Éamon de Valera

Családja

De Valera 1882-ben született a New York-i Nursery and Child's Hospitalban, New York Cityben, ír anyától; elmondása szerint szülei Catherine Coll Wheelwright, a Limerick megyei Bruree-ből származó bevándorló és Juan Vivion de Valera, spanyol-kubai telepes és szobrász voltak, és 1881-ben házasodtak össze New Yorkban.

1885-ben, apja halála után de Valerát nagybátyja, Ned Írországba vitte. Nagyanyja, Elizabeth Coll, fia, Patrick és lánya, Hannie nevelte fel Limerick megyében. Tizenhat évesen ösztöndíjat nyert a Dublin megyei Blackrock College-ba. A Blackrock College első évében ő volt az év diákja. 1903-ban a Tipperary megyei Rockwell College matematikatanára lett. Amikor az Ír Királyi Egyetemen matematikából diplomázott, visszament a Blackrock College-ba Több más főiskolán is tanított, többek között a Belvedere College-ban, ahol Kevin Barry-t, az ír függetlenségi háború idején a britek által felakasztott fiatal ír republikánust tanította.

Korai politikai tevékenység

De Valera aktív gaeilgeoir (ír nyelvbarát) volt. 1908-ban csatlakozott a Conradh na Gaeilge (Gaelic League) nevű szervezethez, ahol megismerkedett Dubhghlas de hÍde-val, Írország későbbi első elnökével, valamint Sinéad Flanagannal, egy másik tanárnővel, akit 1910. január 8-án vett feleségül a dublini Arran Quay-i Szent Pál-templomban.

Húsvéti felkelés

1913. november 25-én csatlakozott az ír önkéntesekhez. Hamarosan a donnybrooki század kapitányává, majd a harmadik zászlóalj parancsnokává és a dublini dandár adjutánsává választották. Csatlakozott az Ír Köztársasági Testvériséghez is, amely titokban ellenőrizte az önkéntesek központi vezetőségét.

1916. április 24-én kezdődött a húsvéti felkelés. De Valera elfoglalta a dublini Grand Canal Street-i Boland's Mills-t. A harcok után de Valerát hadbíróság elé állították, elítélték és halálra ítélték, de az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Ez azért történt, mert nem tartották a Kilmainham börtönben az első kivégzett foglyokkal együtt. A késedelem miatt a brit hatóságok elkezdték ellenőrizni, hogy valóban amerikai állampolgár-e, és kíváncsiak voltak, hogyan reagálna az Egyesült Államok az egyik állampolgárának kivégzésére.

De Valera támogatói szerint vezetői képességekről és nagyszerű tervezői képességről tett tanúbizonyságot. Ellenségei azt állítják, hogy a felkelés alatt idegösszeomlást kapott.

Az angliai Dartmoor, Maidstone és Lewes börtöneiben töltött börtönbüntetés után de Valera és más foglyok 1917 júniusában amnesztia keretében szabadultak. 1917. július 10-én egy időközi választáson a brit alsóház képviselőjévé választották East Clare (a választókerület, amelyet 1959-ig képviselt a Dail Eireannban), miután Willie Redmond képviselő meghalt az első világháborúban.

A Sinn Féin elnöke

A brit újságok és képeslapok gyakran nevezték a húsvéti felkelést Sinn Féin-lázadásnak. De Valera 1917-től a Sinn Féin elnöke volt. Ő és a felkelés többi túlélője vette át a Sinn Féin irányítását, majd republikánus párttá alakult. Arthur Griffith angol-ír "kettős monarchiát" akart, amelyben a független Írországot Nagy-Britanniától külön kormányozták volna, és csak egy közös uralkodó kötötte volna össze őket, mint ma Kanadát és Nagy-Britanniát.

Írországot így kormányozták az 1782-es úgynevezett alkotmánnyal Henry Grattan alatt, egészen addig, amíg Írország 1801-ben Nagy-Britanniával egyesülve meg nem alapította Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságát.

