Játék – fogalma, típusai és céljai (sporttól videójátékig)

Definíciók

Ludwig Wittgenstein

Ludwig Wittgenstein volt valószínűleg az első akadémikus filozófus, aki a játék szó meghatározásával foglalkozott. A Filozófiai vizsgálódások című művében Wittgenstein kimutatta, hogy a játék elemei (részei), mint például a játék, a szabályok és a verseny, mind nem határozzák meg helyesen, hogy mi is a játék. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberek a játék kifejezést különböző emberi tevékenységekre alkalmazzák, amelyek rokonok, de nem szorosan összefüggnek egymással.

Homo Ludens

A Homo Ludens (Játszó ember) Johan Huizinga holland történész 1938-ban írt könyve. A mű a játékelem fontosságát tárgyalja a kultúrában és a társadalomban. Huizinga szerint a játék a kultúra létrejöttének feltétele.

Roger Caillois

Roger Caillois francia szociológus Les jeux et les hommes (Játékok és férfiak) című könyvében azt mondta, hogy a játék olyan tevékenység, amely ezeket a dolgokat jelenti:

• szórakoztató: a tevékenységet szórakoztató végezni
• elkülönülten: a tevékenység nem történhet mindenhol vagy állandóan
• bizonytalan: a tevékenységet végzők nem tudják, hogy a tevékenységnek mi lesz a vége.
• nem produktív: a tevékenység végzése nem eredményez vagy nem tesz semmi hasznosat.
• szabályok szabályozzák: a tevékenységnek a mindennapi élettől eltérő szabályai vannak.
• fiktív: a tevékenységet végző személyek tudják, hogy a játék nem a valóság

Chris Crawford

Chris Crawford számítógépes játéktervező egy sor összehasonlítással próbálta meghatározni a játék szót:

1. Valami kreatív dolog művészet, ha azért készült, mert szép, és szórakoztatás, ha pénzért készült.
2. Valami, ami szórakozás, akkor játék, ha interaktív. A filmek és a könyvek szórakoztatnak, de nem interaktívak.
3. Ha egy játékeszköznek nincsenek teljesítendő céljai, akkor az egy "játék". Ha egy játékeszköznek vannak céljai, akkor az egy kihívás.
4. Ha egy kihívásnak nincs ellenfele, akkor az egy rejtvény. Ha van ellenfele, akkor konfliktus.
5. Ha a játékos valamiben jobban teljesít, mint az ellenfél, de nem tudja befolyásolni az ellenfelet, akkor a konfliktus verseny. A versenyzés és a műkorcsolyázás is verseny. Ha azonban a támadások megengedettek, akkor a konfliktus játéknak minősül.

Crawford meghatározása szerint a játék: interaktív, célorientált tevékenység, amelyben ellenfelek játszanak, és amelyben a játékosok és az ellenfelek beavatkozhatnak egymásba.

A játékok története

Az első történetíró az ókori görög Hérodotosz volt. Kr. e. 440 körül, azaz közel 2500 évvel ezelőtt írta a "Történetek" című könyvet. Néhány történet, amit írt, nem volt igaz, és nem tudjuk, hogy ez is ezek közé tartozik-e.

Hérodotosz beszámol nekünk Atys királyról; körülbelül 5500 [ötezer-ötszáz] évvel ezelőtt uralkodott egy Lídiának nevezett országban. Országa Kis-Ázsia nyugati részén volt, a mai Görögország közelében. Atüsznek komoly problémája volt; földjein nagyon kevés élelem volt, mert az éghajlat nem volt alkalmas a földművelésre. Lídia népe türelemről tett tanúbizonyságot, és abban reménykedett, hogy visszatérnek a bőség jó időszaka.

Amikor azonban a dolgok nem javultak, Lídia lakói különös megoldást találtak ki a problémájukra. A természetes étkezési szükségletük - a szokatlanul kemény éghajlat okozta éhezés - leküzdésére azt az utat választották, hogy egy teljes napon át játszottak, hogy ne kelljen az ételre gondolniuk. A következő napon ettek volna, így az evés minden második napon előfordult. Így telt el 18 év, és ez idő alatt találták fel a kockát, a labdát és az összes ma általánosan játszott játékot.

A játékok a világ minden kultúrájában megjelennek, ősi szokás, amely összehozza az embereket a társadalmi alkalmakra. A játékok lehetővé teszik az emberek számára, hogy túllépjenek a közvetlen fizikai élmény határain, hogy használják a képzeletüket. A játékok közös jellemzői közé tartozik az előre nem látható cél, az elfogadott szabályok, a verseny, az elkülönített hely és idő, a képzeletbeli elemek, a véletlen elemei, a kitűzött célok és a személyes élvezet. A játékokat tanításra, barátságok kialakítására és státuszjelzésre használják.

