Éamon de Valera (született Edward George de Valera néven, angol kiejtéssel: /ˈeɪmən dɛ vəˈlɛɹə/) (1882. október 14. – 1975. augusztus 29.(1975-08-29.), 92 éves) a 20. századi Írország egyik legbefolyásosabb és legtovább aktív politikai vezetője volt. Kezdetben tanár és matematikus, majd politikussá válva jelentős szerepet játszott az ír függetlenségi mozgalomban, az 1916-os húsvéti felkelésben való részvétele után országos ismertségre tett szert. Hosszú pályafutása során többször volt államfő és kormányfő, alapítója és vezetője politikai pártoknak, továbbá részt vett a sajtóalapításban (a The Irish Press köréhez kötődött). 1917 és 1973 között szinte folyamatosan közéleti szerepet töltött be.

Korai élet és tanulmányok

Éamon de Valera New Yorkban született ír anyától és spanyol–kubai hátterű apától; gyermekként visszaköltözött Írországba, ahol nevelkedett. Fiatalon tanárként dolgozott, elsősorban matematikát tanított. A korai években bekapcsolódott a kulturális és politikai életbe, majd aktívan részt vett a brit uralom elleni szervezkedésben.

Az 1916-os felkelés és a függetlenségi harc

De Valera neve országosan ismertté vált az 1916-os húsvéti felkelés után: a felkelés leverése következtében fogságba esett, halálra ítélték, de a kivégzést később elnapolták és az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Később, 1917-ben szabadon engedték, és aktívan részt vett a brit uralomtól való függetlenségért folytatott politikai küzdelemben. A brit–ír kapcsolatok rendezésével kapcsolatos tárgyalások, majd az 1921-es főként az angolokkal kötött egyezmény (angolul: Anglo-Irish Treaty) körüli vita döntő szerepet játszott politikai pályájában: ő a szerződés ellenzékének egyik vezetője volt, amely végül az 1922–23-as ír polgárháborúban fegyveres konfliktushoz vezetett.

Politikai pálya: pártvezetés, kormányfői és miniszteri tisztségek

Miután a fegyveres konfliktust követően a politikai pálya felé fordult, De Valera létrehozta a politikai szervezeteket, és 1926-ban megalapította a Fianna Fáil pártot, amely a későbbiekben hosszú időre dominánssá vált az ír politika életében. Több cikluson át vezette pártját, és rendszerint kormányfőként (vagy annak megfelelő tisztségben) működött:

  • President of the Executive Council (az államkormány vezetője): 1932–1937;
  • Taoiseach (Írország kormányfője, az 1937-es alkotmány után használt cím): 1937–1948, 1951–1954 és 1957–1959;
  • több időszakban a parlament (Dáil Éireann) meghatározó vezetője és az ellenzék figurája is volt, amikor pártja nem állt kormányon.

Az 1937-es alkotmány és államformai változások

De Valera egyik legnagyobb befolyású eredménye az 1937-ben elfogadott ír alkotmány (Bunreacht na hÉireann) szerkesztésében játszott kulcsszerepe volt. Az új alkotmány megerősítette Írország szuverenitását, megteremtette a mai értelemben vett államforma alapjait (az állam neve Éire lett), és bevezette az elnöki tisztséget (Uachtarán). Az alkotmányban megjelennek az ír nyelv és a kulturális hagyományok hangsúlyosabb szerepeltetése is. A 1937-es jogi rendezés fontos lépés volt a brit koronához fűződő kapcsolatok fokozatos megszüntetésében.

Semlegesség a második világháború idején

De Valera miniszterelnöksége idején – a második világháború alatt (a harcok idején Írországban „The Emergency”, „A Sürgősség” néven ismert időszak) – a kormány fenntartotta az ország hivatalos semlegességét. A semlegességi politika célja az volt, hogy Írország megőrizze függetlenségét és elkerülje a háborúból eredő pusztítást, miközben diplomáciai egyensúlyozásra kényszerült mindkét oldal felé.

Elnökség és késői évek

1959 és 1973 között De Valera volt Írország elnöke (Uachtarán na hÉireann). Elnöksége alatt – bár az elnöki szerep részben reprezentatív – továbbra is fontos nemzetközi és belpolitikai személyiség maradt. 1973-ban leköszönt az elnöki posztról, majd 1975-ben hunyt el Dublinban, hosszú és vitáktól sem mentes, de meghatározó politikai pályát maga mögött hagyva.

Vita, kritikák és örökség

De Valera megítélése összetett: egyik oldalról a modern ír állam megteremtőjeként, alkotmányozóként és függetlenségi harcosként tekintenek rá; másrészt politikai ellenfelei és történészek kritizálták autoriter hajlamokért, konzervatív társadalom- és családfelfogásáért, valamint egyes gazdaság- és külpolitikai döntéseiért. Mindenesetre a 20. századi ír történelem kulcsfigurája maradt, akinek döntései hosszú távon alakították az ország jogi, politikai és kulturális kereteit.

Fontos kiemelni, hogy De Valera pályája rendkívül hosszú volt: aktív szereplője volt a függetlenségi küzdelemnek, a polgárháborúnak, a kormányzásnak és az államfői feladatoknak is – összességében több mint öt évtizeden át befolyásolta az ír közéletet.