Ugrás a tartalomhoz
Kezdőlap

Ernst Röhm: az SA társalapítója, politikus és a Hosszú kések éjszakája áldozata

Ernst Röhm — az SA társalapítója és politikus: életrajz, katonai szolgálat, szerepe a náci mozgalomban és a Hosszú kések éjszakája során bekövetkezett meggyilkolása.

Ernst Julius Röhm (München, 1887. november 28. – München, 1934. július 1.) a Sturmabteilung (SA), a náci párt rohamosztagának egyik alapítója és hosszabb ideig vezetője volt. Katonai pályafutását az első világháborúban kezdte, ahol tisztként szolgált, és a harctéri teljesítményéért a Vaskereszt első osztályú kitüntetését is megkapta. A háború után a politikai és paramilitáris körökben maradt, részt vett a Freikorps-mozgalmakban, és a weimari köztársaság idején a később SA-vá szerveződő egyesületek egyik meghatározó alakjává vált.

Röhm a náci mozgalmon belül a SA szervezéséért és az erőszakos utcai akciók irányításáért volt elsősorban felelős: irányítása alatt a SA nagyszámú és szervezett fegyveres tömeggé nőtt, amely fontos szerepet játszott a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hatalomra jutásában. Politikai ambíciói is voltak; a szervezet egyes részei és maga Röhm is a „második forradalom” gondolatát hangoztatták, amely gazdasági és társadalmi átalakulást követelt, és ez elidegenítette őt sok konzervatív és katonai vezetőtől.

Tagja volt a német Reichstagnak is, ahol 1933 és 1934 között miniszter volt. Politikailag és személyesen is konfliktusba került több vezetővel: a Wehrmacht vezetőivel, a konzervatív nacionalistákkal, valamint a náci párton belüli riválisokkal, különösen Heinrich Himmlerrel és az SS-szel. A SA folyamatos erőnövekedése, a szervezeten belüli fegyveres rendetlenség és Röhm saját, részben katonapolitikai ambíciói komoly feszültségeket teremtettek Adolf Hitler és a többi hatalmi tényező számára.

Röhm személyes élete — köztük homoszexualitása — is szerepet játszott politikai ellenfelei ellene folytatott kampányában; ezt az információt a náci vezetés és szövetségesei a nyilvánosság előtt is felhasználták riválisaik lejáratására és politikai céljaik igazolására. A belső erőviszonyok és a hadsereg, valamint a konzervatív elit nyomásának eredőjeként Hitler 1934 nyarán úgy döntött, hogy a SA vezetésének megtörésével konszolidálja hatalmát.

A döntő fordulatot a 1934-es hosszú kések éjszakája jelentette. Röhmot letartóztatták, majd fogságba helyezték; a letartóztatást és a kivégzést az SS hajtotta végre. 1934. július 1-jén Röhmot – Hitler parancsára és a náci vezetés döntésének következtében – meggyilkolták, a kivégzéshez vezető lépések és az eljárás részletei azóta is történeti vizsgálatok tárgyát képezik. A műveletet személyesen is jóváhagyta Adolf Hitler, aki politikai értelemben ezzel megszilárdította tartós szövetségét a hadsereggel és a konzervatív erőkkel.

Röhm szerepét és felelősségét a náci rezsimben a történészek ma is vitatják: egyrészt a SA alattvalóinak erőszakos cselekedetei és a párt paramilitáris módszerei hozzájárultak Hitler hatalomra jutásához, másrészt Röhm „forradalmi” törekvései és a hadsereggel való konfliktusa közvetlenül előidézték politikai bukását és megölését. A Röhm-ügy jól példázza a náci mozgalmon belüli hatalmi harcokat, a személyes ambíciók, ideológiai ellentétek és a politikai pragmatizmus összefonódását.

Az 1934-es események és Röhm halála hosszú távon is hatással voltak: a SA befolyása csökkent, az SS hatalma és önállósága nőtt, és a Wehrmacht pozíciója megszilárdult a harmónia érdekében tett alkukon keresztül. Röhm alakja a náci korszak történetének egyik ellentmondásos, ugyanakkor meghatározó figurája maradt, akinek élettörténetét a korszak politikai erővonalai és erőszakszervezetei nélkül nem lehet megérteni.

Képgaléria

10 Képek

Korai életút

Ernst Röhm 1887. november 28-án született Münchenben. Julius Röhm vasúti főfelügyelő és felesége, Emilie Röhm harmadik gyermeke volt. Volt egy idősebb bátyja és egy idősebb nővére. Nővére fia Bernhard Lippert német diplomata volt.

1906-ban, a müncheni érettségi után Röhm Fanjunkare-ként belépett a bajor hadseregbe. Két évvel később hadnagy lett.

