Nyúl Péter – Beatrix Potter klasszikus meséje: történet, hatás és érdekességek

Nyúl Péter, testvérei, Flopsy, Mopsy, Cottontail és az anyja nyulak. Emberi ruhába öltöznek és állva járnak. Azonban, mint az igazi nyulak, egy nyúlüregben élnek egy fenyőfa alatt. Nyuszi mama azt mondta a gyerekeinek, hogy ne menjenek be McGregor úr kertjébe, amikor a piacra megy. Ez azért van, mert az apjukat ott pitévé tették. Amíg azonban Nyúlné a piacon van, a lányok pedig szedret szednek, Péter bemegy a kertbe. Ott annyi zöldséget eszik, hogy rosszul lesz. Ezután McGregor úr megpróbálja elkapni Pétert. Amikor Péter elveszíti a kabátját és a cipőjét, McGregor úr felöltöztet belőlük egy madárijesztőt. Pétert sokszor majdnem elkapja Mr. McGregor. Amikor végül megszökik Mr. McGregor elől, Peter cipő, kabát és vacsora nélkül megy haza. Az anyja lefekteti, és kamillateát itat vele, mert olyan fáradt és beteg. A testvérei azonban, akik jó kis nyulak voltak, különleges vacsorát kapnak kenyérből, tejből és szederből. Az 1904-es folytatásban, A nyuszi Benjamin meséjében Peter visszamegy McGregor kertjébe, hogy megtalálja elveszett ruháit.

Az 1890-es években Potter illusztrált mesekönyveket küldött Annie Moore gyermekeinek, aki korábban a nevelőnője volt. Moore, aki felismerte, hogy Potter történetei milyen népszerűek lehetnek, 1900-ban azt javasolta, hogy készítsenek belőlük könyveket. Potter beleegyezett. Fogta a leveleit (amelyeket a Moore-gyerekek gondosan megőriztek), és kiválasztott egy levelet, amelyet 1893. szeptember 4-én írt az ötéves Noelnek egy Peter nevű nyúlról. Potternek volt egy Peter Piper nevű házinyula. A levél túl rövid volt ahhoz, hogy rendes könyv legyen belőle, ezért Potter hosszabbra vette a történetet, és fekete-fehér képekkel egészítette ki. A művet keményfedeles könyvvé másolta, amelynek a végén egy címlapképen látható, amint Nyúlné kamillateát ad Peternek.

Magánkiadás

Potter kéziratos könyvének címe A nyúl Péter és McGregor úr kertje volt. A kéziratot hat kiadó utasította vissza. Még a Frederick Warne & Co. sem volt hajlandó kinyomtatni, pedig már évekkel ezelőtt érdeklődést mutatott a műve iránt. Néhány kiadó rövidebb történetet akart. Mások hosszabbat akartak. Majdnem mindegyik kiadó azt akarta, hogy a képek legyenek színesek. Potter egyre frusztráltabb lett, mert könyvét továbbra is elutasították. Már megtervezte, hogyan kell kinéznie a könyvének. Azt akarta, hogy a könyve stílusa és mérete olyan legyen, mint a Kis fekete Sambóé. Azt is kitalálta már, hogy mennyibe kerüljön.

Végül úgy döntött, hogy maga adja ki a könyvet. 1901. december 16-án adták ki az első 460 példányt a Nyúl Péter meséje című magánkiadásban megjelent könyvéből a családja és a barátai között.

Első kereskedelmi kiadás

1901-ben Potter családjának egyik barátja, Canon Hardwicke Rawnsley verssé változtatta Potter történetét, és megpróbálta az illusztrációival és néhány javított írásával együtt átadni a Frederick Warne & Co. cégnek. A cég visszautasította Rawnsley változatát, de látni akarták Potter teljes kéziratát. Remélték, hogy a The Tale of Peter Rabbit (Nyúl Péter története) ugyanolyan sikeres lesz, mint Helen Bannerman nagy népszerűségnek örvendő Little Black Sambo és más, akkoriban kapható gyermekkönyvek. Amikor azonban Warne megkérdezte, miért nincsenek színek az illusztrációkban, Potter azt válaszolta, hogy a nyúlbarna és a zöld színek nem érdekesek. Warne azt mondta, hogy nem fogja kiadni a könyvet, de azt mondta, hogy később talán kiadja a lány más könyveit.

Warne színes illusztrációkat akart a The Tale of Peter Rabbit (Nyúl Péter története) című könyvbe, amelyet "nyuszis könyvnek" nevezett. Azt is javasolta, hogy az első 42 illusztráció helyett csak 32 illusztrációt használjanak. Potter először nem akarta kiszínezni az illusztrációit, de rájött, hogy nem lenne jó ötlet, ha nem színezné ki az illusztrációit. Warne-nak néhány új színes illusztrációt küldött a magánkézben lévő kiadás egy példányával együtt. Warne ezután ezeket odaadta a híres képeskönyv-művésznek, L. Leslie Brooke-nak, hogy megnézze, mit gondol a képekről. Brooke el volt ragadtatva Potter munkájától. Ezzel egy időben a kis képeskönyvek nagyon népszerűvé váltak.

Potter továbbra is mutogatta a magánkiadásban kinyomtatott példányokat családjának és barátainak. Hamarosan az első, 250 példányból álló magánnyomat elfogyott, és további 200-at kellett készíteni. Az egyik példányban feljegyezte, hogy házinyula, Peter 1901. január 26-án meghalt. Kilencéves volt.

