Nincs meghatározott sorrendje a munkáknak. A legtöbbször azonban a sorrend a következő: Nemeai oroszlán, Lerneai hidra, Kerynitiai hindu, Erymanthiai vadkan, Augeai istálló, Sztymphaliai madarak, Krétai bika, Diomédész kancái, Hippolyta övezete, Geryon szarvasmarhái, Hesperidák almái és Kerberosz. A sorrend itt megegyezik az olümpiai Zeusz-templom metopéinak nevezett szobrok sorrendjével. Ezeket a szobrokat (amelyek i. e. 460-450 körül készültek) magasan a templom külső oldalán egy frízben helyezték el. Rendjüket az ókori görög földrajztudós, Pauszaniasz írta le. E metópák közül néhányat ebben a cikkben a Munkák illusztrálására használunk. A hat metopéból álló első csoport a templom nyugati végéről származik. A hat metafora második csoportja a keleti oldalról származik. Az illusztrációk egy része görög vázafestményekről származik. Héraklész munkái számos ókori és modern művészeti alkotás, sőt olyan filmek témája lett, mint a Steve Reeves főszereplésével készült Herkules (1958) és a Walt Disney Herkules című animációs filmje (1997).
Nemea oroszlánja
Egy nagy és veszélyes oroszlán rettegésben tartotta az embereket és az állatokat Nemea városának közelében. A vasból, bronzból vagy kőből készült fegyverek nem tudták átütni az oroszlán vastag bőrét. Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy ölje meg és nyúzza meg ezt az oroszlánt.
Héraklész Nemea vidékére ment, és egy Molorchosz nevű szegény embernél szállt meg Kleonaiban. Molorchos fiát ez az oroszlán ölte meg. Molorchosz fel akarta áldozni egyetlen kosát Héraklésznek, de Héraklész megkérte, hogy várjon harminc napot. Ha harminc napon belül nem tér vissza, a kost hősként fel kellett áldoznia neki. Ha harminc napon belül visszatér, akkor a kost Zeusznak, a Szabadítónak kellett feláldozni.
Héraklész megtalálta az oroszlánt a Tretosz-hegyen lévő rejtekhelyén kívül. Nyilai és kardja hasztalan volt a fenevad ellen. Botjával megütötte az oroszlánt, mire az állat bement a barlangjába. Héraklész a barlang két bejáratának egyikét hálókkal eltorlaszolta, majd belépett a barlangba. Megküzdött az oroszlánnal, és megfojtotta. Az oroszlán leharapta az egyik ujját. Az oroszlán tetemével a hátán tért vissza Molorchosz kunyhójába. A két férfi áldozatot mutatott be Zeusznak.
Amikor Héraklész bemutatta a döglött állatot Eurüsztheusznak, a király megundorodott. Megparancsolta Héraklésznek, hogy a jövőben az ilyen dolgokat Tiryns kapuin kívül hagyja. Eurüsztheusz ekkor egy nagy bronzedényt helyezett a föld alá. Ez volt az a hely, ahová elrejtőzött, valahányszor Héraklész visszatért a városba valamilyen munkájának trófeájával. Zeusz az oroszlánt a csillagok közé helyezte, mint az Oroszlán csillagképet.
A jövőben Eurüsztheusz csak Kopreuszon, a trágyásán keresztül kommunikált Héraklésszel. Héraklész megnyúzta az oroszlánt az egyik saját karmával. A bőrt egyfajta páncélként, az oroszlán koponyáját pedig sisakként viselte. Euripidész így ír Héraklész című darabjában: "Először is megtisztította Zeusz ligetét egy oroszlántól, és a hátára húzta a bőrét, sárga haját félelmetes fakó tátongó állkapcsába rejtve".
