Hubert Parry (1848–1918) — angol zeneszerző, a „Jerusalem” című dal szerzője
Hubert Parry (1848–1918) angol zeneszerző, a legendás "Jerusalem" szerzője — befolyásos művek, koronázási himnusz és örökzöld dallamok, amelyek formálták az angol zene örökségét.
Sir Charles Hubert Hastings Parry, 1st Baronet (született Bournemouth, 1848. február 27. - meghalt Rustington, Worthing közelében, Sussex, 1918. október 7.) angol zeneszerző. Zenéje jelentős hatással volt olyan későbbi angol zeneszerzőkre, mint Elgar és Vaughan Williams. Parry termékeny alkotó volt: írt oratóriumokat, kantátákat, kórusműveket, szimfóniákat, kamaradarabokat és daltételeket; közülük a legismertebb a Jerusalem című dal. Egy másik, gyakran előadott darabja az I was glad című koronázási himnusz, amelyet VII. Edward koronázására komponált.
Élete és pályafutása
Parry Etonban és Oxfordban tanult, majd a zenei pályát választotta. Fontos szerepet játszott az angol zenei élet megújulásában a 19–20. század fordulóján: tanárként és intézményvezetőként is hatott a következő generációkra. Hosszabb időn keresztül tanított és vezetett zenepedagógiai intézményeket, és diákjai között ott voltak többek között a későbbi neves angol zeneszerzők. Munkássága révén hozzájárult ahhoz, hogy az angol kórus- és himnusztradíció megújuljon, és a hazai zenei élet önálló, nemzeti arculatot kapjon.
Főbb művek és stílus
- Jerusalem – William Blake híres költeményének zenésítése (1916). A dal gyorsan népszerűvé vált, és ma gyakran tekintik az angol kulturális örökség részének; állami és társadalmi ünnepségeken, valamint sporteseményeken egyaránt előadják.
- I was glad – koronázási himnusz, amelyet VII. Edward koronázására írtak; gyakran használják királyi és egyházi ünnepségeken.
- Blest Pair of Sirens – John Milton-versek zenésítése, amelyet kórusra és zenekarra írt; a mű a Parryre jellemző nagyívű, kóruscentrikus kifejezésmódot mutatja.
- Songs of Farewell – motettasorozat (a cappella kórusművek), amelyeket késői alkotásai között tartanak számon és a kórusirodalom fontos darabjai közé sorolják.
- Számos szimfónia, egyházi művek, dalok és kamarazenei darabok – Parry alkotói spektruma széles volt, és munkái a késő romantikus stílus és az angol kórushagyomány találkozását tükrözik.
Hatás és örökség
Parry kulcsszereplője volt az úgynevezett angol zenei reneszánsznak: művei és tanári munkája hozzájárultak ahhoz, hogy Angliában újra megerősödjenek a helyi zeneszerzői hagyományok. Diákjai és követői tovább vitték az általa képviselt esztétikát; műveit ma is rendszeresen előadják templomokban, kórusfesztiválokon és állami alkalmakon. Bár komponistaileg részben a kontinentális, késő romantikus hagyományokra épített, munkái erősen kötődnek az angol egyházi és kórusirodalomhoz, és a nemzeti zenei identitás fontos részét képezik.
Parry gazdag életművet hagyott hátra: kórusművei és dalai különösen népszerűek, és szerzeményei tovább élnek a brit zenei közgondolkodásban és az ünnepi repertoárban.
