Mese (tanmese): meghatározás, jellemzők és híres példák
Mese (tanmese) meghatározása, jellemzői és híres példák — tanulságok, tipikus szereplők és klasszikus történetek (Aesopus, Róka és a szőlő).
A mese olyan rövid elbeszélés, amely egyszerű formában mutat be valamilyen életigazságot vagy erkölcsi tanulságot. A mese célja gyakran tanítani: világos példával érzékeltet egy értéket vagy figyelmeztet egy hibára. Gyakran úgy kezdődik, hogy rögtön a cselekmény közepébe lép (in medias res), a szereplők hosszadalmas bemutatása nélkül.
Jellemzők
A mesék jellemzői közé tartozik, hogy:
- egyszerű, könnyen követhető cselekményük van;
- a szereplők jellemvonásai általában állandó, archetipikus tulajdonságok (így a viselkedésük könnyen értelmezhető);
- tömör a szerkezetük, a lényegre törő tanulságra épülnek;
- gyakran használnak beszélő tárgyakat, állatokat vagy legendás lényeket, amelyek emberi tulajdonságokkal rendelkeznek (pl. beszélnek, gondolkodnak);
- erkölcsi vagy gyakorlati tanulságot fogalmaznak meg, amely a hallgató vagy olvasó számára tanulságként szolgál.
Szereplők: állatok és jellegzetességeik
A mesékben gyakran előfordulnak állat-szereplők, mert ezek egyszerűsíthetők és könnyen felismerhetőek. A mesékben szereplő állatokra gyakran rárakódnak meghatározó jellemvonások; például:
- Az oroszlán nemes, királyi megjelenésű;
- A kakas henceg, kérkedő;
- Egy páva büszke a tollaira;
- A róka ravasz, ravaszsága révén jut előnyhöz;
- A farkas vad és veszélyes;
- Egy ló bátor és megbízható;
- A szamár kitartó, szorgalmas.
Történeti háttér és források
A leghíresebb tanmesék közé tartoznak azok, amelyeket az ókori görög hagyomány az Aesopusnak tulajdonított. Aiszóposz (Aesop) fabulái rövidek, frappánsak, és gyakran állatokon keresztül mutatnak be emberi gyarlóságokat vagy erényeket. Sok ilyen történet annyira ismertté vált, hogy egyik-másik erkölcsi tanulsága közmondássá, idiommá alakult.
Híres példák és közmondások
Például az ismert kifejezés, hogy „savanyú a szőlő”, a Róka és a szőlő című Aiszóposzi mesére utal. A történet röviden összefoglalva: egy róka meglát egy érett szőlőfürtöt, megpróbálja elérni, de nem tud felugrani rá. Amikor feladja, azt állítja, hogy a szőlők biztosan savanyúak voltak — ez a viselkedés a saját sikertelenség önigazolásának példája. Ma a „savanyú szőlő” kifejezés arra utal, amikor valaki kinevet vagy lekicsinyel valamit, amit nem tud megszerezni.
A „crying wolf” (hamis riasztás) angol közmondás forrása a The Boy Who Cried Wolf című történet. A mese röviden: egy juhászfiú unalmában többször is hamisan kiáltott farkast, mire a falubeliek több ízben is odarohantak, majd később, amikor valóban támadás történt, már nem hittek neki. A különböző változatok eltérnek abban, hogy pontosan mi történt a nyájjal vagy a fiúval a végén; a lényeg azonban a következő: ha valaki rendszeresen hamisan riaszt, akkor később nem fogják hinni, amikor valóban veszély van.
Hogyan használhatók a tanmesék?
Tanmesei funkciójuk miatt ezek a történetek jól alkalmazhatók oktatásban és nevelésben: egyszerű példákon keresztül segítenek értékek (igazságosság, bátorság, tisztesség, óvatosság) bemutatásában, viták indításában vagy erkölcsi helyzetek elemzésében. Modern feldolgozásokban a mesei motívumokat gyakran átalakítják, kiterjesztik vagy ironizálják, de alapvető szerepük — tanítani és elgondolkodtatni — a mai napig megmaradt.
Végül
A mese formája sokféle lehet: népmesék, állatmesei fabulák, legendák vagy kortárs tanmesék. Mindegyik közös célja, hogy egyszerű, emlékezetes történeten keresztül közvetítsen valamilyen tanulságot, amely a mindennapi életre is alkalmazható.
Kapcsolódó oldalak
- Gyermekirodalom
- Jean de La Fontaine
- Mítosz
- Tündérmese
Kérdések és válaszok
K: Mi az a mese?
V: A mese egy olyan történetfajta, amely valamit bemutat az életben, vagy amelynek jelentése van. Megtanít egy leckét, vagy erkölcsöt sugall belőle, és általában a történet közepén kezdődik, a szereplők részletes bemutatása nélkül.
K: Kik a mesék szereplői?
V: A mesék szereplői lehetnek állatok, növények és legendás lények. Ha állatokat használnak, akkor úgy gondolkodnak és beszélnek, mint az emberek, bár úgy viselkednek, mint az állatok.
K: Ki írt néhány híres mesét?
V: A leghíresebb meséket Aesopusnak (Kr. e. 6. század) tulajdonítják.
K: Mit jelent a "savanyú szőlő" kifejezés?
V: A "savanyú szőlő" a "Róka és a szőlő" című mesére utal. Ez a mese egy rókáról szól, aki meglátott egy csokor gyönyörű szőlőt lógni egy tőkén, de túl fáradt volt ahhoz, hogy elég magasra ugorjon, hogy leszedje, ezért elment, mondván: "Fogadok, hogy azok a szőlők savanyúak voltak!". Tehát, ha valaki lát valami szépet, amit szeretne, de nem kaphat meg, néha azt mondja: "Úgysem kell! Fogadok, hogy tényleg nem jó!" Ezt a gondolkodásmódot nevezik "savanyú szőlőnek".
K: Mit jelent az, hogy "farkast kiáltani"?
V: A "farkast kiáltani" a "The Boy Who Cried Wolf" című filmből származik. Ez a mese egy fiúról szól, akit a juhok gondozására küldtek, de magányos lett, ezért azt kiáltotta: "Farkas! Farkas!" többször is, amíg senki sem jött, pedig tényleg volt egy. Tehát ha valaki túl gyakran kiált farkast, akkor az emberek nem fognak hinni neki, amikor valóban vészhelyzet van.
Keres