Sir Malcolm Sargent — angol karmester (1895–1967), a Proms ikonja

Sir Malcolm Sargent — angol karmester, a Proms ikonja: a Last Night of the Proms népszerűsítője, aki formálta a brit zenei életet és milliókat varázsolt el.

Szerző: Leandro Alegsa

Sir Malcolm Sargent (született Ashford, Kent, 1895. április 29. - meghalt London, 1967. október 3.) angol karmester, orgonista és zeneszerző. Rendkívül híres és népszerű karmester volt, aki élete során nagy hatással volt az angliai zenére. Számos amatőr és hivatásos kórust, valamint zenekart vezényelt. Ő volt a Henry Wood Promenade Concerts fő karmestere 1948-tól 1967-ig. Ő tette a Last Night of the Proms-t egy nagyon népszerű és vidám koncertté, amelyet ma világszerte milliók élveznek a televízióban. Számos brit zeneszerző zenéjét vezényelte, segítve őket abban, hogy a széles közönség megismerje őket.

Korai évek és zenei tanulmányok

Malcolm Sargent gyermekkorától fogva egyházi zenével és orgonajátékkal foglalkozott; fiatalkorában orgonistaként és kórusvezetőként szerzett tapasztalatot, amely meghatározta későbbi pályáját. Korai fellépései és helyi kórusokkal, zenekarokkal végzett munkája révén hamar ismertségre tett szert, és fokozatosan a nemzetközi zenei élet egyik meghatározó alakja lett.

Karrier és jelentős szerepek

Sargent mind amatőr, mind professzionális együttesekkel dolgozott, gyakran vállalva nagyszabású kórusművek vezénylését. Nevéhez fűződik a brit kórusélet megújulásában és színesítésében játszott szerep: rendszeresen vezetett oratórium- és fesztiválelőadásokat, és sokat tett annak érdekében, hogy a kóruszene szélesebb közönséghez jusson el. Repertoárja különösen a brit zeneszerzők műveit népszerűsítette, de klasszikus és romantikus darabokat is gyakran vezényelt.

Proms és a Last Night jelentősége

1948 és 1967 között a Henry Wood Promenade Concerts (Proms) fő karmestereként Sargent döntő hatással volt a rendezvény arculatára. A Last Night of the Proms stílusát és hangulatát nagymértékben az ő személyes ízlése és előadói modora formálta: a koncert eklektikus, ünnepélyes és közönségbarát jellegét erősítette, így az esemény országos és nemzetközi médiavonzóvá vált.

Vezénylési stílus és közönségkapcsolat

Sargent vezénylése jellemzően választékos, színpadiasságot is mutató volt: pontos ritmusérzék, tiszta intonáció és előadói határozottság jellemezte. Közönsége körében rendkívül népszerű volt; stílusa és személyes megjelenése sokak számára megkönnyítette a klasszikus zene befogadását. Kritikusai néha szkeptikusabban fogadták a művészi mélységet illetően, de népszerűsége és hatása megkérdőjelezhetetlen volt.

Felvételek és média

Sargent sokfelé vezényelt rádió- és televíziófelvételeken, amelyeken keresztül zenéje széles közönséghez jutott el. A rádiós közvetítések és később a televízió szerepe jelentős volt abban, hogy pályafutása alatt a klasszikus zene könnyebben hozzáférhetővé vált a nagyközönség számára.

Kitüntetések és örökség

Sargent művészi munkája és közéleti jelenléte miatt számos elismerést kapott. Munkássága hozzájárult a brit zeneszerzők és kórusélet népszerűsítéséhez, és öröksége ma is érződik a Proms hagyományaiban és a brit kóruskultúrában. Bár személye vitákat is kiváltott, egyértelmű, hogy a közönség széles rétegeihez szóló hozzáállása és rendezvényszervezői érzéke tartós hatást gyakorolt az angol zenei életre.