A Nemeai oroszlán eredete nem biztos. Egyesek szerint Typhon vagy a Kiméra és Orthros kutya fia volt. Egyesek szerint Szeléné holdistennő szülte az oroszlánt, és hagyta, hogy a Nemeában lévő két szájú barlang közelében a földre hulljon. Azért uszította az emberek ellen, mert azok nem tartották be megfelelően az imádatát. Egyesek szerint Héra rábírta Szelénét, hogy tengeri habból alkossa meg az oroszlánt, és Irisz, a szivárvány istennője vitte el Nemeába. Mások szerint az oroszlán a kígyóistennő Echidna és fia, Orthos kutya fia volt. Ezáltal az oroszlán a thébai szfinx testvére lenne. Héra állítólag az Arimoi keleti földjéről hozta az oroszlánt, és Nemea közelében engedte szabadon.
A lernai hidra
A hidra ("vízikígyó") egy sokfejű szörnyeteg volt. Egy platánfa alatt élt az Amymone nevű forrás közelében. Ez a forrás a tengerparti Lerna város közelében volt. Typhon és Echidna utóda volt, és Kerebosz nővére. Héra azért nevelte fel a hidrát, hogy Héraklészt kínozza. A Hidrának kutyaszerű teste volt. Lehelete mérgező volt. A szörny közepén lévő fej halhatatlan volt - nem tudott meghalni. Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy ölje meg ezt a szörnyeteget. Héraklész és unokaöccse, Iolaosz (testvérének, Iphiklésznek a fia) Héraklész harci szekerén a Lerna melletti mocsárba hajtott. Iolaosz volt Héraklész szekérhajtója és szeretője.
Athéné azt mondta Héraklésznek, hogy tűznyilakkal kényszerítse ki a szörnyet a mocsárból. Így is tett, de a szörnyeteg a lába köré csavarodott. Bunkósbottal ütötte a fejeket, de az egyik fej szétzúzása csak arra késztette, hogy a többi kitörjön. Egy hatalmas rák mászott ki a mocsárból, hogy segítsen a hidrának. Héraklész lábába harapott. Összetörte a páncélját. Héraklész segítségül hívta Iolaoszt, és kardjával levágta a hidra fejeit. Iolaosz fáklyákkal pecsételte le a nyakcsonkokat, hogy más fejek ne nőhessenek a helyükre.
A hidrát végre megölték. Héraklész levágta a halhatatlan fejét, és egy nehéz kő alá temette az úton. Nyílhegyeit a Hydra mérgező vérébe mártotta. Halálossá váltak. Visszatérve Tirynsbe, Eurüsztheusz nem számította ezt a kalandot Labornak, mert Héraklésznek az unokaöccse segített. Egy újabb Munkát vett fel a listára. Héra a rákot csillagképként állította az égre. Az Anigrus folyó bűzlött Elisben, mert a hidra mérgét mosta ki a vizéből a nyilak, amelyekkel Héraklész megölte a kentaur Nesszosz kentaurt.
Stymphalian madarak
A Sztymphalosz-madarak emberevő madarak voltak, amelyek az északkeleti Arkadia északkeleti részén fekvő Sztymphalosz-tó partján éltek. A madarak szentek voltak Árésznek, a háború istenének. Ürülékük megmérgezte a földet, és a termés nem tudott megnőni. A madarak bronz csőrükkel és karmaikkal támadtak az emberekre. Éles bronztollazatukkal megölhették az embereket és állataikat.
Héraklésznek nem sikerült elűznie őket a nyilaival. Athéné egy fém kasztanyettát (vagy csörgőt) adott neki, amelyet az istenek kovácsa, Héphaisztosz készített. Héraklész felmászott egy sziklás helyre a tó fölé, és akkora zajt csapott a kasztanyettákkal, hogy a madarak elrepültek egészen a Fekete-tengerben lévő Arész-szigetig. Héraklésznek sikerült sokukat megölnie a nyilaival, miközben elrepültek.