Potter és Warne beleegyezett, hogy olcsó 5000 példányban kiadják. A következő évben, 1902 júniusában aláírták a hivatalos szerződést. Potter keményen dolgozott a történet kiadása során - amikor kellett, újra rajzolta a képeit, apró változtatásokat eszközölt az íráson, és javította az írásjeleket. Még az 1902. október eleji megjelenés előtt eladták az első 8000 példányt. Az év végére már 28 000 példány volt nyomtatásban. 1903 közepére már ötödik, és még ugyanebben a hónapban hatodik példányban is megjelent. Egy évvel az első kereskedelmi kiadást követően 56 470 példányt nyomtattak.

Amerikai szerzői jog

A Warne New York-i irodája nem jegyeztette be a The Tale of Peter Rabbit szerzői jogát az Egyesült Államokban. Emiatt 1903 tavaszán elkezdtek megjelenni a könyv engedély nélküli példányai. Az engedély nélküli példányok nyomtatását semmi sem tudta megakadályozni.

Potter emiatt rengeteg pénzt veszített. Akkor kezdett teljesen ráébredni arra, hogy könyveit megfelelően licencelni kell, amikor a The Tale of Squirrel Nutkin (Mókus Dióka története) sikeres kiadása után apja 1903 karácsonyán a Burlington Arcade-ban talált egy Dióka nevű játékmókust.

Miután A nyúl Péter meséjét elkezdték árulni, rengeteg árucikk másolta a tervezést és az ötletet. Potter 1903. december 28-án szabadalmat jegyeztetett be egy Peter Rabbit babára. A következő évben Peter Rabbit játékot tervezett. Határozott szabályokat hozott a licencelt árucikkek, például babák, könyvek, teáskészletek, tapéták, ceruzák és tollak, kártyák és egyéb árucikkek készítésére. Mivel a Peter Rabbit árucikkek olyan népszerűek voltak, Potter később, 1917-ben azt mondta: "Most már minden nyulat Peternek hívnak". Amerikai olvasói számára azonban hozzátette: "Peter vagy Brer Rabbit".

A Nyúl Péter meséjének számos különböző változata és a róla szóló árucikkek készültek el a mai napig. Léteznek már pop-up könyvek, játékszínházak és lift-the-flap könyvek. 1988-ra még videós változatok is készültek a történetből, számítógépes programok és internetes honlapok. A brit szupermarketekben bábokat, babákat, játékokat, edényeket, órákat és zenedobozokat, baba- és gyermekruhákat, teát, lekvárt, fogkefét és szappant, matricákat, sőt még egy Peter Rabbitról szóló tortát is árultak. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a nagy játékboltoknak vannak olyan üzletrészei, ahol csak Potterrel kapcsolatos játékokat és árucikkeket árulnak. Egyes boltok kizárólag kizárólag Potterrel kapcsolatos árucikkeket árulnak.

A Nyúl Péterrel kapcsolatos egyéb árucikkek teljesen eltérnek az első Nyúl Pétertől. Louise A. Field 1916-ban olyan könyvek megírásával gazdagodott meg, mint a "Peter Rabbit Goes to School vagy Peter Rabbit and His Ma. A Golden Films által készített film, a The New Adventures of Peter Rabbit (Nyúl Péter új kalandjai) hosszabb fogakat és egy negyedik testvért adott Peternek, akit Hopsy-nak hívtak. Ebben a történetben ő és városi unokatestvére, Benny (valószínűleg Benjamin Nyuszi) egy dobozt követett, amelyben a testvérei voltak. Egy másik, a történetről készült videóban Pétert keresztény prédikátorként mutatták be, amint Istenről és Jézusról énekel dalokat gyerekekkel és zöldségekkel.

A Nyúl Péter meséjét gyakran dicsérik egyszerű, ritmikus szavai miatt.

De egy uborkakeret végén,
ki mással találkozott, mint Mr. McGregorral!

Linda Lear megjegyezte, hogy Potter egy újfajta állatmesét kezdett el A nyúl Péter meséjében. Olyat alkotott, amelyben az antropomorf állatok úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint a valódi állatok, olyan képekkel, amelyeket egy tudományosan gondolkodó művész rajzolt. Hozzátette, hogy Nyúl Péter személyiségében sok valódi "nyúlszerű viselkedés" van. Azt mondta, hogy a mese "a szó és a kép tökéletes házassága", és "a fantázia és a tények diadala".

Carole Scott irodalomtudós és kritikus "An Unusual Hero: Perspective and Point of View in The Tale of Peter Rabbit" (2002) című esszéjében azt írta, hogy szerinte Potter története egy pajkos hősről szól, akinek a végén megfelelő erkölcsi tartalommal bír. Megjegyezte azonban, hogy Potter sokféle módszert használt arra, hogy az olvasó szimpátiát érezzen Peter iránt. Bár az engedetlenségével boldogtalanná tette az anyját, lopott, megszökött a hatóság elől (Mr. McGregor), és a hasfájáson kívül semmilyen büntetést nem kapott, Potter mégis elérte, hogy megsajnáljuk őt. Úgy gondolta, hogy a legnagyobb konfliktus a mesében a társadalom rendje és az ezzel szembeszegülni próbáló erők között van - azok között, akiknek vannak dolgaik, és azok között, akik akarnak, valamint az emberek és az állati természet között. Úgy érezte, hogy Péter a "lázadás" szimbóluma.