Michael Collins (ír vezető)

Korai évek

A nyugat-corki Clonakilty melletti Sam's Crossban, a Woodfield nevű családi farmon született. Michael Collins volt a harmadik fiú és a legfiatalabb a nyolc gyermek közül. A legtöbb életrajz 1890. október 16-nak adja meg születési dátumát; sírkövén azonban 1890. október 12. szerepel. Apja, akit szintén Michaelnek hívtak, a köztársasági Fenian mozgalom tagja volt, de kilépett, és mezőgazdasági tevékenységre rendezkedett be. Collins hatéves volt, amikor apja meghalt.

Miután 15 évesen elhagyta az iskolát, Collins 1906 februárjában Corkban letette a brit közszolgálati vizsgát. 1910-ben Londonba költözött, ahol egy londoni tőzsdei brókercégnél, a Horne and Company-nál lett futár. Londonban idősebb nővérével élt, és a King's College Londonban tanult.^[] Csatlakozott a londoni GAA-hoz, és ezen keresztül az Ír Köztársasági Testvériséghez, egy titkos, esküvel kötelezett társasághoz, amely az ír függetlenség elérését tűzte ki célul. 1915-ben a New York-i Guaranty Trust Company-hoz került, ahol a következő évben Írországba való visszatéréséig maradt.

Húsvéti felkelés

Michael Collins először az 1916-os húsvéti felkelés idején vált ismertté. Képzett szervező volt és nagyon intelligens, az IRB-ben nagy tiszteletnek örvendett. Amikor 1916 húsvét hétfőjén maga a felkelés lezajlott, Patrick Pearse és mások mellett harcolt a dublini Általános Postahivatalban.

Collinst, mint sok más résztvevőt, letartóztatták, majdnem kivégezték. A Frongoch internálótáborban raboskodott. Collins a felkelés után a Sinn Féin egyik vezető alakja lett. Ez egy kis nacionalista párt volt, amelynek a brit kormány és az ír média tévesen tulajdonította a felkelést. 1917 októberére Collins a Sinn Féin vezetőségének tagja és az Ír Önkéntesek Szervezési Igazgatója lett. Éamon de Valera volt mindkét szervezet elnöke.

Az első ír parlament, a Dáil Éireann.

Collinst az 1918-as általános választásokon jelölték, hogy ír képviselőket válasszanak a londoni brit alsóházba. Collins a Sinn Féin színeiben győzött, és a déli Cork képviselője lett. Az Ír Parlamenti Pártban lévő riválisaival ellentétben azonban a Sinn Féin képviselői bejelentették, hogy nem foglalnak helyet a Westminsterben, hanem Dublinban ír parlamentet hoznak létre.

Ez az új parlament, a Dáil Éireann (azaz "Írország Gyűlése") 1919 januárjában ült össze a dublini Mansion House-ban, bár De Valerát és a Sinn Féin vezető képviselőit letartóztatták.

De Valera távollétében Cathal Brughát választották meg Príomh Aire ("Fő" vagy "miniszterelnök", miniszter", de gyakran "Dáil Éireann elnökének" fordítják). Őt de Valera váltotta fel, amikor Collins 1919 áprilisában segített neki megszökni a Lincoln börtönből.

Az ír függetlenségi háború ugyanazon a napon kezdődött, amikor 1919. január 21-én összeült az első Dáil. Az IRA önkéntesekből álló, parancs nélkül cselekvő, Seán Treacy vezette csapdacsapat megtámadott egy csoport Királyi Ír Csendőrséget. Egy zselignitszállítmányt kísértek egy kőbányába Soloheadbegben, Tipperary megyében. A harc során két rendőrt lelőttek. Ezt az incidenst tekintik az ír függetlenségi háború első akciójának.

Az első Dáil tagjaiElőső sor, balról jobbra:   Ginnell, Michael Collins, Cathal Brugha, Arthur Griffith, Éamon de Valera, Plunkett gróf, Eoin MacNeill, W. T. Cosgrave, Kevin O'Higgins (harmadik sor, jobbra).

1919 és a függetlenségi háború kezdete

1919-ben Collins számos szerepet kapott. Nyáron megválasztották az IRB elnökévé, az Ír Köztársasági Hadsereg hírszerzési igazgatójává. Emellett pénzügyminiszter is lett. Minisztériuma képes volt megszervezni egy nagyszabású kötvénykibocsátást "Nemzeti Hitel" formájában az új Ír Köztársaság finanszírozására. Collins és Richard Mulcahy volt az Ír Köztársasági Hadsereg két fő szervezője, már amennyire a szervezetlen gerillaegységek akcióit irányítani lehetett.