Egyesek szerint a madarak nők voltak. Artemis Stymphalia uralta a tó körüli mocsarakat. Az ottani templomában fiatal lányok képei voltak madárlábakkal. Ezek a lányok a mocsárba csalták a férfiakat. Állítólag Sztümphalosz és Ornis lányai voltak. Ezt a kettőt Héraklész ölte meg, amikor nem adtak neki enni, inni és pihenni.
Krétai bika
A krétai bika kiemelkedett a tengerből. Poszeidón, a tenger istene azt akarta, hogy Minósz király feláldozza a bikát, de az olyan szép volt, hogy Minósz megtartotta magának. Elküldte, hogy párosodjon teheneivel, majd egy másik bikát áldozott Poszeidónnak. Az isten megharagudott, és Minósz feleségének, Paszifaé királynőnek szexuális vágyat ébresztett az állat iránt.
Párosodott vele, és fiút szült neki. Ez a fiú volt a Minotaurosz, egy szörnyeteg, amelynek bika feje és teste emberé volt. A krétai bika megőrült. Héraklész úgy fogta el, hogy kötelet dobott a fejére és az egyik lábára. Egyesek szerint birkózott vele, vagy bunkósbotjával kábította el.
Minósz hagyta, hogy Héraklész elvigye a bikát Görögországba. Eurüsztheusz Hérának akarta adni a bikát, de ő nem fogadta el, mert Héraklész elfogta. Elengedte, és az elkóborolt Görögországban. Az athéni Thészeusz végül elfogta és feláldozta Athénének, vagy egyesek szerint Apollónnak. A bika Krétán töltötte napjait, ahol pusztította a termést és tüzet okádott.
Artemisz hátasa
Amikor Artemisz, a vadászat istennője még gyermek volt, öt őzet (nőstény szarvas) látott legelni a thesszáliai Anaurus folyó mellett. Mindegyikük akkora volt, mint egy bika, mindegyiknek bronzból volt a patája, és mindegyiknek aranyból volt az agancsa. Négyet befogott közülük, és velük húzta a szekerét. Az ötödik elmenekült az istennő elől, és az arkadiai Keryneian-hegyen élt. Héra azt tervezte, hogy ezt a szarvast egy napon Héraklész ellen használja majd.
Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy fogja el ezt a szarvast, és élve vigye Tirynsbe. A munka veszélye abban rejlett, hogy a szarvast vad vidékeken keresztül üldözte, ahonnan soha egyetlen vadász sem tért vissza. Héraklész egy éven át vadászott a szarvasra, végigkergetve azt Isztrián és a hiperboreusok földjén. A szarvas az Artemision-hegyen talált menedéket. Héraklész egy nyilat eresztett el, amely vér nélkül összeszorította a szarvas mellső lábait. A szarvasmarhát a vállára vette, és visszavitte Tirynsbe.
Artemisz és Apollón megállította Héraklészt a Tiryns felé vezető úton. Egyes vázákon Apollón látható, amint megpróbálja erőszakkal elvenni Héraklésztől a hátaslót. Héraklész azonban Eurüsztheuszra hárította a felelősséget a lopásért. Artemisz elfogadta ezt a kérést, és átengedte. Egyesek szerint Héraklész hálót használt a szarvasbika elfogásához, vagy akkor fogta el, amikor az egy fa alatt aludt.
Hippolyte övezete
Eurüsztheusz lánya, Admete Héra papnője volt. Hippolütosz, az amazonok királynőjének aranyövét akarta. Ezt az övet apja, Árész, a háború istene ajándékozta Hippolitnak. Az amazonok mindannyian Árész rokonai voltak. Gyűlölték a férfiakat, és csak azért párosodtak, hogy még több női harcost hozzanak létre. A kisfiúkat megölték vagy megnyomorították. Ezeknek a nőknek az élete a háborúnak szólt.
