Alekszandr Szolzsenyicin — Nobel-díjas orosz író, a Gulag feltárója
Alekszandr Szolzsenyicin: Nobel-díjas orosz író, aki feltárta a Gulag brutalitását — életrajz, művek és hatása a 20. századi Oroszországra.
Alekszandr Szolzsenyicin (1918. december 11. – 2008. augusztus 3.) orosz író és esszéista, a szovjet rendszer visszaéléseit feltáró publicista. 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki munkásságát.
Élete és pályafutása
Szolzsenyicin teljes neve Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin. A második világháború idején tiszti szolgálatot teljesített a Vörös Hadseregben; 1945-ben egy levélben tett kritikus megjegyzések miatt letartóztatták, majd több évre kényszermunkára ítélték a Gulag táborrendszerébe. A börtönévek alatt szerzett tapasztalatai meghatározták későbbi művészetét és témaválasztását.
Börtönbüntetése alatt elhagyta a marxizmust, és áttért az orosz ortodox egyházhoz, vallásos meggyőződése később is fontos szerepet játszott írói és közéleti gondolkodásában.
Fő művei és irodalmi jelentőség
Szolzsenyicin művei egyszerre voltak dokumentumértékű beszámolók, történelmi kötődésű regények és erkölcsi-kulturális elmélkedések. Legismertebb művei közé tartoznak:
- Egy nap Ivan Denisovics életéből (One Day in the Life of Ivan Denisovich) – rövidebb, de erőteljes elbeszélés a táborelittel történő kiszolgáltatottságról; ez a mű hozta meg számára a szélesebb ismertséget, és részben a irodalmi Nobel-díj előszelét.
- A GULAG-szigetek (The Gulag Archipelago) – többkötetes, részben dokumentarista jellegű munkája, amely a munkatáborok rendszerét, a kiváltó okokat és a személyes sorsokat tárta fel; ez a mű világszerte fokozta a nyilvános figyelmet a szovjet bűncselekmények iránt.
- Rákos osztály (Cancer Ward) és más regények, esszék, visszaemlékezések — amelyekben a politikai elnyomás, az emberi méltóság és a morális felelősség kérdéseit járta körül.
Politikai konfliktus, Nobel-díj és száműzetés
Műveinek nyíltsága és a szovjet rendszer kritikája miatt 1970-ben Szolzsenyicint irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták; azonban a Szovjetunió hatóságai megakadályozták, hogy elutazzon Stockholmba. 1974-ben hivatalosan száműzték a Szovjetunióból és megfosztották állampolgárságát; művei emiatt Nyugaton terjedtek tovább, és jelentős szerepük volt a samizdat (ellenálló kéziratos) irodalmi mozgalomban. A Szovjetunió 1990 körül visszaadta állampolgárságát, és Szolzsenyicin 1994-ben visszatért Oroszországba, ahol folytatta írói, esszéisztikai és közéleti tevékenységét.
Visszatérés, későbbi élet és örökség
Visszatérése után Szolzsenyicin továbbra is aktív volt: kritikusan nyilatkozott a szovjet rendszer eszméiről, ugyanakkor konzervatív, vallásos nézetei miatt sokszor vitákat váltott ki a modern Oroszország jövőjéről alkotott elképzeléseiről. Halála után (szívelégtelenségben) állami temetésben részesült.
Hatás és megítélés
Szolzsenyicin munkássága kulcsfontosságú volt abban, hogy nemzetközi szinten ismertté váljon, milyen volt az élet a szovjet időkben a kényszermunkatáborok rendszerében. Irodalmi módszere — a dokumentum, a személyes emlék és a fikció kombinálása — hozzájárult ahhoz, hogy művei egyszerre legyenek történelmi források és irodalmi alkotások. Megítélése megosztó: sokak szemében bátor igazmondóként jelenik meg, mások viszont vitatják későbbi politikai nézeteit.
Összességében Szolzsenyicin öröksége abban áll, hogy írásaival és nyilvános szereplésével hatékonyan rávilágított a totalitárius rendszer emberi és erkölcsi következményeire, és hozzájárult a XX. századi kelet-európai történelmi emlékezet formálásához.
