Tylosaurus — felső-krétai moszaszaurusz: méret, életmód és leletek
A Tylosaurus egy felső kréta kori moszaszaurusz volt. Nagytestű, ragadozó tengeri gyík, amely a mai monitorgyíkokkal és a kígyókkal állt közeli rokonságban. Testfelépítése hosszúkás, torpedószerű: erőteljes törzs, jól fejlett úszóvégtagok (úszóhosszúkás uszonyok) és hosszú, izmos farok jellemezte, amely segítségével gyorsan és fordulékonyan tudott mozogni a vízben. Jellegzetes vonása volt a megnyúlt, csontos orrnyúlvány (rostrom), amelyet a kutatók szerint többféleképpen is használhatott — táplálék keresésére, zsákmány megragadására és esetleg ütközésre vagy kommunikációra más egyedekkel.
Méret és külső jegyek
A Tylosaurusok kifejezetten nagytestű moszaszauruszok voltak; a felnőtt egyedek átlagosan több méter hosszúak, a legnagyobb becslések szerint egyes példányok akár 10–13 méter hosszúak is lehettek. Pofájukban kúpos, éles fogak ültek, amelyek halak, lábasfejűek és más tengeri hüllők — például kisebb moszaszauruszok vagy plesiosaurusok — elejtésére voltak alkalmasak. A koponya és a fogazat robosztus felépítése arra utal, hogy képes volt nagyobb zsákmány feldolgozására is.
Életmód és táplálkozás
A Tylosaurus aktív ragadozó volt: gyors úszásával üldözhette a halakat és a céltáblázott zsákmányt. Fogazata és állkapcsának izomzata lehetővé tette a határozott harapást, de a gyomortartalmakból ismert, hogy nem válogatott — a közvetlen bizonyítékok szerint időnként nagyobb hüllőket is elfogyasztott vagy elszállítva talált zsákmányt is felemésztett. Mozgása a vízoszlop felső és középső rétegeiben zajlott, de valószínűleg olyan mélységbe is lemerült, ahol potenciális zsákmányai tartózkodtak.
Leletek, lelőhelyek és történet
1918-ban Charles H. Sternberg talált egy Tylosaurust, amelynek gyomrában egy plesiosaurus maradványai voltak. A példányt az Egyesült Államok Nemzeti Múzeumában (Smithsonian) őrzik. A plesiosaurus maradványait a gyűjteményekben őrzik. Az ilyen közvetlen gyomortartalom-leletek különösen értékesek, mert ritkán adnak pontos információt az őskori ragadozók valódi táplálékáról és zsákmányolási viselkedéséről.
Bár C. H. Sternberg 1922-ben röviden beszámolt ezekről a fontos példányokról, az információ a tudomány számára hosszú időre részben „elveszett”. A példányt Michael J. Everhart és munkatársai fedezték fel újra és írták le részletesebben a 2000-es évek elején, ami új fényt vetett e leletre és a Tylosaurus táplálkozására. Ez az új (2007-es) National Geographic IMAX-film - Tengeri szörnyek - történetének alapjául szolgált, és hozzájárult a Tylosaurus közönség előtti népszerűsítéséhez.
Elterjedés és rendszertan
A Tylosaurus-fosszíliákat elsősorban Észak-Amerika kréta időszaki tengeri üledékeiből ismerjük (például a Nyugati Belső-tenger lerakódásaiból), de előfordulásának pontos kiterjedése és a fajok közötti határok a kutatások során változtak. Többféle Tylosaurus-fajt különítenek el a kutatók, és a rendszertani vizsgálatok folyamatosan finomítják az egyes fajok diagnózisát és földi-lelőhelyi eloszlását.
Miért fontos a Tylosaurus a paleontológiában?
A Tylosaurus azért is jelentős, mert jól illusztrálja a kréta végi tengeri ökoszisztémák csúcsragadozójának szerepét. A jó megőrzésű koponyák, fogazat és néhány, gyomortartalmat is megőrző példány lehetővé teszi a táplálkozási viselkedés, a vadászat módja és az ökológiai kapcsolatok jobb megértését. Emellett a Tylosaurus kövületek fontos referenciapontot adnak a kréta tengeri rétegeinek korrelációjához és a paleobiogeográfiai vizsgálatokhoz.
A tudományos kutatások folyamatosan finomítják tudásunkat a Tylosaurus fajairól, testméretéről és viselkedéséről; új leletek és modern elemzési módszerek (például CT-vizsgálatok, izotópos elemzések) egyre részletesebb képet adnak erről a lenyűgöző kréta kori ragadozóról.