Héraklész és barátai elhajóztak a Fekete-tengeren fekvő Pontosz földjére. Az amazonok a Thermodon folyó torkolatánál éltek. Hippolütosz üdvözölte Héraklészt. Beleszeretett izmaiba és nagy hírnevébe. Szerelmének jeléül megígérte neki a fűzőt. Héra amazonnak álcázta magát. Többek között azt suttogta, hogy Héraklész el akarja rabolni a királynőt. Az amazonok lóháton megrohamozták Héraklész hajóját. Héraklész megölte Hippolitot, és magához vette a fűzőt. Sok amazon meghalt.
Egyesek szerint Hippolyte nem akart megválni a fűzőtől. Héraklész ledobta a lováról, és bunkósbotjával fenyegette. A lány nem kért kegyelmet. Héraklész megölte. Egyesek szerint Hippolütosz húga, Melanippe fogságba esett. Őt a fűzővel váltották ki. Egyesek szerint magát Hippolitot is foglyul ejtették, és a fűzővel váltották ki. Mások szerint Thészeusz foglyul ejtette Hippolitot, és a fűzőt Héraklésznek adta. Héraklész Eurüsztheusznak adta az övet, aki azt Admetének adta.
Erymanthiai vaddisznó
Egy nagy és veszélyes vadkan élt az Erymanthos-hegyen. Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy fogja el ezt a vadkant. Az Erümanthosz hegyén Héraklész kiáltásaival kiszorította a vadkant az erdőből. Ezután a vadkant a mély hóba hajtotta, és a hátára ugrott. Láncra verte a vadkant, a vállára tette, és elvitte Eurüsztheuszhoz. A király annyira megijedt, hogy elrejtőzött a bronzkorsójába. Héraklész a vaddisznót Tiryns piacterén hagyta. Ezután csatlakozott az argonautákhoz az Aranygyapjú keresésére.
Az Erymanthos-hegy Apollón egyik fiáról kapta a nevét. Aphrodité megvakította, mert meglátta őt fürödni. Apollón dühös volt. Vaddisznóvá változtatta magát, és megölte barátját, Adoniszt.
Diomédész lovai
Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy hozza el neki Diomédész trák király lovait. Diomédész király lovai vad emberevők voltak, és Diomédész ártatlan vendégeinek húsával táplálkoztak. Héraklész és barátai elhajóztak Trákia partjaihoz. Miután megtalálták Diomédész istállóját, megölték a király szolgáit. Ezután Diomédészt a lovak elé állították. Az állatok darabokra tépték és megették. A lovak az etetés után megnyugodtak, és a hajóra vezették őket. Héraklész elküldte őket Eurüsztheuszhoz.
Diomédész a háború istenének, Árésznek a fia volt, és a trák harcias trák törzs, a Bisztonok királya. E munkával kapcsolatos utazása során Héraklész meglátogatta Admetosz királyt. Felesége, Alkésztisz éppen akkor halt meg. Héraklész megküzdött a Halállal Alkésztiszért, és győzött. Alkésztisz visszatért az életbe. Ez az esemény az alapja Euripidész Alkésztisz című darabjának. Eurüsztheusz a vadlovakat Hérának szentelte. Állítólag Nagy Sándor koráig tenyésztették őket.
Egy másik történet szerint Héraklész elfogta a lovakat, és a hajójára hajtotta őket. Diomédész és emberei üldözőbe vették a tolvajokat. Héraklész és barátai elhagyták a hajót, hogy megküzdjenek a királlyal és az embereivel. Diomédész lovait Abderosz, Héraklész férfi szeretőjének gondjaira bízták. A lovak megették őt. Héraklész az ő emlékére építette fel Abdera városát. E munka után csatlakozott Héraklész az Aranygyapjú kereséséhez. Akkor szállt ki a keresésből, amikor szerelme, Hylász egy idegen szigeten elveszett. Egyesek szerint Héraklész Kolchisba ment, és újra csatlakozott a kereséshez. Mások szerint visszatért Tirynsbe és a Laborsba.
