Demokrata-republikánus párt: Jeffersoni republikánusok, USA (1792–1820)
Ismerje meg a Demokrata‑Republikánus Pártot (Jeffersoni republikánusok, 1792–1820): Jefferson és Madison politikája, a föderalistákkal való konfliktus és a mai Demokrata Párt eredete.
A Demokrata-Republikánus Pártot Thomas Jefferson és James Madison alapította 1792-ben. Ez lett a legnépszerűbb politikai párt az 1820-as évekig, amikor is egymással versengő frakciókra szakadt, amelyek közül az egyik a mai Demokrata Párt lett. Tagjai a pártról republikánusok, Jeffersoniaknak, demokratáknak vagy ezek kombinációinak (Jeffersoni republikánusok stb.) beszéltek.
Jefferson és Madison azért hozta létre a pártot, hogy szembeszálljon a föderalisták gazdasági és külpolitikájával, amelyet egy évvel korábban Alexander Hamilton pénzügyminiszter hozott létre. A külpolitikai kérdések központi szerepet játszottak; a párt ellenezte az 1794-es Jay-szerződést Nagy-Britanniával (amely akkoriban háborúban állt Franciaországgal), és támogatta a jó kapcsolatokat Franciaországgal 1801 előtt. A párt ellenezte Hamilton számos, az alkotmányt érintő javaslatát.
Megjegyzendő, hogy ez a párt különbözik a mai Republikánus Párttól.
Alapelvek és ideológia
A párt központi elemei a következők voltak:
- A mezőgazdaság és a kisgazdálkodók előtérbe helyezése: a Jeffersoniak az agráralapú társadalmat tekintették az igazi republikánus erőforrásnak, amely megőrizte az egyéni szabadságot.
- Föderalizmus helyett állami jogok: a hatalom decentralizálását, erősebb állami hatáskört és korlátozott szövetségi kormányzatot támogattak.
- Szigorú alkotmányértelmezés: a szövetségi hatalom csak az alkotmány által kifejezetten engedélyezett jogköröket gyakorolhatja; ezért sokan ellenezték a széles értelemben vett központi beruházásokat és a központi bankot.
- Pro-francia külpolitika és forradalmi eszmék iránti szimpátia: korai időszakban a párt gyakran Franciaország oldalán állt a brit befolyással szemben.
- Szabadkereskedelem-elvű gazdaságpolitika: általában a kereskedelmi szabadságot támogatták a britbarát protekcionizmus helyett.
Főbb politikai cselekedetek és kormányzás
- 1800-as választások és a „reformáció”: az 1800-as elnökválasztást gyakran a „revolution of 1800” néven említik, mert a Jeffersoni győzelem a hatalom békés átadását jelentette a Federalistáktól a Demokrata-Republikánusokhoz.
- Jefferson elnöksége (1801–1809): legfontosabb esemény a 1803-as Louisiana-vásárlás, amely jelentősen megnövelte az Egyesült Államok területét — ez azonban egyesek számára ellentmondott a párt szigorú alkotmányértelmezésének, mivel az alkotmány nem részletezte ilyen területszerzések jogi módját.
- Madison elnöksége (1809–1817) és a háború: Madison idején kitört a 1812-es háború Nagy-Britanniával, amelyet részben a tengerészeti jogok megsértése és a hajózás akadályozása váltott ki. A háború megosztotta a nemzetet és gyengítette a föderalistákat.
- Marbury v. Madison hatása: bár ez a döntés a Szövetségi Bíróság jogköréről szólt, a párt vezetői — különösen Jefferson — élesen kritizálták a szövetségi bírák politikai befolyását.
- Gazdasági intézkedések és az embargó: Jefferson 1807-es Embargó-törvénye a brit és francia hajózás elleni kereskedelmi korlátozások miatt súlyosan érintette a kereskedelmet, és sok helyen népszerűtlenné tette a pártot.
Szervezet, média és választási stratégia
A párt szervezete a korabeli viszonyokhoz mérten különböző formákban működött: kongresszusi és állami caucusok, helyi szervezetek és jelentős részét a párthoz kötődő újságok biztosították. A politikai sajtó (partizán újságok) fontos szerepet játszott a politikai üzenetek terjesztésében és a helyi mobilizációban. Idővel a helyi politikai gépezetek és hálózatok egyre szervezettebbé váltak, különösen a nyugati és déli államokban.