Halála

Sir Malcolm Sargent 1967. október 3-án hunyt el Londonban. Halála után emlékét koncertek, visszaemlékezések és felvételek őrizték meg; neve a 20. századi brit zenei élet egyik legmeghatározóbb alakjaként maradt fenn.

Life

Korai évek

Sargent 1895-ben született munkáscsaládban. Apja szénkereskedő volt a Lincolnshire-i Stamfordban, aki orgonán is játszott. Sargent Stamfordban nőtt fel, és sok amatőr zenélésbe kapcsolódott be. A templomi éneklés és az orgonajáték során sokat tanult a zenéről. Már 16 évesen letette az ARCO orgonadiplomáját, és a Peterborough-i székesegyház orgonatanítványa lett. 18 évesen a Melton Mowbray-i templom orgonistájaként kapott állást. Még ugyanebben az évben zenei diplomát szerzett a Durhami Egyetemen.

Miután helyi kórusokat és zenekarokat vezényelt, lehetőséget kapott arra, hogy saját szerzeményét, az Impressions on a Windy Dayt vezényelje Henry Wood Queen's Hall Orchestra zenekarával, először Leicesterben, majd a Proms-on a Queen's Hallban. Wood bátorította őt a vezénylésben. Tanítani kezdett a Royal College of Musicban, és Londonba költözött. Ő vezényelte a Robert Mayer gyermekkoncerteket és a Courtauld-Sargent koncerteket, egy olyan sorozatot, amely olyan embereknek szólt, akik még soha nem jártak koncerteken. Szergej Diagilev Balets Russes-énekeseinek vezényelt, 1928-ban pedig a Royal Choral Society karmestere lett, és ezt a munkát haláláig megtartotta.

Betegség, és a karrier közepén

1932-ben súlyos tuberkulózisban szenvedett, de a következő néhány évben meggyógyult. Gyakran vezényelte a Thomas Beecham által 1932-ben alapított Londoni Filharmonikus Zenekart. Nem gyakran vezényelt operát, de a Királyi Operaházban igen: 1936-ban Gustave Charpentier Louise című operáját, 1954-ben pedig Walton Troilus és Cressida című operájának ősbemutatóját.

Zenekarvezetőként Sargent nem volt mindig népszerű. Sok ellenséget szerzett magának egy 1936-ban tett megjegyzésével, amikor azt mondta, hogy a zenekari zenészeknek nem szabadna biztos "életre szóló állást" kapniuk, hanem "minden egyes ütemmel, amit játszanak, az életüket kell adniuk". Sargent maga is csak nemrég gyógyult fel egy hosszú betegségből, amely alatt a zenészek támogatták őt, ezért nagyon bosszúsak voltak, amikor ezt mondta.

Ausztráliában nagyon népszerű volt, és majdnem ott vállalt munkát, de amikor kitört a második világháború, úgy döntött, hogy a saját hazájában kell dolgoznia. A háború alatt Sargent a manchesteri Hallé Zenekart (1939-42) és a Liverpooli Filharmonikusokat (1942-48) vezényelte, és a BBC népszerű rádiós műsorvezetője lett. Azzal segítette a brit népet a háború alatt, hogy turnézott, sok koncertet adott, és nem kért sok pénzt. Az egyik koncertjén éppen Beethoven 7. szimfóniáját játszotta, amikor légitámadás érte. Sargent leállította a zenekart, megnyugtatta a közönséget azzal, hogy a teremben nagyobb biztonságban vannak, mint odakint, majd újra vezényelni kezdett. A zenekar aznap este rendkívül jól játszott. 1941 májusában Sargent Elgar Gerontius álma című művét vezényelte egy délutáni koncerten a Queen's Hallban. Aznap este a Queen's Hallt egy bomba teljesen elpusztította.

1945-ben Arturo Toscanini meghívta Sargentet az NBC Szimfonikus Zenekar vezénylésére. Négy koncertet adott, amelyeken főleg brit zenét játszott.

