Vizenyős terület
A fizikai földrajzban a vizes élőhely olyan környezet, amely egyesíti a szárazföld és a víz tulajdonságait. A vizes élőhelyek az ökoszisztémák egy különálló fajtáját alkotják.
A nedves és száraz területek kombinációja azt jelenti, hogy a vizes élőhelyeken más élőhelytípusokhoz képest sokkal többféle növény, állat és rovar élhet. E nagyfokú biológiai sokféleség miatt számos fontos vizes élőhely szerepel a Globális 200 ökorégió között, amelyeket a Természetvédelmi Világalap a természetvédelemre jelölt meg, hogy megpróbálja rávenni az embereket a védelmükre.
Kis vizes élőhely Marshall megyében, Indiana államban.
Vizes élőhely típusok
- A mocsár vagy muskotály savanyú tőzeges föld (tőzegláp).
- A láp eredetileg a mocsárral azonos volt, de mára már a hegytetőkön található talajtípushoz társítják.
- A moha egy magasabban fekvő mocsár Skóciában.
- A láp édesvizű tőzeges földterület, kémiailag bázikus (ami nagyjából lúgos) talajvízzel. Ez azt jelenti, hogy mérsékelt vagy magas arányban tartalmaz hidroxil-ionokat (pH-értéke 7-nél nagyobb).
- A láprét olyan láp, amely eléggé kifejlődött ahhoz, hogy fákat tartson. Ez egy európai kifejezés, amelyet elsősorban az Egyesült Királyság északi részén alkalmaznak.
- Az édesvízi mocsár legfőbb jellemzője a nyitottság, ahol csak alacsonyan növő vagy "felbukkanó" növények találhatók. A sekély vízben fűfélék, nádasok, nádasok, tiszafák, sásosok és más lágyszárú növények (esetleg alacsony növésű fás növényekkel) találhatók. A lápok nyílt formája. A kelet-angliai Fens éppen ilyen vizes élőhely volt.
- A tengerparti (sós)mocsár jellemzően nagyon sós vízzel rendelkezik, amely vagy közvetlenül az óceánból származik, vagy pedig sós és édesvíz keveréke. A sós mocsarak a torkolatokhoz és a part menti gátak és a belső partok közötti vízfolyások mentén találhatók. Az ilyen típusú mocsár növényei az enyhén brakkos (sós) vízben lévő nádtól a különösen szívós sósgyepekig (salicornia) terjedhetnek az egyébként csupasz tengeri iszapon. A sós mocsarak számos növénye különleges alkalmazkodással fejlődött ki az ilyen sós körülmények között való életre. A sós mocsarakat az ember legelőként (sózás) vagy sótermelésre (szaltern) használhatja.
- A mocsár olyan vizes élőhely, amelynek a vízfelülete nyitottabb és mélyebb, mint a lápé. Észak-Amerikában a "mocsár" kifejezést olyan vizes élőhelyekre használják, ahol inkább fák és fás bokrok, mint fűfélék és alacsony fűszernövények dominálnak. Ez a megkülönböztetés nem feltétlenül érvényes más területeken, például Afrikában, ahol a mocsarakat fák helyett papiruszok uralhatják. A mocsarat a benne uralkodó növények alapján is jellemezhetjük. Például: A mangrove mocsár vagy mangal olyan sós vagy brakkvizes környezet, ahol a mangrovefák dominálnak. A paprikakéreg-mocsár olyan édes- vagy brakkvízi környezet, ahol a Melaleuca-fa dominál.
- A dambó egy sekély, fűvel borított mélyedés Közép- és Dél-Afrikában. Az esős évszakban vízzel teli, és általában egy patak vagy folyó forrásvidékét képezi. A szélein és a forrásvidéken mocsaras, de középen és a folyásirányban mocsaras lehet.
- A bayou vagy slough az Egyesült Államok déli részén található mocsár, amelyen patak folyik keresztül. Egy indián mangrove mocsárban ezt pataknak hívják.
- A tőzegmocsári erdő alacsonyan fekvő trópusi vagy szubtrópusi erdei vizes élőhely. Tőzeget termel, és néha feketevizes mocsárnak is nevezik.
- A mesterséges vizes élőhelyet ember alkotta meg, hogy egy földterület több vizet tartson meg, mint amennyit egyébként természetes módon megtartana. Ez lehetővé teszi, hogy a föld elég nedves maradjon a vizes élőhelyek növényeinek termesztéséhez, és gyakran vizet is tartalmazzon. A felhasználási területek közé tartozik a hirtelen áradások elnyelése (az árvízből származó többletvíz visszatartásával), a szennyvíz tisztítása (amit a növények végeznek, amikor a szennyezett víz áthalad a gyökereiken), a vadvilág élőhelyének javítása (például új otthont teremtve ritka madaraknak vagy más állatoknak), vagy más emberi okból.
Mocsár Point Pelee, Ontario, Kanada