A Dáil Éireann elnöke

A Sinn Féin az 1918-as általános választásokon a 104 írországi képviselői helyből 73-at szerzett meg. Sokkal többen akartak független Írországot, miután az 1916-os húsvéti felkelés vezetőit kivégezték az 1916-os vezetők és a fenyegető sorozás után. 1919 januárjában ezek a Sinn Féin parlamenti képviselők, vagy "TD"-k a dublini Mansion House-ban (városháza) találkoztak, és megalakították az első Dáil Éireann-t (angolul: Assembly of Ireland).

De Valera nem volt jelen ezen a találkozón, mert letartóztatták. A Lincoln börtönből 1919 februárjában szökött meg, és amikor visszatért Dublinba, ő váltotta Cathal Brugha ír miniszterelnököt: Príomh Aire. A Dáil által elfogadott alkotmány kimondta, hogy a Príomh Aire miniszterelnök és nem államfő.

1919 szeptemberében a brit hatóságok kimondták, hogy a Dáil törvénytelen. A Nagy-Britannia elleni harcok az ír függetlenségi háborúvá (más néven "angol-ír háború") eszkalálódtak.

A köztársasági elnök

1921 januárjában 5 500 000 dolláros kölcsönnel tért haza az Egyesült Államokból, ami nagyon népszerűvé tette.

1921 augusztusában de Valera elérte, hogy a Dáil Éireann módosítsa az 1919-es Dáil Alkotmányt, hogy miniszterelnöki címét köztársasági elnökké emelje. Azt mondta, hogy ír államfőként nem megy el az 1921. október-decemberi szerződéstárgyalásokra, mert a brit államfő, V. György király sem lesz ott.

A szerződés

A szerződés a köztársaságot a Brit Nemzetközösség domíniumával váltotta fel, amelyben a királyt az Ír Szabad Állam főkormányzója képviselte. Kanadát éppen így kormányozták. A szerződést végül 1921. december 6-án írták alá.

De Valera ellenfelei szerint azért nem csatlakozott a tárgyalásokhoz, mert tudta, hogy a britek csak ír domíniumot engedélyeznének, köztársaságot nem, és nem akarta, hogy a köztársaság gondolatának feladása miatt hibáztassák. De Valera azt mondta, hogy dühös volt, mert a szerződést kidolgozó küldöttek nem kérdezték meg őt, mielőtt aláírták volna a szerződést. A Dáil titkos ülésén, a szerződés vitái során tartott és 1922 januárjában nyilvánosságra hozott viták során azonban a szerződéssel kapcsolatos elképzelései között szerepelt a domínium státusz, a "szerződés kikötői", a belfasti parlament vétója és a király mint a Nemzetközösség feje. Írország a birodalmi adósság egy részét fizetné.

Amikor a szerződést 64 szavazattal 57 ellenében elfogadták, de Valera és a Sinn Féin TD-k nagy kisebbsége elhagyta a Dáil Éireann-t. Lemondott, és helyette Arthur Griffith-et választották meg a Dáil Éireann elnökévé.

1922 márciusában de Valera dühös beszédet mondott, amelyben azt mondta, hogy ha a szerződést elfogadják, akkor az ír szabadság eléréséhez "ír vérben kell gázolni". Később azt mondta, hogy

az IRA-nak talán a kormány néhány tagjának vérében kellene gázolnia, hogy megszerezze az ír szabadságot.

- De Valera, Thurlesben beszélt

De Valera ellenségei azt mondták, hogy ez polgárháborúra buzdít.

A polgárháború 1922 júniusának végén tört ki.

Polgárháború

Az ír polgárháború 1922. június 28-án kezdődött és 1923 májusában ért véget, amikor a szerződéspárti Szabad Állam erői legyőzték a szerződésellenes IRA-t.

