Alekszandr Szolzsenyicin

Legismertebb művei

Szolzsenyicin műveinek nagy része önéletrajzi ihletésű, saját életében látott és tapasztalt dolgokon alapul. Szolzsenyicin maga is hosszú éveket töltött börtönben a Gulágon, később pedig rákos kórházban feküdt (a rákból felépült). ^[]

Hruscsov 1956-os titkos beszéde után Szolzsenyicint kiszabadították a száműzetésből és felmentették (minden vád alól felmentették). Az Egy nap Ivan Deniszovics életében kéziratát 1962-ben adták ki szerkesztett formában, Nyikita Hruscsov kifejezett jóváhagyásával. Hruscsov megvédte azt a Politbüro praesidiumának meghallgatásán, amelyen arról tárgyaltak, hogy engedélyezzék-e a kiadását, és hozzátette: "Mindannyiukban van egy sztálinista; még bennem is van egy sztálinista. Ki kell gyomlálnunk ezt a gonoszt".

Így az önéletrajz, a riport, a fikció és a politikai megfigyelések közötti határvonalak összekapcsolódnak, jobban, mint a legtöbb írónál.

Költészet

• Porosz éjszakák (1974) (oroszul: Прусские ночи)

Ez egy hosszú vers. Szolzsenyicin a második világháború alatt a szovjet Vörös Hadsereg századosaként szolgált. A "Porosz éjszakák" a Vörös Hadsereg Kelet-Poroszországon átvonulását írja le, és azokra a traumatikus nemi erőszakokra és gyilkosságokra összpontosít, amelyeknek Szolzsenyicin a menet résztvevőjeként szemtanúja volt.

Regények

• The First Circle (1968) A könyv teljesebb változata 2009-ben jelent meg angolul.

A cím utalás Dante Isteni komédiájának első pokoli körére, ahol a görög filozófusok és más nem keresztények egy fallal körülvett zöld kertben élnek. Ők nem léphetnek be a Mennyországba, mivel Krisztus előtt születtek, de a Pokol szívében egy kis viszonylag szabad teret élveznek. A történet olyan rabokról (zekkekről) szól, akik műszakiak vagy akadémikusok. Az RSFSR büntető törvénykönyvének 58. cikke alapján tartóztatták le őket a második világháborút követő Joszif Sztálin tisztogatások során.

• Rákosmenti kórterem (1968)

A regény egy kis csoport rákbeteg történetét meséli el 1955-ben, a poszt-sztálini Szovjetunióban, Üzbegisztánban. Azt vizsgálja, hogy milyen erkölcsi felelősséggel tartoznak azok - a betegek rosszindulatú daganatai által szimbolizált -, akik felelősek polgártársaik szenvedéséért. Sztálin nagy tisztogatása során milliókat öltek meg, küldtek munkatáborokba vagy száműztek. A döntéseket meghozó hivatalnokokon kívül még sokan mások tétlenül álltak. Ők is érintettek voltak. Mások rosszabbat tettek: ártatlan embereket jelentettek fel, hogy saját maguknak előnyöket szerezzenek. A regény arról szól, hogy a betegek hogyan döbbennek rá, milyen szerepük volt ezekben a tragikus eseményekben.

• 1914. augusztus (1971)

A kelet-poroszországi Tannenbergi csatában a császári Oroszország vereségéről szól. A regény a fikciós elbeszélés és a történetírás szokatlan keveréke. Mind irodalmi, mind történelmi szempontból széles körű és keserű vitákat váltott ki. A regénynek 1984-ben jelent meg egy új, jelentősen kibővített változata. Szolzsenyicin ekkor már néhány éve az Egyesült Államokban élt. A korábban elhallgatott fejezeteket és a Hoover Intézet könyvtárában végzett kutatások után írt új részeket is közzé tudta tenni. Ezek között voltak Vlagyimir Leninről szóló fejezetek is, amelyek külön jelentek meg Lenin Zürichben címmel.

Rövid fikció

• Egy nap Ivan Deniszovics életében (1962)

A történet egy szovjet munkatáborban játszódik az 1950-es években, és egy hétköznapi fogoly, Ivan Denisovich Shukhov egyetlen napját írja le. A könyv megjelenése rendkívüli esemény volt a szovjet irodalomtörténetben; korábban még soha nem terjesztettek nyíltan beszámolót a sztálini elnyomásról.

• Az ügy érdekében (1963)

Egy vidéki városban a helyi főiskola diákjai segítenek az új főiskolai épületek építésében, a munka nagy részét maguk végzik. Amikor felépül, a szovjet hatóságok elrendelik, hogy az épületet egy kutatóintézetnek adják át; a diákoknak azt mondják, hogy ez "az ügy érdekében" történik. A történet nyílt kritikája az akkoriban uralkodó demokrácia hiányának és a politikai vezetők feddhetetlenségének.

• Matrjóna helye (1968)

Ez Szolzsenyicin legolvasottabb novellája. Az elbeszélő, a gulág egykori foglya, visszavágyik az orosz tartományokba. Állást vállal egy kolhoz iskolájában. Matrjona felajánlja neki, hogy lakhatna az apró, lepusztult házában. Egyetlen szobán osztoznak, ahol esznek és alszanak; az elbeszélő egy kempingágyon alszik, Matryona pedig a tűzhely mellett. Az elbeszélő úgy találja, hogy a mezőgazdasági munkások élete alig különbözik a forradalom előtti földesurak és jobbágyaik életétől. Matrjona kevés fizetésért vagy egyáltalán nem dolgozik a farmon. Egy éjszaka, amikor másoknak segít, egy vonat elgázolja. Alakját úgy jellemezték, mint "az egyetlen igaz keresztény (és) az egyetlen igaz kommunista", halála pedig az orosz mártíromságot szimbolizálja.

Nem fikciós

• A Gulag szigetvilág (három kötet, 1973-78)

A Szovjetunióban a rendőrállam kialakításának és igazgatásának teljes folyamatának története. Szamizdat (földalatti kiadvány) formában terjesztették a Szovjetunióban az 1989-es hivatalos megjelenéséig. A Szovjetunió felbomlása és az Orosz Föderáció megalakulása után A Gulag szigetvilága kötelező olvasmány lett az orosz középiskolákban. Az Arkhipelag GuLag (az orosz címe), egyszerre rím és metafora, amelyet az egész műben használnak. Az archipelagó szó a hatalmas Szovjetunióban elterülő munkatáborok rendszerét szigetek hatalmas láncolataként írja le, amelyet csak azok ismertek, akiknek az volt a sorsuk, hogy meglátogassák őket.

Kapcsolódó oldalak

• A Nobel-díjasok listája országonként
• Történészek listája kontinensek szerint