Torres-szoros: Ausztrália és Új-Guinea közötti szigetes tenger

A szigetek a szigettípusok keverékei. Az Új-Guinea melletti szigetek némelyike alacsonyan fekvő sziget, amelyet a folyókból kimosott talaj alkot. A nyugaton található dombos és meredek gránitszigetek egykor hegyek csúcsai voltak, amelyek a tengerszint 8000 évvel ezelőtti emelkedésével szigetekké váltak. A középen fekvő szigetek többnyire korallzátonyok. A szoros keleti részén lévő szigeteket tenger alatti vulkánok hozták létre, amelyek az óceán felszíne fölé emelkedtek.

2009-ben a szigetlakók 22 millió ausztrál dollárt kértek az ausztrál kormánytól új partfalak építésére. Mivel a szigetek némelyike meglehetősen alacsonyan fekszik, a tengerszint emelkedése és a nagy árhullámok miatt sok területet elöntött a víz. Ez megrongálta a házakat, és sót juttatott az édesvízkészletekbe. Az embereknek két iszapszigetet, Boigu és Saibai szigetét el kell hagyniuk, hacsak nem sikerül valamit tenni az emelkedő tengerszint ellen.

A szigetek népét Torres-szoros-szigetlakóknak nevezik. Ők az új-guineai pápua népekkel rokon melanéziai népek. A szigetlakóknak saját kultúrájuk és hosszú történelmük van. Évezredeken át kereskedtek az északon élő pápua népekkel és az ausztrál őslakosokkal.

A szigetlakók két különböző nyelven beszélnek:

• Kala Lagaw Ya/Kalaw Kawaw Ya/Kawalgaw Ya/Kulkalgaw Ya,
• Meriam Mir

Létezik egy Brokan (Broken) nevű nyelv is, vagy Torres Strait kreol. Ez különböző nyelvek és szigetlakók szavainak keveréke, amely akkor kezdődött, amikor a szigetlakók az 1860-as években gyöngyöket kereső hajókon kezdtek dolgozni.

A tenger szintje 8000 évvel ezelőttig sokkal alacsonyabb volt. A Torres-szorost nem borította víz, ami azt jelenti, hogy az emberek és az állatok közlekedhettek Új-Guinea és Ausztrália között. Néhány állat és madár Új-Guineában és Queenslandben is megtalálható, mint például a kazuár. Más állatok, például a sertések azután érkeztek Új-Guineába, hogy a tengerszint megemelkedett és lezárta a szárazföldi hidat, így nem tudtak eljutni Ausztráliába.

Bizonyítékok vannak arra, hogy a Torres-szoros szigetein legalább 2500 éve élnek emberek. Valószínű, hogy már jóval korábban is éltek ott emberek, de a tengerszint emelkedése eltakarta a korábbi helyeket.

Európai felfedezés

Az első ismert európai, aki áthajózott a szoroson, Luis Váez de Torres spanyol vagy portugál tengerész volt. Ő volt a parancsnokhelyettese a Pedro Fernandez de Quirós portugál vezette spanyol expedíciónak, amely 1605-ben Peruból a Csendes-óceán déli részére hajózott. Miután Quiros hajója visszatért Mexikóba, Torres továbbment a Molukkákhoz, majd Manilába. Új-Guinea déli partjai mentén hajózott. Lehet, hogy látta a York-fokot az ausztrál szárazföldön, de nincs bizonyíték erre. Torres levelet írt a spanyol királynak a felfedezéseiről, de ezt 1762-ig titokban tartották.

1769-ben Alexander Dalrymple skót földrajztudós a Fülöp-szigeteken 1762-ben talált spanyol leveleket fordította le. Olvasta Luis Váez de Torres levelét egy Új-Guineától délre fekvő átjáróról. Dalrymple 1770-1771-ben könyvet írt, a Historical Collection of the Several Voyages and Discoveries in the South Pacific Ocean (A Csendes-óceán déli részén tett több utazás és felfedezés történeti gyűjteménye) címmel. Ez a könyv nagy érdeklődést váltott ki az ismeretlen kontinens gondolata iránt. Dalrymple a szorosnak Torres nevét adta. Ez késztette James Cook kapitányt arra, hogy újabb utazásra induljon a Csendes-óceán déli részére. Dalrymple dühös volt, hogy Cook kapitányt és nem őt bízták meg az expedíció vezetésével, amely 1770-ben Ausztrália keleti partvidékének felfedezéséhez vezetett. 1770-ben Cook áthajózott a szoroson, miután felhajózott Ausztrália keleti partvidékére. Partra szállt a Possession-szigeten, és igényt tartott Ausztrália teljes területére Nagy-Britannia számára.

Miután olyan emberek, mint James Cook, William Bligh és Matthew Flinders felfedezték és térképeket készítettek a szorosról, egyre több hajó indult át rajta Sydneyből Indiába vagy Ázsiába. A hajók számára még mindig nehéz volt, és sokan hajótörést szenvedtek a zátonyokon. Egy skót nő, Barbara Thompson volt az egyetlen ember, aki megmenekült, amikor az America nevű hajó 1842-ben zátonyra futott. A szigetlakók mentették meg, és öt évig élt velük a Prince of Wales-szigeten, amíg egy másik hajó meg nem érkezett, hogy visszavigye Sydneybe.

Kereskedelem

A szorosban az 1860-as évektől körülbelül 1970-ig jelentős gyöngyhalászat folyt. A gyöngyhalászat számos országból, különösen Japánból sok tapasztalt búvárt hozott ide.

Misszionáriusok

A Londoni Missziós Társaság 1871-ben érkezett Erubra (Darnley-sziget). A szigetlakók a misszionáriusok érkezését a mai napig "A fény eljöveteleként" ünneplik, és ez minden évben ünnep a szigeteken.

Kormány

Bár a Torres-szoros szigeteinek egy része éppen Új-Guinea partjainál fekszik, 1879-ben kerültek Queenslandhez, amely akkoriban brit gyarmat volt. 1978-ban egy Ausztrália és Pápua Új-Guinea közötti megállapodás meghatározta a Torres-szorosban húzódó tengeri határ helyes helyzetét. A Torres-szorosnak saját zászlója is van. Ezt a csütörtöki szigetről származó Bernard Namok tervezte. Hátterén öt csík található, zöld a szárazföldet, kék a tengert és fekete az embereket jelképezi. Egy nagy fehér dari, azaz fejdísz, és egy ötágú csillag jelképezi az öt fő szigetcsoportot. 1995-ben hivatalosan Ausztrália zászlaja lett.

II. világháború

A második világháborúban a Torres-szorosban, a York-foktól 150 km-re északra fekvő Horn-sziget lett Ausztrália legészakibb légibázisa. 1940-ben két nagy kifutópályát építettek. Több ezer szövetséges repülőgép használta. Nyolc japán légitámadással 1942-ben ez volt a legtöbbet támadott hely Queenslandben. A szigeten nehéz körülmények uralkodtak a katonák számára: rossz élelem, kevés víz, betegségek és a japánok támadásai. A repülőtér a mai napig Queensland távoli északi részének fő repülőtereként működik. Ma már turistaközpont, különösen a halászatáról ismert.