Az 1824-es amerikai elnökválasztáson John Quincy Adamset választották meg az Egyesült Államok hatodik elnökévé. Az indulók között név szerint szerepeltek: John Quincy Adams, John C. Calhoun, William H. Crawford, Henry Clay és Andrew Jackson. Fontos megjegyezni, hogy Calhoun valójában elsősorban az alelnöki posztért indult, és az elnöki jelöltek között többnyire az első négy szerepelt tényleges aspiránsként.
A választás és az elektori arányok
Az 1824-es voksoláson Andrew Jackson szerezte a legtöbb elektori és népszerű szavazatot: az elektori kollégiumban 99 voksot kapott. John Quincy Adams 84 elektori voksot szerzett, William H. Crawford 41-et, míg Henry Clay 37-et. Az elektori szavazatok összege 261 volt, így a győzelemhez szükséges abszolút többség 131 voksot jelentett — ezt senki sem érte el, ezért a döntés a Egyesült Államok képviselőházára hárult.
A Képviselőház döntése és a szabályok
A tizenkettedik alkotmánymódosítás előírásai szerint, ha egyik jelölt sem kapja meg az elektori többséget, akkor az elnököt az elektori szavazatok három legtöbbjét kapó jelölt közül a képviselőház választja meg. Ezért a Házban Jackson, Adams és Crawford közül kellett dönteni.
Az állami delegációk egyenként egy szavazattal rendelkeztek, és a 24 állami delegáció többsége kellett a győzelemhez. A döntő, konszultációs szavazáson 1825. február 9-én Adams nyert: állami delegációk szerint 13 delegáció támogatta Adamsot, 7 Jacksont, és 4 Crawfordot, így Adams lett az elnökjelölt, majd hivatalosan az elnök.
A „korrupt alku” és következményei
A választás után nagy vita robbant ki, mert Henry Clay, aki a Ház elnökeként jelentős befolyást gyakorolt, Adams támogatását adta a Házban. Amikor Adams a kabinetben a külügyminiszteri (Secretary of State) pozícióra nevezte ki Clay-t, Jackson támogatói ezt “korrupt alku” néven emlegették, és azt állították, hogy titkos megállapodás vezetett Adams győzelméhez. A vádak hosszú távon aláásták Adams elnökségét és hozzájárultak a pártrendszer újjászerveződéséhez: Jackson hívei megszilárdították magukat, és a későbbi Demokrata Párt magját alkották, ami 1828-ban Jackson győzelméhez vezetett.
További kontextus
Az 1824-es választás az ún. “Good Feelings” korszak végét is jelzi: akkorra a korábbi egységes Democratic-Republican párt belső törései nyílt versengéssé és regionális érdekek mentén szerveződő politikává alakultak. Az eredmény és a rá következő politikai viták fontos állomást jelentenek az amerikai pártrendszer fejlődésében.
Időpontok: az elnökválasztásra 1824-ban került sor, a Képviselőház döntése 1825. február 9-én történt, Adams beiktatása 1825. március 4-én volt. John Quincy Adams egyben az Egyesült Államok második elnökének, John Adamsnek a fia volt.