De Valera lett volna a szerződésellenes pártok vezetője, de kevés hatalma volt. Általában kevés befolyása volt az IRA vezérkari főnökére, Liam Lynchre. De Valera 1922. október 25-én köztársasági kormányt alakított, de ennek nem volt valódi hatalma, és soha nem volt olyan, mint az 1919-21-es Dáil-kormányok, amelyek a britekkel szemben alternatív kormányként működtek, még saját bíróságokat is működtettek.

Amikor az IRA új vezérkari főnöke, Frank Aiken 1923. május 30-án tűzszünetet hirdetett, a kormány győzött. Sok republikánust letartóztattak, amikor előbújtak rejtekhelyükről és hazatértek. De Valerát Clare megyében letartóztatták és 1924-ig internálták.

Az 'üres formula'

De Valera lemondott a Sinn Féin elnöki tisztségéről, miután elvesztette a Szabad Állam alkotmányának elfogadásáról szóló szavazást (amennyiben a hűségesküt elhagyják). 1926 márciusában új pártot alapított, Fianna Fáil (A végzet katonái) néven. A Fianna Fáil sikeres volt a választásokon, de több mint egy éven át nem foglalta el helyét a Dáilban. Amikor egy új törvény értelmében a jelölteknek meg kellett ígérniük, hogy megválasztásuk esetén esküt tesznek, de Valera és TD-i 1927-ben letették a hűségesküt. Azt mondták, hogy az eskü "üres formula", vagyis csak szavak, amelyeket ki kellett mondaniuk, nem kellett hinniük bennük.

Vissza a hatalomba

Hat évvel megalakulása után a Fianna Fáil 72 mandátumot szerzett az 1932-es általános választásokon, és többséget szerzett a Dáilban. Vagyis a legnagyobb párt volt, de a mandátumok kevesebb mint felével rendelkezett, ami a többségnek felelne meg. Március 9-én James McNeill főkormányzó kinevezte de Valerát a Végrehajtó Tanács elnökévé . Eltörölte az esküt és leállította a Nagy-Britanniának járó pénzek kifizetését.

De Valera 1933 januárjában általános választásokat írt ki, és 77 mandátumot szerzett, ami összességében többséget biztosított számára. Vezetése alatt a Fianna Fáil 1937-ben, 1938-ban, 1943-ban és 1944-ben további általános választásokat nyert.

De Valera volt a saját külügyminisztere. Részt vett a Népszövetség ülésein, és 1932-ben, Genfben való első megjelenésekor a Népszövetség Tanácsának elnöke volt. 1934-ben támogatta a Szovjetunió felvételét a Liga tagjai közé. 1938 szeptemberében a Liga Közgyűlésének tizenkilencedik elnökévé választották, ami annak a nemzetközi elismerésnek az elismerése, amelyet a világkérdésekben tanúsított független álláspontjával szerzett.

De Valera új alkotmánya - Bunreacht na hÉireann

Az 1930-as években de Valera sokat változtatott az Ír Szabad Állam alkotmányán.

Az Ír Szabad Állam főkormányzója fenntarthatta vagy megtagadhatta a királyi hozzájárulást bármilyen változtatáshoz, miután Őfelsége londoni kormánya erről tájékoztatta (utasította). A brit kormánnyal folytatott jogi vitát követően ezt a jogkört Őfelsége kormányára ruházták át az Ír Szabad Államban.

Ez azt jelentette, hogy de Valera volt az egyetlen személy, aki megakadályozhatta a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését.

De Valera eltörölte:

• A hűségeskü;
• a Privy Council Igazságügyi Bizottságához benyújtott fellebbezések; és
• A szenátus, amelyet az ellenzéki pártok ellenőriztek.

Amikor VIII. Edward király lemondott (lemondott) Írország királyáról, de Valera két törvényjavaslatot fogadott el;

• az egyik kivette a király és a főkormányzó minden említését az alkotmányból.
• a második szerint a király egyetlen feladata a követek hivatalos küldése és fogadása volt.

1936 júliusában de Valera levelet írt Edward királynak Londonba, amelyben közölte, hogy új alkotmány bevezetését tervezi. Ez csak egy kicsit különbözött a Bunreacht na hÉireann-tól (azaz szó szerint Írország alkotmányától).

