B. F. Skinner
Burrhus Frederic Skinner (1904. március 20. - 1990. augusztus 18.) vezető amerikai pszichológus és író.
Skinner volt a pszichológia vezető viselkedéskutatója; John B. Watson munkájára épített, és hozzáadta az operáns kondicionálás gondolatát. Ez a két amerikai pszichológus nem fordított figyelmet a mentális állapotokra és a "gondolkodásra" (szerintük tudománytalan kifejezések), hanem csak a látható viselkedéssel foglalkozott. Skinner munkássága hatással volt az oktatásra (programozott tanulás) és a különböző pszichológiai problémák viselkedésterápiájára. A Harvard Egyetemen 1958-tól 1974-es nyugdíjba vonulásáig a pszichológia Edgar Pierce professzora, majd 1990-ig emeritus professzora volt.
Skinner társadalomfilozófus is volt, aki meg akarta változtatni a társadalmat, és írt egy eutópikus regényt, amelyben az emberi viselkedés tudományát arra használják, hogy megszüntessék a szegénységet, a szexuális elnyomást, a kormányt, ahogyan mi ismerjük, és háború nélküli életmódot teremtsenek. Írt verseket, és három kötetnyi önéletrajzot.
Life
Skinner a pennsylvaniai Susquehannában született Grace és William Skinner gyermekeként. Apja ügyvéd volt. Skinner ateista lett, miután egy liberális keresztény tanár megpróbálta csillapítani a nagyanyja által leírt pokoltól való félelmét.
"Egy éven belül elmentem Miss Graveshez, hogy elmondjam neki, hogy már nem hiszek Istenben. Tudom - mondta -, én magam is átéltem ezt. De a stratégiája félresikerült: Soha nem mentem keresztül rajta".
Skinner a Harvard Egyetemre járt, miután 1926-ban angol irodalomból diplomát szerzett. A diploma megszerzése után egy évet szülei scrantoni otthonában töltött, ahol megpróbált szépirodalmi íróvá válni. Greenwich Village-ben próbált íróvá válni. Hamarosan kiábrándult irodalmi képességeiből, és arra a következtetésre jutott, hogy kevés világtapasztalata van, és nincs erős személyes perspektívája, amelyből írhatna. John B. Watson viselkedéselméletével való találkozása vezetett a pszichológia doktori tanulmányaihoz és saját operáns viselkedéselméletének kidolgozásához.
Skinner 1931-ben doktorált a Harvardon, és 1936-ig ott maradt kutatóként. Ezután a Minnesotai Egyetemen Minneapolisban, majd az Indiana Egyetemen tanított, ahol 1946-1947 között a pszichológia tanszék vezetője volt. A Harvardra 1948-ban tért vissza, és ott maradt pályafutása végéig.
1936-ban Skinner feleségül vette Yvonne Blue-t. A párnak két lánya született, Julie (férj: Vargas) és Deborah (férj: Buzan). Leukémiában halt meg 1990. augusztus 18-án, és a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, a Mount Auburn temetőben nyugszik.
Díjak
- 1968 Nemzeti Tudományos Érdemérem Lyndon B. Johnson elnöktől
- 1971 Az Amerikai Pszichológiai Alapítvány aranyérme.
- 1972 Az év humanistája díj.
- 1990 Kitüntetés a pszichológiához való kiemelkedő életművéért
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Burrhus Frederic Skinner?
V: Burrhus Frederic Skinner vezető amerikai pszichológus és író volt. Ő volt a pszichológia vezető viselkedéskutatója, aki John B. Watson munkásságára épített, és hozzáadta az operáns kondicionálás gondolatát.
K: Milyen hatása volt Skinner munkásságának?
V: Skinner munkássága hatással volt az oktatásra (programozott tanulás) és a különböző pszichológiai problémák viselkedésterápiájára.
K: Hol tanított Skinner?
V: Skinner 1958-tól 1974-es nyugdíjba vonulásáig a Harvard Egyetem Edgar Pierce pszichológiaprofesszora, majd 1990-ig emeritus professzora volt.
K: Mit akart Skinner tenni a társadalommal?
V: Skinner társadalomfilozófus is volt, aki meg akarta változtatni a társadalmat, és írt egy eutópikus regényt, amelyben az emberi viselkedés tudományát arra használják, hogy megszüntessék a szegénységet, a szexuális elnyomást, a kormányt, ahogyan mi ismerjük, és háború nélküli életmódot teremtsenek.
K: Mit írt még a regényén kívül?
V: A regényén kívül verseket és három kötet önéletrajzot is írt.
K: Hogyan hatott Watson munkássága Skinner elképzeléseire?
V: Watson munkássága azzal befolyásolta Skinnert, hogy a látható viselkedések megértését biztosította számára, amelyre építhetett, amikor saját elméleteit dolgozta ki az operáns kondicionálásról.
