Ernst Röhm
Ernst Julius Röhm (München, 1887. november 28. - München, 1934. július 1.) a német Sturmabteilung, a rohamosztag vezetője és társalapítója volt. Tagja volt a német Reichstagnak is, ahol 1933 és 1934 között miniszter volt. A hosszú kések éjszakáján, 1934-ben meggyilkolták. Röhm meggyilkolására Adolf Hitler adott parancsot.
Az első világháborúban Röhm tisztként harcolt. A Vaskereszt első osztályú kitüntetést kapta.
Korai életút
Ernst Röhm 1887. november 28-án született Münchenben. Julius Röhm vasúti főfelügyelő és felesége, Emilie Röhm harmadik gyermeke volt. Volt egy idősebb bátyja és egy idősebb nővére. Nővére fia Bernhard Lippert német diplomata volt.
1906-ban, a müncheni érettségi után Röhm Fanjunkare-ként belépett a bajor hadseregbe. Két évvel később hadnagy lett.
Első világháború
1914-ben, az első világháború kezdetén adjutánsként a nyugati fronton harcolt. Háromszor sebesült meg, és megkapta az első osztályú Vaskeresztet. Abban az évben súlyosan megsebesült, és elvesztette az orrcsontja egy darabját. Először a bajor kormánynak dolgozott a hadügyminisztériumban. Két évvel később, 1918-ban kapitányi (németül: Hauptmann) rangot kapott.
Az első világháború után Röhm a Franz Ritter von Epp vezette Freikorps (Szabad Hadtest) kötelékébe került. Münchenben a kommunisták ellen akart harcolni. Ezzel a csoporttal ment harcolni a Bajor Tanácsköztársaság ellen. A Freikorps 1919 júliusában a Reichswehr részévé vált.
A náci pártban való részvétel
1919-ben Röhm belépett a Német Munkáspártba (németül: Deutsche Arbeiter Partei (DAP)). Ez volt a náci párt elődje. Egy évvel később a Német Náci Párt tagja lett. A 623-as tagsági számot kapta. Röhm segített Hitlernek kapcsolatot teremteni a bajor politikusokkal és az iparosokkal. Két évvel később Röhm és Hitler megalapították a Sturmabteilung (SA) szervezetet, amely sok embert vonzott a Freikorpsból. Ezt a Német Náci Párt félkatonai csoportjaként alapították. Hitler Röhmöt tette meg az SA vezetőjévé.
Röhm részt vett az 1923-as sörcsarnok-puccsban. A náci párt megpróbálta megdönteni a kormányt, de nem sikerült. Röhmöt letartóztatták és hazaárulással vádolták. A bírák 1924. április 1-jén döntöttek bűnössége mellett. Röhm öt hónapra börtönbe került, és elvesztette állását a hadseregben. A bírósági tárgyalást követően mind a náci párt, mind a Sturmabteilung illegálissá vált.
1924-ben Röhm segített létrehozni a Frontbann-t, a Sturmabteilung alternatíváját. Egy Adolf Hitlerrel folytatott vitát követően Röhm visszavonult az SA vezetőjeként. Azt mondta, hogy ő csak katona és nem politikus. 1928 és 1930 között a bolíviai hadseregnek dolgozott tanácsadóként.
Röhm (jobbról a második) a Sörcsarnok-puccsot követő bírósági tárgyalás után
A Sturmabteilung vezetője
1930. november 1-jén visszatért Németországba, és másodszor is belépett a náci pártba. 1931 januárjában Adolf Hitler Röhmöt a Sturmabteilung élére helyezte. Alig több mint egy év alatt 70 000-ről 170 000 tagra bővítette azt. 1932 áprilisában Heinrich Brüning kancellár ismét betiltotta az SA-t. Franz von Papen, aki Heinrich Brüning után volt kancellár, júniusban érvénytelenítette a tilalmat. 1933-ban Ernst Röhm birodalmi miniszter lett, a Reichstag minisztere. Az SA-nak 1934-ben több mint 4 500 000 tagja volt. Az SA hatalma egyre nőtt. Emiatt Adolf Hitler és a Schutzstaffel (SS) újabb vitába kezdett Röhmmel. Az SA taglétszáma kb. hússzorosa volt a Reichswehrnek, Röhm a Reichswehr átvételéről álmodozott.
Hitler félt Röhm hatalmától. Röhm össze akarta olvasztani a Sturmabteilungot az általános hadsereggel, és ő lett volna a vezetője. Egy "második náci forradalmat" is akart, hogy Németországot szocialistábbá tegye. Antikapitalista volt, és ebben az időben Hitler megpróbált összebarátkozni Németország iparosaival. Hitler azt tervezte, hogy megöli Röhmöt.
Röhm és Hitler, mindketten SA egyenruhában 1933-ban
A hosszú kések éjszakája
Röhm megegyezett Hitlerrel, hogy a Sturmabteilung 1934 nyarán négy hét szabadságot kapjon. A szabadság 1934. július 1-jén kezdődött. Röhm Bad Wiessee-be akart menni pihenni. 1934. június 29-én Röhmöt letartóztatták, mégsem volt tárgyalása. Theodor Eicke választás elé állította: öngyilkos lesz vagy megölik. Július 1-jén Theodor Eicke Hitler utasításának megfelelően lelőtte Röhmet. Röhmöt a müncheni nyugati temetőben temették el.
Számos Sturmabteilung-vezetőt megöltek ugyanazon az éjszakán, főként a Schutzstaffel és a Gestapo. Ezt nevezték a "hosszú kések éjszakájának". Másnap a német parlament elfogadott egy törvényt, amely egyetlen paragrafussal törvényessé tette a hosszú kések éjszakáján elkövetett gyilkosságokat.