1920-ban a britek 10 000 font (2017-ben 474 000,00 angol fontnak / 535 026,83 eurónak megfelelő összeg) jutalmat ajánlottak fel a Collins elfogásához vagy halálához vezető információkért. Hírneve annyira túlnőtt az IRA mozgalmon, hogy a "Nagy Fickó" becenevet kapta.

1921 júliusában a britek hirtelen fegyverszünetet ajánlottak. A brit kormány és a még el nem ismert Ír Köztársaság vezetői között konferenciát szerveztek.

Eamonn de Valera 1921 augusztusában a Dáil miniszterelnökből az Ír Köztársaság elnökévé léptette elő a hivatalát. Ezzel a tárgyalásokon V. Györgyével került egy szintre. Végül azonban azt mondta, hogy mivel a király nem vesz részt a tárgyalásokon, így ő sem fog. Ehelyett - kabinetjének vonakodó beleegyezésével - de Valera összeállított egy küldöttekből álló csapatot, hogy elmenjenek helyette. A csapatot Arthur Griffith alelnök vezette, Collins volt a helyettese.

Angol-ír szerződés

A tárgyalások eredményeként született meg az angol-ír szerződés, amelyet 1921. december 6-án írtak alá. Ebben egy új állam létrehozásáról állapodtak meg, amelyet "Ír Szabad Államnak" neveztek el. A megállapodás lehetővé tette az össz-ír állam létrejöttét. Az északkeleti hat megye régiója, ha akarta, kiléphetett a Szabad Államból. Ha ez megtörténik, egy ír határmegállapító bizottságnak kellett volna újrarajzolnia az ír határt. Az Ír Szabadállam 1922 decemberében jött létre, és a várakozásoknak megfelelően Észak-Írország úgy döntött, hogy továbbra is a tulajdonképpeni Egyesült Királyság része marad.

Bár nem a köztársaságért harcolt, Collins arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés Írországnak "a szabadságot kínálja a szabadság eléréséhez". Tudta, hogy a szerződés, és különösen a felosztás kérdése nem lesz népszerű Írországban. Amikor aláírta a szerződést, azt mondta: "aláírtam a saját halálos ítéletemet".

A Sinn Féin megosztott a szerződésen, és a Dáil tíz napon át keservesen vitázott a kérdésről, mígnem 64:57 arányban megszavazták. Az IRB Legfelsőbb Tanácsa, amely részletes tájékoztatást kapott a szerződésről folytatott tárgyalásokról, egyhangúlag (kivétel nélkül) megszavazta a szerződés elfogadását. Az egyetlen kivétel az IRA későbbi COS-ja, Liam Lynch volt.

Polgárháború

1922. április 14-én egy 200 fős, szerződésellenes IRA-csoport elfoglalta a dublini Four Courts-ot, dacolva az ideiglenes kormánnyal. Collins, aki mindenáron el akarta kerülni a polgárháborút, csak 1922 júniusában támadta meg őket, amikor a brit nyomás is rákényszerítette. Miután egy utolsó kísérletet tett arra, hogy rávegye a férfiakat a távozásra, Collins két 18 fontos tüzérségi löveget kért kölcsön a britektől, és addig bombázta a Four Courts-ot, amíg a férfiak meg nem adták magukat.

Ez vezetett az ír polgárháborúhoz, amikor Dublinban harcok törtek ki a szerződésellenes IRA és az ideiglenes kormány csapatai között.

Collins felügyelete alatt a Szabad Állam gyorsan átvette a főváros irányítását. 1922 júliusában a Szerződés-ellenes erők elfoglalták a déli Munster tartományt és az ország több más területét. De Valera és a többi szerződésellenes TD a szerződésellenes IRA-t támogatta.

1922 közepére Collins már nem igazán az Ideiglenes Kormány elnökeként dolgozott. Ő lett a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka, egy hivatalos egyenruhás hadseregé, amely a szerződéspárti IRA körül alakult.