Vita és belső törés
Habár a Demokrata-Republikánusok hosszú időn át dominálták a politikát, belső feszültségek — személyes ambíciók, regionális érdekek és eltérő gazdaságpolitikai nézetek — folyamatosan jelen voltak. Az 1810-es és 1820-as években, különösen az Era of Good Feelings idején, amikor a Federalisták jelentősen meggyengültek, ezek a belső frakciók váltak a politikai konfliktus fő forrásává. Az 1824-es elnökválasztás több jelöltje mind ugyanannak a pártnak volt a tagja, és ez a versengés végül a párt felbomlásához vezetett.
Felbomlás és örökség
- A 1820-as években a párt több, egymással vetélkedő csoportosulásra szakadt. Az egyik ágat, amely Andrew Jackson körül szerveződött, tekintik közvetett elődjének a mai Demokrata Pártnak.
- A másik ágból — amely gyakran a belpolitikában centralistább és belső fejlesztéseket támogató — a későbbi Nemzeti Republikánusok majd a Whig párt nőtt ki.
- Az örökség hosszú távon jelentős: a demokratikus részvétel kiterjesztése, az állami jogok hangsúlyozása és az agrárérdekek képviselete ma is a politikai diskurzus része az Egyesült Államokban.
Rövid kronológia
- 1792: A Demokrata-Republikánus mozgalom létrejötte Jefferson és Madison vezetésével.
- 1794: Ellenvetés a Jay-szerződés miatt.
- 1800: Jefferson győzelme az elnökválasztáson („revolution of 1800”).
- 1803: Louisiana-vásárlás.
- 1807: Embargó-törvény (Jefferson alatt), ami gazdasági feszültségeket okozott.
- 1812–1815: A háború Nagy-Britanniával (Madison elnöksége alatt).
- 1817–1825: Monroe elnöksége, az ún. Era of Good Feelings időszaka, amely ideiglenesen csökkentette a kétpártrendszeri konfliktusokat.
- 1824–1828: A párton belüli vetélkedések és személyes rivalizálások máig ható pártreformokhoz és új pártszerveződésekhez vezettek.
Összegzésként: a Demokrata-Republikánus Párt kulcsszereplője volt az Egyesült Államok korai politikai fejlődésének. Alapelvei — állami jogok, agrárius értékek, szigorú alkotmányértelmezés és pro-francia külpolitika — hosszú ideig meghatározták a nemzeti vitákat, és jelentős hatást gyakoroltak a későbbi pártrendszer kialakulására. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az 1792–1820 közötti szervezet és ideológia eltér a modern Republikánus Párttól, amely a 19. század közepén jött létre.
Kérdések és válaszok
K: Ki alapította a Demokratikus-Republikánus Pártot?
V: A Demokrata-Republikánus Pártot Thomas Jefferson és James Madison alapította 1792-ben.
K: Mikor vált a Demokrata-Republikánus Párt a legnépszerűbb politikai párttá?
V: A Demokrata-Republikánus Párt az 1820-as évekig a legnépszerűbb politikai párt volt.
K: Miért hozta létre Jefferson és Madison a Demokrata-Republikánus Pártot?
V: Jefferson és Madison azért hozta létre a Demokrata-Republikánus Pártot, hogy szembeszálljon a föderalisták gazdasági és külpolitikájával.
K: Ki hozta létre a Föderalista Pártot?
V: A Föderalista Pártot Alexander Hamilton pénzügyminiszter hozta létre.
K: Milyen külpolitikai kérdések álltak a Demokrata-Republikánus Párt középpontjában?
V: A Demokrata-Republikánus Párt számára a külpolitikai kérdések voltak központi jelentőségűek, konkrétan a párt ellenezte az 1794-es Jay-szerződést Nagy-Britanniával, és támogatta a jó kapcsolatokat Franciaországgal 1801 előtt.
K: Mi volt a Demokrata-Republikánus Párt véleménye Hamilton alkotmányra vonatkozó javaslatairól?
V: A Demokrata-Republikánus Párt ellenezte Hamilton számos, az alkotmányt érintő javaslatát.
K: A Demokrata-Republikánus Párt azonos a mai Republikánus Párttal?
V: Nem, a Demokrata-Republikánus Párt különbözik a mai Republikánus Párttól.
Keres