Hubert Parry

Korai élete

Parry gazdag családba született. Etonban járt iskolába, és még ott szerzett zenei diplomát. Ezután Oxfordba ment tanulni. Stuttgartban az angol származású Henry Hugo Pierson zeneszerzőnél, Londonban pedig William Sterndale Bennettnél és Edward Dannreuther zongoristánál tanult. Rengeteg kamarazenét kezdett komponálni, amelyeket először Dannreuther házában mutattak be. Híres lett 1880-ban, amikor Dannreuther eljátszotta zongoraversenyét, Prometheus Unbound című kórusművét pedig a gloucesteri fesztiválon adták elő. Más kórusok kezdték felkérni, hogy írjon számukra zenét. Egyik legjobb kórusműve a Blest Pair of Sirens (1887) című óda volt. További kórusművei közé tartozik az Ode on Saint Cecilia's Day (1889), a Judit (1888) és a Jób (1892) című oratóriumok. A "Judit" tartalmaz egy dallamot, amely "Repton" néven közkedvelt himnuszdallá vált, amelyet a templomokban a "Kedves Uram és az emberiség Atyja" szavakra énekelnek.

Ebből az időszakból származó zenekari művei közé tartozik négy szimfónia, az e-moll szimfonikus variációk, a nyitány egy meg nem írt tragédiához (1893) és az Elegy Brahmsnak (1897). Arisztophanész A madarak című görög színdarabjához is írt.

Pályafutás közepén

Ahogy Parry egyre híresebb lett, sok meghívást kapott fontos munkákra. 1884-ben kezdett tanítani a Royal College of Musicban, amelynek 1894-ben igazgatója lett, és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. 1900-ban John Stainert követte az Oxfordi Egyetem zenei professzori székében. 1908-ban orvosa azt tanácsolta neki, hogy mondjon le oxfordi állásáról.

Későbbi évek

Élete utolsó évtizedében írta legjobb művei közül néhányat, köztük az "1912" szimfonikus fantáziát (más néven 5. szimfónia), az Óda a születésről (1912), a Jeruzsálem (1916) és a Búcsúdalokat, amelyek között szerepel a "Lelkem, van egy ország" című dal. Ezek a dalok a háborúban elszenvedett fölösleges szenvedésekről szóltak. A sussexi Rustingtonban halt meg influenzában.

Hatása

Parry nagy hatással volt a 20. századi angol zenére. Ez nemcsak a zenéje miatt volt így, hanem a tanítása és a zenéről szóló írásai révén is. A zeneszerzők, akiket a legjobban szeretett, és akik hatással voltak a stílusára, Bach és Brahms voltak. Zenéje határozottan tonális (mindig világos dúr vagy moll hangnemben szólal meg), Elgar és Vaughan Williams sokat tanult zenéjének tanulmányozásából.

Parry olyan ember volt, aki mindig szeretett segíteni az embereken, ezért rengeteg munkát vállalt, ami nem tett jót az egészségének. Amikor szabadideje volt, szívesen vezetett gyors autókat és vitorlázott.

1902-ben lovaggá ütötték, és az Egyesült Királyság bárói rangsorában ő lett Highnam első bárója.

A bournemouthi Richmond Hillben található ház, ahol született, kék emléktáblával van megjelölve.