Malcolm Sargent

Life

Korai évek

Sargent 1895-ben született munkáscsaládban. Apja szénkereskedő volt a Lincolnshire-i Stamfordban, aki orgonán is játszott. Sargent Stamfordban nőtt fel, és sok amatőr zenélésbe kapcsolódott be. A templomi éneklés és az orgonajáték során sokat tanult a zenéről. Már 16 évesen letette az ARCO orgonadiplomáját, és a Peterborough-i székesegyház orgonatanítványa lett. 18 évesen a Melton Mowbray-i templom orgonistájaként kapott állást. Még ugyanebben az évben zenei diplomát szerzett a Durhami Egyetemen.

Miután helyi kórusokat és zenekarokat vezényelt, lehetőséget kapott arra, hogy saját szerzeményét, az Impressions on a Windy Dayt vezényelje Henry Wood Queen's Hall Orchestra zenekarával, először Leicesterben, majd a Proms-on a Queen's Hallban. Wood bátorította őt a vezénylésben. Tanítani kezdett a Royal College of Musicban, és Londonba költözött. Ő vezényelte a Robert Mayer gyermekkoncerteket és a Courtauld-Sargent koncerteket, egy olyan sorozatot, amely olyan embereknek szólt, akik még soha nem jártak koncerteken. Szergej Diagilev Balets Russes-énekeseinek vezényelt, 1928-ban pedig a Royal Choral Society karmestere lett, és ezt a munkát haláláig megtartotta.

Betegség, és a karrier közepén

1932-ben súlyos tuberkulózisban szenvedett, de a következő néhány évben meggyógyult. Gyakran vezényelte a Thomas Beecham által 1932-ben alapított Londoni Filharmonikus Zenekart. Nem gyakran vezényelt operát, de a Királyi Operaházban igen: 1936-ban Gustave Charpentier Louise című operáját, 1954-ben pedig Walton Troilus és Cressida című operájának ősbemutatóját.

Zenekarvezetőként Sargent nem volt mindig népszerű. Sok ellenséget szerzett magának egy 1936-ban tett megjegyzésével, amikor azt mondta, hogy a zenekari zenészeknek nem szabadna biztos "életre szóló állást" kapniuk, hanem "minden egyes ütemmel, amit játszanak, az életüket kell adniuk". Sargent maga is csak nemrég gyógyult fel egy hosszú betegségből, amely alatt a zenészek támogatták őt, ezért nagyon bosszúsak voltak, amikor ezt mondta.

Ausztráliában nagyon népszerű volt, és majdnem ott vállalt munkát, de amikor kitört a második világháború, úgy döntött, hogy a saját hazájában kell dolgoznia. A háború alatt Sargent a manchesteri Hallé Zenekart (1939-42) és a Liverpooli Filharmonikusokat (1942-48) vezényelte, és a BBC népszerű rádiós műsorvezetője lett. Azzal segítette a brit népet a háború alatt, hogy turnézott, sok koncertet adott, és nem kért sok pénzt. Az egyik koncertjén éppen Beethoven 7. szimfóniáját játszotta, amikor légitámadás érte. Sargent leállította a zenekart, megnyugtatta a közönséget azzal, hogy a teremben nagyobb biztonságban vannak, mint odakint, majd újra vezényelni kezdett. A zenekar aznap este rendkívül jól játszott. 1941 májusában Sargent Elgar Gerontius álma című művét vezényelte egy délutáni koncerten a Queen's Hallban. Aznap este a Queen's Hallt egy bomba teljesen elpusztította.

1945-ben Arturo Toscanini meghívta Sargentet az NBC Szimfonikus Zenekar vezénylésére. Négy koncertet adott, amelyeken főleg brit zenét játszott.

A Proms és a későbbi évek

Sargent 1948-tól 1967-ben bekövetkezett haláláig a Proms vezető karmestere volt. 1950-ben Sir Adrian Boultot követte a BBC Szimfonikus Zenekar karmesteri székében. Ezt a tisztséget 1957-ig töltötte be, amikor is vezető vendégkarmester lett. Bárhová vitte Sargent a zenekart, a közönség tombolt az izgalomtól. A zenekar nemzetközi hírnévre tett szert.

Sargent nagyon népszerű volt a Promson. A Last Nightot (minden évad utolsó koncertjét) izgalmas ünneppé tette, ahol a közönség zászlókat lengetett, és együtt énekelt, dúdolt és tapsolt. Híres klasszikus zeneszerzők zenéjét, valamint újabb zeneszerzők brit zenéjét vezényelte. Modern kísérleti zenét azonban nem vezényelt.

A Proms idején olyan külföldi karmestereket hívtak meg fellépni, mint Carlo Maria Giulini, Georg Solti, Leopold Stokowski, Rudolf Kempe, Pierre Boulez és Bernard Haitink. Voltak külföldi zenekarok is.

Amikor Beecham 1961-ben bekövetkezett halála után a Royal Philharmonic Orchestra majdnem megszűnt, Sargent keményen dolgozott a zenekar megmentésén. Sok játékos, aki még emlékezett az 1936-os megjegyzésére, újra támogatni kezdte.

Az 1960-as évek közepén Sargent rákos volt. Túl beteg volt ahhoz, hogy 1967-ben a Proms-t vezényelje, de szeptember 16-án, az utolsó estén, mindenki megdöbbenésére, a koncert végén megjelent, hogy beszélgessen a közönséggel. Átadta a karmesteri pálcát Colin Davisnek, aki átvette a helyét. Sargent nagyon betegnek tűnt, és két héttel később meghalt.

Teljesítmény és hírnév

Sargent számos kitüntetésben részesült. 1947-ben lovaggá ütötték, 1959-ben pedig megkapta a Royal Philharmonic Society aranyérmét. Beceneve "Flash Harry" volt, mert mindig feltűnő stílusban öltözködött és viselkedett. Gyakran nevezték "Nagy-Britannia zenei nagykövetének", mert zenekaraival gyakran bejárta a világot, és brit zenét, különösen Elgar, Vaughan Williams, Holst és Walton műveit vezényelte. Ha a hivatásos zenészek, akikkel dolgozott, nem is mindig kedvelték őt, a közönsége imádta, és különösen kedvelte a Promenádosokat. A Westminster-apátságban tartott gyászszertartásán az egész templomhajó a Promenád-bérletesek számára volt fenntartva.