Legismertebb művei
Szolzsenyicin műveinek nagy része önéletrajzi ihletésű, saját életében látott és tapasztalt dolgokon alapul. Szolzsenyicin maga is hosszú éveket töltött börtönben a Gulágon, később pedig rákos kórházban feküdt (a rákból felépült). []
Hruscsov 1956-os titkos beszéde után Szolzsenyicint kiszabadították a száműzetésből és felmentették (minden vád alól felmentették). Az Egy nap Ivan Deniszovics életében kéziratát 1962-ben adták ki szerkesztett formában, Nyikita Hruscsov kifejezett jóváhagyásával. Hruscsov megvédte azt a Politbüro praesidiumának meghallgatásán, amelyen arról tárgyaltak, hogy engedélyezzék-e a kiadását, és hozzátette: "Mindannyiukban van egy sztálinista; még bennem is van egy sztálinista. Ki kell gyomlálnunk ezt a gonoszt".
Így az önéletrajz, a riport, a fikció és a politikai megfigyelések közötti határvonalak összekapcsolódnak, jobban, mint a legtöbb írónál.
Költészet
- Porosz éjszakák (1974) (oroszul: Прусские ночи)
Ez egy hosszú vers. Szolzsenyicin a második világháború alatt a szovjet Vörös Hadsereg századosaként szolgált. A "Porosz éjszakák" a Vörös Hadsereg Kelet-Poroszországon átvonulását írja le, és azokra a traumatikus nemi erőszakokra és gyilkosságokra összpontosít, amelyeknek Szolzsenyicin a menet résztvevőjeként szemtanúja volt.
Regények
- The First Circle (1968) A könyv teljesebb változata 2009-ben jelent meg angolul.
A cím utalás Dante Isteni komédiájának első pokoli körére, ahol a görög filozófusok és más nem keresztények egy fallal körülvett zöld kertben élnek. Ők nem léphetnek be a Mennyországba, mivel Krisztus előtt születtek, de a Pokol szívében egy kis viszonylag szabad teret élveznek. A történet olyan rabokról (zekkekről) szól, akik műszakiak vagy akadémikusok. Az RSFSR büntető törvénykönyvének 58. cikke alapján tartóztatták le őket a második világháborút követő Joszif Sztálin tisztogatások során.
- Rákosmenti kórterem (1968)
A regény egy kis csoport rákbeteg történetét meséli el 1955-ben, a poszt-sztálini Szovjetunióban, Üzbegisztánban. Azt vizsgálja, hogy milyen erkölcsi felelősséggel tartoznak azok - a betegek rosszindulatú daganatai által szimbolizált -, akik felelősek polgártársaik szenvedéséért. Sztálin nagy tisztogatása során milliókat öltek meg, küldtek munkatáborokba vagy száműztek. A döntéseket meghozó hivatalnokokon kívül még sokan mások tétlenül álltak. Ők is érintettek voltak. Mások rosszabbat tettek: ártatlan embereket jelentettek fel, hogy saját maguknak előnyöket szerezzenek. A regény arról szól, hogy a betegek hogyan döbbennek rá, milyen szerepük volt ezekben a tragikus eseményekben.
- 1914. augusztus (1971)
A kelet-poroszországi Tannenbergi csatában a császári Oroszország vereségéről szól. A regény a fikciós elbeszélés és a történetírás szokatlan keveréke. Mind irodalmi, mind történelmi szempontból széles körű és keserű vitákat váltott ki. A regénynek 1984-ben jelent meg egy új, jelentősen kibővített változata. Szolzsenyicin ekkor már néhány éve az Egyesült Államokban élt. A korábban elhallgatott fejezeteket és a Hoover Intézet könyvtárában végzett kutatások után írt új részeket is közzé tudta tenni. Ezek között voltak Vlagyimir Leninről szóló fejezetek is, amelyek külön jelentek meg Lenin Zürichben címmel.