Sir Hubert Parry
Korai élete
Parry gazdag családba született. Etonban járt iskolába, és még ott szerzett zenei diplomát. Ezután Oxfordba ment tanulni. Stuttgartban az angol származású Henry Hugo Pierson zeneszerzőnél, Londonban pedig William Sterndale Bennettnél és Edward Dannreuther zongoristánál tanult. Rengeteg kamarazenét kezdett komponálni, amelyeket először Dannreuther házában mutattak be. Híres lett 1880-ban, amikor Dannreuther eljátszotta zongoraversenyét, Prometheus Unbound című kórusművét pedig a gloucesteri fesztiválon adták elő. Más kórusok kezdték felkérni, hogy írjon számukra zenét. Egyik legjobb kórusműve a Blest Pair of Sirens (1887) című óda volt. További kórusművei közé tartozik az Ode on Saint Cecilia's Day (1889), a Judit (1888) és a Jób (1892) című oratóriumok. A "Judit" tartalmaz egy dallamot, amely "Repton" néven közkedvelt himnuszdallá vált, amelyet a templomokban a "Kedves Uram és az emberiség Atyja" szavakra énekelnek.
Ebből az időszakból származó zenekari művei közé tartozik négy szimfónia, az e-moll szimfonikus variációk, a nyitány egy meg nem írt tragédiához (1893) és az Elegy Brahmsnak (1897). Arisztophanész A madarak című görög színdarabjához is írt.
Pályafutás közepén
Ahogy Parry egyre híresebb lett, sok meghívást kapott fontos munkákra. 1884-ben kezdett tanítani a Royal College of Musicban, amelynek 1894-ben igazgatója lett, és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. 1900-ban John Stainert követte az Oxfordi Egyetem zenei professzori székében. 1908-ban orvosa azt tanácsolta neki, hogy mondjon le oxfordi állásáról.
Későbbi évek
Élete utolsó évtizedében írta legjobb művei közül néhányat, köztük az "1912" szimfonikus fantáziát (más néven 5. szimfónia), az Óda a születésről (1912), a Jeruzsálem (1916) és a Búcsúdalokat, amelyek között szerepel a "Lelkem, van egy ország" című dal. Ezek a dalok a háborúban elszenvedett fölösleges szenvedésekről szóltak. A sussexi Rustingtonban halt meg influenzában.
Hatása
Parry nagy hatással volt a 20. századi angol zenére. Ez nemcsak a zenéje miatt volt így, hanem a tanítása és a zenéről szóló írásai révén is. A zeneszerzők, akiket a legjobban szeretett, és akik hatással voltak a stílusára, Bach és Brahms voltak. Zenéje határozottan tonális (mindig világos dúr vagy moll hangnemben szólal meg), Elgar és Vaughan Williams sokat tanult zenéjének tanulmányozásából.
Parry olyan ember volt, aki mindig szeretett segíteni az embereken, ezért rengeteg munkát vállalt, ami nem tett jót az egészségének. Amikor szabadideje volt, szívesen vezetett gyors autókat és vitorlázott.
1902-ben lovaggá ütötték, és az Egyesült Királyság bárói rangsorában ő lett Highnam első bárója.
A bournemouthi Richmond Hillben található ház, ahol született, kék emléktáblával van megjelölve.
Kérdések és válaszok
Q: Ki volt Hubert Parry?
V: Hubert Parry angol zeneszerző volt, aki 1848-ban született Bournemouthban, és 1918-ban halt meg a sussexi Worthing melletti Rustingtonban.
K: Milyen más angol zeneszerzőkre volt hatással Parry zenéje?
V: Elgar és Vaughan Williams voltak azok az angol zeneszerzők, akikre Parry zenéje hatással volt.
K: Mi volt Parry leghíresebb zeneműve?
V: A legismertebb zenemű, amelyet Parry írt, messze a Jerusalem című dal.
K: Mi az a himnusz, aminek örültem?
V: A himnusz I was glad egy olyan zenemű, amelyet Parry VII. Edward koronázására írt.
K: Mikor halt meg Parry?
V: Parry 1918-ban halt meg a sussexi Worthing melletti Rustingtonban.
K: Mennyi zenét írt Parry?
V: Parry rengeteg zenét írt életében.
K: Mi volt Parry címe?
V: Parry volt az 1. báró, és Sir Charles Hubert Hastings Parry néven emlegették.
Keres