Johan Huizinga holland író 1938-ban megjelent történelmi könyvében azt írja, hogy a játékok régebbiek, mint az emberi kultúra. A játékokban látja az olyan összetett emberi tevékenységek kezdetét, mint a nyelv, a jog, a háború, a filozófia és a művészet. Az ókori emberek csontokat használtak az első játékok készítéséhez. A kockák nagyon korai játékfigurák. A játékok az ősi vallások részeként kezdődtek. A valaha talált legrégebbi játékdarabok - 49 [negyvenkilenc] kis festett kő, amelyekbe 5000 [ötezer] évvel ezelőttről származó képeket véstek - Törökországból származnak, így talán igaz Hérodotosz története. Az egyik első társasjáték, a Senet az ókori Egyiptomban jelenik meg 3500 [háromezer-ötszáz] évvel ezelőtt. Az ókori görögöknek volt egy, a dámához hasonló társasjátékuk, és sok labdajátékuk is.

A Go játékra vonatkozó első említés a körülbelül 2400 [kétezer-négyszáz] évvel ezelőtti kínai feljegyzésekben található. Eredetileg a Go játékot politikai vezetők használták a stratégiai készség és a szellemi képességek fejlesztésére. Egy kínai úriembertől megkövetelték, hogy tudjon gót játszani, a művészi írás vagy kalligráfia, a festészet és a hangszeren való játék képessége mellett. Ezt tekintették a négy legfontosabb készségnek. Az ókori Kínában egy úriembernek e négy kulcskészségből kellett vizsgát tennie, hogy jól fizető állást kapjon a kormányzatnál. A kínaiak hozták el a gót Koreába, Japánba pedig körülbelül 1500 [ezerötszáz] évvel ezelőtt került, és azóta is népszerű.

2016 márciusában a Google számítógépes programja legyőzte a világ legjobb Go játékosát. A Go a valaha volt legösszetettebb társasjátéknak számít. Vajon ez a számítógépes program okosabb, mint egy ember? Nos, valóban legyőzte a dél-koreai Go mestert, Lee Se-dolt, és Lee-t meglepte az eredmény. Három és fél óra játék után elismerte vereségét. Demis Hassabis, aki a Google programját készítette, fontos történelmi pillanatnak nevezte, mert egy gép legyőzte a világ legjobb emberét egy intelligens játékban. Az ilyen számítógépes programok az úgynevezett mesterséges intelligenciára támaszkodnak. A go egy kétjátékos stratégiai játék, amelyről azt mondják, hogy talán 3000 [háromezer] évvel ezelőtt Kínában alakult ki. A játékosok azért versenyeznek, hogy minél több területet nyerjenek azáltal, hogy fekete és fehér "köveket" helyeznek el egy 19 [tizenkilenc] vonalból 19 [tizenkilenc] vonalra osztott táblán.

Az első számítógépes játék, amelyet valaha is létrehoztak, valószínűleg az Alexander Douglas által 1952-ben készített OXO játék volt. Ez a tic-tac-toe egy változata volt. A legtöbben azonban az első igazi számítógépes játéknak, amelyben a játékosok ténylegesen részt vesznek, a William Higginbotham fizikus által 1958-ban kifejlesztett Tennis for Two-t tartják. A gravitációról, a tömegek közötti vonzóerőről akart tanítani. Ezek az emberek, akik a korai számítógépes játékokat megalkották, nem jósolták meg a játékok népszerű használatának lehetőségét, mert a modern történelemnek abban az időszakában egy kis szoba tele volt számítógépekkel ahhoz, hogy ezek a játékok működjenek! Egy másik korai játék a Spacewar! volt, amelyet 1961-ben az MIT egyetemi hallgatója, Steve Russell fejlesztett ki. 1972-ben az Atari cég gyártotta a Pong játékot, amely hatalmas kereskedelmi sikert aratott; a kereskedelmi siker azt jelenti, hogy sok pénzt hozott. Ez volt az otthon játszható számítógépes játékok igazi kezdete.

Ma világszerte az emberek hetente több mint 3 000 000 000 [hárommilliárd] órát töltenek számítógépes játékokkal. Ez több mint 342 000 [háromszáznegyvenkétszázezer] évnek felel meg!

Egyéb fogalommeghatározások

• "A játék egy olyan rendszer, amelyben a játékosok szabályok által meghatározott mesterséges konfliktusban vesznek részt, amely számszerűsíthető eredményt eredményez".
• "A játék a művészet olyan formája, amelyben a résztvevők - a játékosok - döntéseket hoznak annak érdekében, hogy a játékjegyek segítségével erőforrásokat kezeljenek egy cél elérése érdekében". (Greg Costikyan)
• "A játék két vagy több független döntéshozó közötti tevékenység, amelyek céljaik elérésére törekszenek valamilyen korlátozó kontextusban".
• "A legelemibb szinten tehát a játékot úgy definiálhatjuk, mint az önkéntes kontrollrendszerek gyakorlását, amelyben az erők között ellentét áll fenn, amelyet egy eljárás és szabályok korlátoznak, hogy kiegyensúlyozatlan eredményt hozzanak létre".
• "A játék egy játékforma célokkal és struktúrával".

Kapcsolódó oldalak

• Videójáték
• Puzzle
• Sport
• Játék