közösségek a szárazföldön Bamagában és Seisiában vannak. Teljesen lezárt belföldi út köti össze Cairns-t és az Atherton Tablelandet Lakeland Downs-szal és Cooktownnal. A Lakeland Downs-tól északra, a félsziget csúcsáig vezető utat az esős évszakban (nagyjából decembertől májusig) a heves esőzések után néha elvágják.

A félsziget a száraz évszakban a turisták körében népszerű kempingezés, túrázás, madármegfigyelés és horgászat céljából. Sokan vállalkoznak a kalandos, de kifizetődő útra a York-fok csúcsához, Ausztrália szárazföldi részének legészakibb pontjához.

Laura városát a világ legkiterjedtebb és legősibb aboriginal sziklafestmény-galériái veszik körül, amelyek közül néhányat a nagyközönség is megtekinthet. Van egy új értelmező központ is, ahol a sziklarajzokról és a helyi kultúráról lehet tájékozódni, és túrákat is lehet szervezni.