Első világháború

1914-ben, az első világháború kezdetén adjutánsként a nyugati fronton harcolt. Háromszor sebesült meg, és megkapta az első osztályú Vaskeresztet. Abban az évben súlyosan megsebesült, és elvesztette az orrcsontja egy darabját. Először a bajor kormánynak dolgozott a hadügyminisztériumban. Két évvel később, 1918-ban kapitányi (németül: Hauptmann) rangot kapott.

Az első világháború után Röhm a Franz Ritter von Epp vezette Freikorps (Szabad Hadtest) kötelékébe került. Münchenben a kommunisták ellen akart harcolni. Ezzel a csoporttal ment harcolni a Bajor Tanácsköztársaság ellen. A Freikorps 1919 júliusában a Reichswehr részévé vált.

A náci pártban való részvétel

1919-ben Röhm belépett a Német Munkáspártba (németül: Deutsche Arbeiter Partei (DAP)). Ez volt a náci párt elődje. Egy évvel később a Német Náci Párt tagja lett. A 623-as tagsági számot kapta. Röhm segített Hitlernek kapcsolatot teremteni a bajor politikusokkal és az iparosokkal. Két évvel később Röhm és Hitler megalapították a Sturmabteilung (SA) szervezetet, amely sok embert vonzott a Freikorpsból. Ezt a Német Náci Párt félkatonai csoportjaként alapították. Hitler Röhmöt tette meg az SA vezetőjévé.

Röhm részt vett az 1923-as sörcsarnok-puccsban. A náci párt megpróbálta megdönteni a kormányt, de nem sikerült. Röhmöt letartóztatták és hazaárulással vádolták. A bírák 1924. április 1-jén döntöttek bűnössége mellett. Röhm öt hónapra börtönbe került, és elvesztette állását a hadseregben. A bírósági tárgyalást követően mind a náci párt, mind a Sturmabteilung illegálissá vált.

1924-ben Röhm segített létrehozni a Frontbann-t, a Sturmabteilung alternatíváját. Egy Adolf Hitlerrel folytatott vitát követően Röhm visszavonult az SA vezetőjeként. Azt mondta, hogy ő csak katona és nem politikus. 1928 és 1930 között a bolíviai hadseregnek dolgozott tanácsadóként.

A Sturmabteilung vezetője

1930. november 1-jén visszatért Németországba, és másodszor is belépett a náci pártba. 1931 januárjában Adolf Hitler Röhmöt a Sturmabteilung élére helyezte. Alig több mint egy év alatt 70 000-ről 170 000 tagra bővítette azt. 1932 áprilisában Heinrich Brüning kancellár ismét betiltotta az SA-t. Franz von Papen, aki Heinrich Brüning után volt kancellár, júniusban érvénytelenítette a tilalmat. 1933-ban Ernst Röhm birodalmi miniszter lett, a Reichstag minisztere. Az SA-nak 1934-ben több mint 4 500 000 tagja volt. Az SA hatalma egyre nőtt. Emiatt Adolf Hitler és a Schutzstaffel (SS) újabb vitába kezdett Röhmmel. Az SA taglétszáma kb. hússzorosa volt a Reichswehrnek, Röhm a Reichswehr átvételéről álmodozott.

Hitler félt Röhm hatalmától. Röhm össze akarta olvasztani a Sturmabteilungot az általános hadsereggel, és ő lett volna a vezetője. Egy "második náci forradalmat" is akart, hogy Németországot szocialistábbá tegye. Antikapitalista volt, és ebben az időben Hitler megpróbált összebarátkozni Németország iparosaival. Hitler azt tervezte, hogy megöli Röhmöt.

A hosszú kések éjszakája

Röhm megegyezett Hitlerrel, hogy a Sturmabteilung 1934 nyarán négy hét szabadságot kapjon. A szabadság 1934. július 1-jén kezdődött. Röhm Bad Wiessee-be akart menni pihenni. 1934. június 29-én Röhmöt letartóztatták, mégsem volt tárgyalása. Theodor Eicke választás elé állította: öngyilkos lesz vagy megölik. Július 1-jén Theodor Eicke Hitler utasításának megfelelően lelőtte Röhmet. Röhmöt a müncheni nyugati temetőben temették el.

Számos Sturmabteilung-vezetőt megöltek ugyanazon az éjszakán, főként a Schutzstaffel és a Gestapo. Ezt nevezték a "hosszú kések éjszakájának". Másnap a német parlament elfogadott egy törvényt, amely egyetlen paragrafussal törvényessé tette a hosszú kések éjszakáján elkövetett gyilkosságokat.

Kapcsolódó cikkek

Szerző

AlegsaOnline.com Ernst Röhm: az SA társalapítója, politikus és a Hosszú kések éjszakája áldozata

URL: https://hu.alegsaonline.com/art/118685

Megosztás

Források