A Proms és a későbbi évek

Sargent 1948-tól 1967-ben bekövetkezett haláláig a Proms vezető karmestere volt. 1950-ben Sir Adrian Boultot követte a BBC Szimfonikus Zenekar karmesteri székében. Ezt a tisztséget 1957-ig töltötte be, amikor is vezető vendégkarmester lett. Bárhová vitte Sargent a zenekart, a közönség tombolt az izgalomtól. A zenekar nemzetközi hírnévre tett szert.

Sargent nagyon népszerű volt a Promson. A Last Nightot (minden évad utolsó koncertjét) izgalmas ünneppé tette, ahol a közönség zászlókat lengetett, és együtt énekelt, dúdolt és tapsolt. Híres klasszikus zeneszerzők zenéjét, valamint újabb zeneszerzők brit zenéjét vezényelte. Modern kísérleti zenét azonban nem vezényelt.

A Proms idején olyan külföldi karmestereket hívtak meg fellépni, mint Carlo Maria Giulini, Georg Solti, Leopold Stokowski, Rudolf Kempe, Pierre Boulez és Bernard Haitink. Voltak külföldi zenekarok is.

Amikor Beecham 1961-ben bekövetkezett halála után a Royal Philharmonic Orchestra majdnem megszűnt, Sargent keményen dolgozott a zenekar megmentésén. Sok játékos, aki még emlékezett az 1936-os megjegyzésére, újra támogatni kezdte.

Az 1960-as évek közepén Sargent rákos volt. Túl beteg volt ahhoz, hogy 1967-ben a Proms-t vezényelje, de szeptember 16-án, az utolsó estén, mindenki megdöbbenésére, a koncert végén megjelent, hogy beszélgessen a közönséggel. Átadta a karmesteri pálcát Colin Davisnek, aki átvette a helyét. Sargent nagyon betegnek tűnt, és két héttel később meghalt.

Teljesítmény és hírnév

Sargent számos kitüntetésben részesült. 1947-ben lovaggá ütötték, 1959-ben pedig megkapta a Royal Philharmonic Society aranyérmét. Beceneve "Flash Harry" volt, mert mindig feltűnő stílusban öltözködött és viselkedett. Gyakran nevezték "Nagy-Britannia zenei nagykövetének", mert zenekaraival gyakran bejárta a világot, és brit zenét, különösen Elgar, Vaughan Williams, Holst és Walton műveit vezényelte. Ha a hivatásos zenészek, akikkel dolgozott, nem is mindig kedvelték őt, a közönsége imádta, és különösen kedvelte a Promenádosokat. A Westminster-apátságban tartott gyászszertartásán az egész templomhajó a Promenád-bérletesek számára volt fenntartva.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Sir Malcolm Sargent?


V: Sir Malcolm Sargent angol karmester, orgonista és zeneszerző volt.

K: Sir Malcolm Sargent népszerű karmester volt?


V: Igen, rendkívül híres és népszerű karmester volt, aki élete során nagy hatással volt az angliai zenére.

K: Milyen típusú kórusokat vezényelt Sir Malcolm Sargent?


V: Amatőr és hivatásos kórusokat egyaránt vezényelt.

K: Mi volt Sir Malcolm Sargent szerepe a Henry Wood Promenádkoncertekben?


V: 1948 és 1967 között ő volt a Henry Wood Promenade Concerts fő karmestere.

K: Mit csinált Sir Malcolm Sargent a Last Night of the Proms című koncerttel?


V: Ő tette a Last Night of the Proms-t egy nagyon népszerű és vidám koncertté, amelyet ma világszerte emberek milliói élveznek a televízióban.

K: Mi volt Sir Malcolm Sargent hozzájárulása a brit zeneszerzőkhöz?


V: Számos brit zeneszerző zenéjét vezényelte, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a széles közönség megismerje őket.

K: Mikor és hol halt meg Sir Malcolm Sargent?


V: Sir Malcolm Sargent 1967. október 3-án halt meg Londonban.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3