Sir Charles Hubert Hastings Parry, 1st Baronet (született Bournemouth, 1848. február 27. - meghalt Rustington, Worthing közelében, Sussex, 1918. október 7.) angol zeneszerző. Zenéje jelentős hatással volt olyan későbbi angol zeneszerzőkre, mint Elgar és Vaughan Williams. Parry termékeny alkotó volt: írt oratóriumokat, kantátákat, kórusműveket, szimfóniákat, kamaradarabokat és daltételeket; közülük a legismertebb a Jerusalem című dal. Egy másik, gyakran előadott darabja az I was glad című koronázási himnusz, amelyet VII. Edward koronázására komponált.

Élete és pályafutása

Parry Etonban és Oxfordban tanult, majd a zenei pályát választotta. Fontos szerepet játszott az angol zenei élet megújulásában a 19–20. század fordulóján: tanárként és intézményvezetőként is hatott a következő generációkra. Hosszabb időn keresztül tanított és vezetett zenepedagógiai intézményeket, és diákjai között ott voltak többek között a későbbi neves angol zeneszerzők. Munkássága révén hozzájárult ahhoz, hogy az angol kórus- és himnusztradíció megújuljon, és a hazai zenei élet önálló, nemzeti arculatot kapjon.

Főbb művek és stílus

  • Jerusalem – William Blake híres költeményének zenésítése (1916). A dal gyorsan népszerűvé vált, és ma gyakran tekintik az angol kulturális örökség részének; állami és társadalmi ünnepségeken, valamint sporteseményeken egyaránt előadják.
  • I was glad – koronázási himnusz, amelyet VII. Edward koronázására írtak; gyakran használják királyi és egyházi ünnepségeken.
  • Blest Pair of Sirens – John Milton-versek zenésítése, amelyet kórusra és zenekarra írt; a mű a Parryre jellemző nagyívű, kóruscentrikus kifejezésmódot mutatja.
  • Songs of Farewell – motettasorozat (a cappella kórusművek), amelyeket késői alkotásai között tartanak számon és a kórusirodalom fontos darabjai közé sorolják.
  • Számos szimfónia, egyházi művek, dalok és kamarazenei darabok – Parry alkotói spektruma széles volt, és munkái a késő romantikus stílus és az angol kórushagyomány találkozását tükrözik.

Hatás és örökség

Parry kulcsszereplője volt az úgynevezett angol zenei reneszánsznak: művei és tanári munkája hozzájárultak ahhoz, hogy Angliában újra megerősödjenek a helyi zeneszerzői hagyományok. Diákjai és követői tovább vitték az általa képviselt esztétikát; műveit ma is rendszeresen előadják templomokban, kórusfesztiválokon és állami alkalmakon. Bár komponistaileg részben a kontinentális, késő romantikus hagyományokra épített, munkái erősen kötődnek az angol egyházi és kórusirodalomhoz, és a nemzeti zenei identitás fontos részét képezik.

Parry gazdag életművet hagyott hátra: kórusművei és dalai különösen népszerűek, és szerzeményei tovább élnek a brit zenei közgondolkodásban és az ünnepi repertoárban.