Az új alkotmányt nem a Dáil hozta meg, hanem népszavazáson szavazták meg, mert de Valera új kezdetet akart az általa létrehozott új ország számára.

Semlegesség a második világháborúban

Írország semleges maradt a második világháborúban, amelyet Írországban vészhelyzetnek neveztek el. A Dáilban mind a német, mind a brit invázió lehetőségét megvitatták.

De bár de Valera gyűlölte Nagy-Britanniát, az ír semlegesség gyakran a szövetségeseknek kedvezett:

• Az ír kormány időjárásjelentései segítettek eldönteni, hogy mikor legyen a D-nap;
• A Fermanagh megyei Lough Erne-ről brit repülőgépek Donegalon átrepülve rövidítettek az Atlanti-óceánon való járőrözésre.
• A német nagykövet Eduard Hempel rádióadóját 1943-ban leállították.
• A lezuhant "operatív" repülőket a háború végéig internálták. Ha a járat "nem operatív" volt, a személyzetet hazaengedték. A szövetségesek szinte minden pilótájáról azt mondták, hogy "nem operatív" járaton volt, míg a német pilótákat "operatív" járaton lévőnek ítélték.
• Körülbelül 45 000 ír férfi csatlakozott önként a szövetséges erőkhöz (köztük Patrick és Tom Clancy, akik szintén az IRA önkéntesei voltak).

1945 májusában de Valera felkereste a német minisztert Dublinban, hogy kifejezze együttérzését a Führer halála miatt. Douglas Hyde elnök mellett de Valera volt az egyetlen kormányfő, aki ezt megtette. De Valera Roosevelt halálát követően nem látogatott el az amerikai nagykövetségre, mivel David Gray, az amerikai nagykövet közölte, hogy nem fogadja de Valerát. Roosevelt halálakor de Valera utasítására minden zászlót félárbocra eresztettek.

A háború utáni időszak

Tizenhat évnyi hatalom után a Fianna Fáil elvesztette az 1948-as választásokat. John A. Costello volt a koalíciós kormány miniszterelnöke. Costello volt az, aki Írországot köztársasággá nyilvánította, és de Valera barátját, Ó Ceallaigh elnököt tette Írország államfőjévé. 1951-ben de Valera visszatért a hatalomba, de teljes többség nélkül. Sokan úgy gondolták, hogy ez volt a legrosszabb kormánya. Több hónapot Hollandiában töltött, ahol hat szemműtéten esett át.

A Fianna Fáil az 1954-es általános választásokon ismét vereséget szenvedett, de 1957-ben de Valera kilenc mandátummal többséget szerzett. Ez volt a Fianna Fáil újabb tizenhat éves kormányzati időszakának kezdete. De Valera azonban csak két évig volt Taoiseach.

1959-ben Írország elnökévé választották, és ezt a tisztséget 1973-ig töltötte be. Nyugdíjba vonulásakor, 90 éves korában ő volt a világ legidősebb államfője.

Éamon de Valera 1975. augusztus 29-én, 92 éves korában halt meg a Linden Convalescent Home-ban, Blackrockban, Dublin megyében. Felesége, a nála négy évvel idősebb Sinéad de Valera előző januárban, 65. házassági évfordulójuk előestéjén halt meg. A dublini Glasnevin temetőben temették el.

Áttekintés

Tim Pat Coogan nemrég megjelent ellentmondásos életrajzában azt írja, hogy kudarcai többre érték, mint eredményei, és hogy de Valera népszerűsége csökkent, miközben Michael Collinsé emelkedett.

Garret Fitzgerald összefoglalta az elmúlt kormányfői ciklusát;

A teljes gazdasági stagnálás jellemezte de Valera utolsó hét évét pártja vezetőjeként - mert az önellátás befelé forduló politikája melletti katasztrofális elkötelezettségének minden tyúkja hazaérkezett.