Nativizmus (pszichológia): öröklött készségek és a tabula rasa ellentéte

Nativizmus (pszichológia): öröklött készségek vs. tabula rasa — áttekintés, kulcsfogalmak és elméletek (Chomsky, Pinker), evolúciós és viselkedéstudományi nézőpontok.

A pszichológiában a nativizmus egy olyan elmélet, amely szerint a legtöbb alapkészség már születéskor be van drótozva az agyba. Ez az elmélet ellentéte az úgynevezett üres lap vagy tabula rasa elméletnek. Az üres tábla elméletek szerint az embereknek születéskor szinte semmilyen készségük vagy képességük nincs: ezeket a készségeket életük során tanulják meg. A nativizmus hívei közé tartozik (bizonyos korlátok között) Jerry Fodor, Noam Chomsky és Steven Pinker. Ezek a pszichológusok úgy vélik, hogy az emberek egy sor olyan képességgel születnek, amelyek segítségével megtanulnak más készségeket, például a beszédet.

Úgy tűnik, egyes emlősök valóban örökölnek érzelmi reakciókat. A majmok például félnek a kígyóktól. A rovarok, hüllők és madarak viselkedésének nagy része valamilyen részletességgel öröklődik. Az emlősök azonban nagyobb tanulási képességet mutatnak, mint más állatfajok.

Charles Darwin Az érzelmek kifejezése az emberben és az állatokban (1872) című művében kimutatta, hogy a legtöbb érzelem megjelenési módja közös az emberi kultúrákban. Szerinte ez öröklődött, és az evolúció eredménye volt. A viselkedéselmélet szerint az ember viselkedését az eredmények befolyásolják (operáns kondicionálás). A behavioristák tagadták az öröklött viselkedés, az ösztönök vagy az öröklött viselkedési hajlam jelentőségét. Az evolúciós pszichológiában hívő emberek ezt helytelennek tartják. Szerintük az emberi viselkedés mélyen az evolúciós múltunkban gyökerezik.

Történeti és elméleti háttér

A nativizmus gyökerei a filozófiai vitákig nyúlnak vissza: az empiristák (például John Locke) a tabula rasa gondolatát hangsúlyozták, míg a racionalisták és későbbi fejlődések a születéskor meglévő hajlamokat emelték ki. A 20. század közepén a behaviorizmus (pl. John B. Watson, B. F. Skinner) erősen a tanulás szerepét hangsúlyozta, de a nyelv és a gondolkodás terén megjelenő problémák — különösen Noam Chomsky kritikái — újra felélesztették a nativista nézeteket. Chomsky javasolta az ún. nyelvi veleszületett szerkezet (univerzális nyelvtan) gondolatát, és rámutatott a „szegény inger” (poverty of the stimulus) érvelésre: az, hogy a gyermekek hogyan tanulnak grammatikát, nem magyarázható pusztán a környezeti inputtal.

Példák és empirikus bizonyítékok

Példák a nativista jelenségekre:

• Nyelvelsajátítás: csecsemők bizonyos fonetikai megkülönböztetési képességekkel születnek (pl. különböző hangok érzékelése), és sok kutató felhívta a figyelmet a kritikus/szenzitív időszakokra a nyelvtanulásban.
• Arckedvelés és társas ingerek: újszülöttek hajlamosak a „arcszerű” minták preferálására és a hangfelismerésre (anyai hang), ami veleszületett orientációra utalhat.
• Imprinting és fajspecifikus viselkedés: Konrad Lorenz munkái a csibék és libák imprinting-jéről, továbbá madarak énektanulásának kombinációja az öröklött mintázatokkal jó példák az öröklött és tanult elemek keveredésére.
• Fixed action patterns: számos állatban — például rovarokban és halakban — megtalálhatók viszonylag merev, öröklött viselkedési minták.
• Genetikai és viselkedés-genetikai bizonyítékok: ikerkutatások és családi vizsgálatok sok viselkedésjellemző örökölhetőségét jelzik, bár az öröklődés mértéke jellemzőnként változik.

Kritika és alternatív megközelítések

A nativizmust kritizálják, amikor túlságosan leegyszerűsítve, determinisztikusan értelmezik. Főbb kritikák:

• Interakció elhanyagolása: a génkifejeződés és környezeti hatások komplex kölcsönhatását nem lehet figyelmen kívül hagyni — a fejlődés epigenetikai és környezeti tényezők összjátéka.
• Definíciós homály: mit jelent pontosan az „innát” vagy „veleszületett” képesség? Gyakran nehéz egyértelműen elválasztani a veleszületettet a korai tapasztalatok hatásaitól.
• Kulturális hatások: sok viselkedés és kognitív megjelenés erősen kulturális kontextusfüggő, amit a szigorú nativizmus hajlamos alulbecsülni.

Modern konszenzus

A mai pszichológia többsége inkább interakcionista álláspontot képvisel: a természet (genetika, biológia) és a nevelés (tapasztalatok, kultúra) kölcsönhatásban alakítja a viselkedést és a kogníciót. Sok kutató továbbra is hangsúlyozza bizonyos veleszületett struktúrák szerepét (pl. moduláris agyi szerkezet, prediszpozíciók), de ezeket ma általában a tanulás és a környezeti input közötti dinamikus kapcsolatrendszer részeként értelmezik. Az evolúciós pszichológia azzal érvel, hogy az emberi elme bizonyos jellemzői adaptív múltunkat tükrözik, míg a fejlődés-neurobiológiai kutatások a gének és környezet időbeni kölcsönhatásait tárják fel.

Összefoglalva: a nativizmus fontos szemléleti irányzat a pszichológiában, amely rávilágít arra, hogy sok képesség kialakulásában veleszületett hajlamok is szerepet játszanak. Ugyanakkor a modern megértés hangsúlyozza, hogy ezek a hajlamok ritkán működnek elszigetelten — a fejlődés és a viselkedés végső formája a gének és a környezet folyamatos kölcsönhatásának eredménye.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a nativizmus?

K: Mi a nativizmus ellentéte?

K: Ki hisz a nativizmusban?

K: Hogyan mutatnak az állatok öröklött viselkedési formákat?

K: Mit mondott Charles Darwin az érzelmek öröklődéséről?

K: Mit mond a behaviorizmus az emberi viselkedésről?

K: Mit gondolnak erről az elképzelésről az evolúciós pszichológusok?

Keresés betűvel