Collins Richard Mulcahyval és Eoin O'Duffyval együtt úgy döntött, hogy a köztársaságiak által ellenőrzött területeken tengeri partraszállások sorozatát hajtja végre. 1922 júliusában és augusztusában visszafoglalták Munstert és a nyugati területeket. Ennek az offenzívának a részeként Collins elutazott szülőhelyére, Corkba. Ezt társai tanácsa ellenére tette, és annak ellenére, hogy gyomorfájástól és depressziótól szenvedett. Collins állítólag azt mondta bajtársainak, hogy "a saját megyémben nem lőnek le". Béketervét naplójában rögzítette: A republikánusoknak "el kell fogadniuk a nép ítéletét" a szerződéssel kapcsolatban, de ezután "fegyverek (fegyverek) nélkül hazamehetnek". Nem kérjük elveik feladását". "El akarunk kerülni minden esetleges felesleges pusztítást és emberéletveszteséget". De ha a republikánusok nem fogadják el a feltételeit, "további vér folyik a vállukon".

Halál

A Bandonba vezető úton, Béal na mBláth (írül: "a virágok szája") falunál Collins megállt, hogy útbaigazítást kérjen. A férfi azonban, akit megkérdeztek, Dinny Long, szintén a helyi szerződésellenes IRA tagja volt. Ezután csapdát készítettek elő a konvoj számára, amikor az visszafelé tartott Cork városába. Tudták, hogy Collins ugyanazon az úton fog visszatérni, mivel a Bandonból Corkba vezető két másik utat a republikánusok lerombolták. A Liam Deasy által irányított rajtaütő csapat tüzet nyitott Collins konvojára.

Collins meghalt a lövöldözésben, amely körülbelül 20 percig tartott, este 8:00 és 20:20 között. Ő volt az egyetlen halálos áldozat. Ő utasította a konvoját, hogy álljon meg és viszonozza a tüzet, ahelyett, hogy a biztonságosabb megoldást választotta volna: továbbhajtott volna a túraautójával, vagy átült volna a kísérő páncélozott autó biztonságába, ahogy társa, Emmet Dalton kívánta. Nem tudni, ki adta le a halálos lövést.

Collins emberei visszavitték a holttestet Corkba, ahonnan Dublinba szállították, mert félő volt, hogy a holttestet egy rajtaütés során ellopják, ha közúton szállítják. Holtteste három napig feküdt a dublini városházán, ahol gyászolók tízezrei sétáltak el a koporsója előtt, hogy leróják kegyeletüket. A gyászmisére a dublini Pro katedrálisban került sor, ahol számos külföldi és ír méltóság vett részt. Temetésén mintegy 500 000 ember vett részt, az ország lakosságának csaknem egyötöde.

Eamon de Valera állítólag 1966-ban kijelentette:

"Nem látom magam előtt az utat, hogy a Michael Collins Alapítvány védnöke legyek. Megfontolt véleményem, hogy az idők teljességében a történelem fel fogja jegyezni Collins nagyságát, és ez az én költségemen fog megtörténni"

Kétséges azonban, hogy de Valera valaha is megtette ezt a vitatott kijelentést.

Michael Collins temetése a dublini Pro-Cathedralban (korabeli újságok ábrázolása az állami temetésről).

Megemlékezés

Minden év augusztusában megemlékezést tartanak a Corkban, Béal na mBláthban, a rajtaütés helyszínén.

Glasnevinben Collins sírjánál megemlékezést is tartanak.

Társadalmak

A 2002-ben alapított Collins 22 Society egy nemzetközi szervezet, amely Michael Collins nevének és örökségének élő emlékezetben tartását tűzte ki célul. A társaság védnöke Nora Owen, Michael Collins unokahúga.

A populáris kultúrában

Filmek

Az 1936-ban David Niven főszereplésével készült Szeretett ellenség című film Collins életének kitalált története. A valódi Michael Collinsszal ellentétben a kitalált "Dennis Riordan" (akit Brian Aherne alakít) meglőtték, de felépül. A Hang Up Your Brightest Colours (Tedd fel a legvilágosabb színeidet) Kenneth Griffith brit dokumentumfilmje 1973-ban készült az ITV számára, de nem adták le. A BBC végül 1993-ban Walesben, majd a következő évben az egész Egyesült Királyságban levetítette.

Colm Connolly 1989-ben az RTE Televízió számára készített ír dokumentumfilmet Béal na Bláth árnyéka címmel, amely Collins halálával foglalkozott. 1991-ben készült el a The Treaty című tévéfilm, amelyben Collins szerepét Brendan Gleeson, David Lloyd George szerepét pedig Ian Bannen alakította. 2007-ben az RTE dokumentumfilmet készített Get Collins címmel, amelynek középpontjában a Dublinban zajló titkosszolgálati háború állt.

Collinsról készült Neil Jordan rendező 1996-ban Michael Collins című filmje, Liam Neeson főszereplésével.