Geryon szarvasmarhái
Geryon nagyon erős óriás volt, három testtel, hat kézzel és három fejjel. Ő volt a spanyolországi Tartesszosz királya. Szárnyai voltak, és a pajzsán egy sas volt látható. Egy Erytheia nevű szigeten élt. Ez a sziget messze nyugatra volt az Okeanoszban, a Földet körbeölelő folyóban. Éjszaka a Nap ezen a folyón vitorlázott egy aranykehelyben.
Geryonnak nagy marhacsordái voltak. Őket Eurytion, Geryon szolgája és egy hatalmas kétfejű kutya, Orthrus, Typhon és Echidna utóda őrizte. Eurüsztheusz király megparancsolta Héraklésznek, hogy fogja el Geryon marháit.
Héraklész átkelt a líbiai sivatagon. Az Európát és Afrikát elválasztó keskeny csatornánál megépítette a Héraklész-oszlopokat. A Nap forró volt, és Héraklész azzal fenyegetőzött, hogy íjával és nyilaival kilövi. A Nap megkérte őt, hogy ne tegye ezt. Héraklész beleegyezett. Kölcsönkérte a Nap aranykelyhét, és elhajózott vele. A titán Óceánusz heves hullámokat keltve próbára tette Héraklész tengerészkedését. Héraklész azzal fenyegetőzött, hogy lelőtte Óceánuszt is. Óceánusz lecsillapította a hullámokat. Egyesek szerint Héraklész egy urnában hajózott, és az oroszlánbőrét használta vitorlának.
Geryon szigetén Héraklész megölte a kétfejű kutyát, Orthoszt és a szolgát, Eurytiont, aki megpróbált segíteni a kutyán. Héraklész éppen a marhákat hajtotta az Aranykehelyre, amikor Geryon harcra készen megjelent. Héraklész lelőtte őt, és elhajózott a marhákkal. Héraklésznek sok kalandban volt része, amikor visszatért Görögországba. A görög tengerparton Héra gádzsókat küldött, hogy messzire űzzék a marhacsordát. Herkalésznek sikerült összeterelnie néhányat, és ezeket bemutatta Eurüsztheusznak. Ő feláldozta őket Hérának.
A Hesperidák almái
Héra aranyalmát kapott ajándékba, amikor férjhez ment. Elültette őket a kertjében, messze nyugaton, az Atlasz-hegy közelében. Ezen a hegyen volt az, ahol a titán Atlasz a vállán tartotta az eget. Azért büntették, mert a többi titánnal együtt háborút indított Zeusz ellen. Amikor Héra meghallotta, hogy lányai lopnak a kertből, egy Ladon nevű százfejű sárkányt küldött a kertbe, hogy megvédje az almákat. Három nimfa, a Heszperidák szintén őrizték az almákat.
Eurüsztheusz azt akarta, hogy Héraklész hozzon neki három aranyalmát. Héraklész elindult. A folyóisten, Nereusz nem volt hajlandó útbaigazítani, és újra és újra megváltoztatta alakját. Héraklész egy fához kötözte, amíg meg nem mondta az utat. A Kaukázusban Héraklész kiszabadította láncaitól Prométheusz titán, a tűzhozó. Prométheusz figyelmeztette Héraklészt, hogy ne szedje le maga az almát, hanem kérjen meg valaki mást, hogy tegye meg.
Héraklész megkérte Atlast, hogy szedje le az almákat. A titán beleegyezett, de csak akkor, ha Héraklész megöli a sárkányt, majd a vállára veszi az eget. Héraklész megölte a sárkányt, és vállára vette az eget. Atlasz leszedte az almát, de az eget nem volt hajlandó újra elvinni. Szeretett szabad lenni. Héraklész becsapta őt. Megkérte Atlast, hogy vegye el az eget - csak egy pillanatra -, amíg ő egy párnát tesz a vállára. Atlasz elvitte az eget. