Ceratopsia az Ornithischia rendbe tartozó szarvas dinoszauruszok csoportja. A Triceratops a a legismertebb és egyben az egyik legnagyobb képviselő. Ezek a növényevő, csőrös dinoszauruszok elsősorban a kréta időszakban a mai Észak-Amerika és Ázsia területén fordultak elő, bár egyes korábbi formák ennél régebbre nyúlnak vissza.

E csoport ősi formái korábban, a jura korban jelentek meg. Korai tagjai, mint például a Psittacosaurus, kicsik és kétlábúak voltak; testfelépítésük és életmódjuk így jelentősen eltért a késői, nagy testű ceratopsziáktól. Az evolúció során sok vonás — például a csőr és a fogazat specializálódása — alkalmazkodott az erős, rágó mozgást igénylő növényevéshez.

Későbbi tagjai, köztük a Centrosaurus és a Triceratops, nagyon nagy négylábúak lettek. Kidolgozott arcszarvakat és nyakfodrot fejlesztettek ki. A nyakfodor részben mechanikai védelmet nyújthatott a nyak lágy részeinek, különösen a felülről érkező támadások ellen, amelyektől kétlábú ragadozóktól — például a Tyrannosaurus, — tartaniuk kellett.

Ugyanakkor a fodor és a szarvak funkciója többféle lehetett: valószínűleg szolgáltak mutogatásra és fajon belüli kommunikációra (például párválasztásnál vagy területjelzésnél), szerepük lehetett hőszabályozásra, valamint a fej és a nyak izmainak rögzítésére is. A csőr, a speciális fogozat és a "dental battery" jellegű rágószerkezet hatékonyan tette lehetővé a fásabb növényi részek feldolgozását.

A Ceratopsiák mérete igen változó volt: egyes fajok testhossza már 1 métertől (kb. 3 láb) és 23 kilogrammtól (kb. 50 font) kezdődött, míg a legnagyobbak több mint 9 méteres (kb. 30 láb) hosszúságot és akár 5400 kg-os (kb. 12 000 font) tömeget is elérhettek.

A fosszíliák és földtani lelőhelyek alapján sok ceratopsziáról feltételezik, hogy társas életmódot folytattak: nagy csontvázhalmok és közösségi lelőhelyek találhatók, amelyek zárt populációkra, csordákra vagy legalábbis csoportos vonulásra utalhatnak. A növekedés során a szarvak és a fodrok alakja jelentősen változott, ami ontogenetikai (egyedfejlődési) és esetenként szexuális dimorfizmusra utaló nyomokat is hagyott a csontvázon.

A ceratopsziák jelentősége a dinoszaurusz-evolúció megértésében nagy: jól dokumentált változatos formáik segítenek feltárni az adaptív radiációt, az ökológiai szerepek differenciálódását és a kréta végi faunaváltásokat. Többségük a kréta végén, a K–Pg kihalási esemény előtt élt, és a csoport nagy része ennek során kihalt.

A Triceratops a nagyközönség számára messze a legismertebb ceratopsz.