Rövid fikció
- Egy nap Ivan Deniszovics életében (1962)
A történet egy szovjet munkatáborban játszódik az 1950-es években, és egy hétköznapi fogoly, Ivan Denisovich Shukhov egyetlen napját írja le. A könyv megjelenése rendkívüli esemény volt a szovjet irodalomtörténetben; korábban még soha nem terjesztettek nyíltan beszámolót a sztálini elnyomásról.
- Az ügy érdekében (1963)
Egy vidéki városban a helyi főiskola diákjai segítenek az új főiskolai épületek építésében, a munka nagy részét maguk végzik. Amikor felépül, a szovjet hatóságok elrendelik, hogy az épületet egy kutatóintézetnek adják át; a diákoknak azt mondják, hogy ez "az ügy érdekében" történik. A történet nyílt kritikája az akkoriban uralkodó demokrácia hiányának és a politikai vezetők feddhetetlenségének.
- Matrjóna helye (1968)
Ez Szolzsenyicin legolvasottabb novellája. Az elbeszélő, a gulág egykori foglya, visszavágyik az orosz tartományokba. Állást vállal egy kolhoz iskolájában. Matrjona felajánlja neki, hogy lakhatna az apró, lepusztult házában. Egyetlen szobán osztoznak, ahol esznek és alszanak; az elbeszélő egy kempingágyon alszik, Matryona pedig a tűzhely mellett. Az elbeszélő úgy találja, hogy a mezőgazdasági munkások élete alig különbözik a forradalom előtti földesurak és jobbágyaik életétől. Matrjona kevés fizetésért vagy egyáltalán nem dolgozik a farmon. Egy éjszaka, amikor másoknak segít, egy vonat elgázolja. Alakját úgy jellemezték, mint "az egyetlen igaz keresztény (és) az egyetlen igaz kommunista", halála pedig az orosz mártíromságot szimbolizálja.
Nem fikciós
- A Gulag szigetvilág (három kötet, 1973-78)
A Szovjetunióban a rendőrállam kialakításának és igazgatásának teljes folyamatának története. Szamizdat (földalatti kiadvány) formában terjesztették a Szovjetunióban az 1989-es hivatalos megjelenéséig. A Szovjetunió felbomlása és az Orosz Föderáció megalakulása után A Gulag szigetvilága kötelező olvasmány lett az orosz középiskolákban. Az Arkhipelag GuLag (az orosz címe), egyszerre rím és metafora, amelyet az egész műben használnak. Az archipelagó szó a hatalmas Szovjetunióban elterülő munkatáborok rendszerét szigetek hatalmas láncolataként írja le, amelyet csak azok ismertek, akiknek az volt a sorsuk, hogy meglátogassák őket.
Kapcsolódó oldalak
- A Nobel-díjasok listája országonként
- Történészek listája kontinensek szerint
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Alekszandr Szolzsenyicin?
V: Alekszandr Szolzsenyicin orosz író, regényíró, drámaíró és történész volt.
K: Mit nyert 1970-ben?
V: Alekszandr Szolzsenyicin 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
K: Mit tárta a világ elé műveivel?
V: Művein keresztül Szolzsenyicin feltárta a Gulágok, a szovjet munkatáborok hálózatának brutális valóságát.
K: Miért száműzték 1974-ben a Szovjetunióból?
V: Szolzsenyicint 1974-ben száműzték a Szovjetunióból a kormánnyal szembeni kritikája és a szovjet idők életét bemutató írásai miatt.
K: Mikor tért vissza Szolzsenyicin Oroszországba?
V: Szolzsenyicin 1994-ben tért vissza Oroszországba.
K: Mire tért át Szolzsenyicin a bebörtönzése alatt?
V: Szolzsenyicin a bebörtönzése alatt elhagyta a marxizmust és áttért az orosz ortodox egyházra.
K: Mi volt Szolzsenyicin jelentős hozzájárulása?
V: Szolzsenyicin nagyon jelentős volt, mert feltárta, milyen volt az élet a szovjet időkben, és felhívta a figyelmet a szovjet munkatáborok kegyetlen valóságára.
Keres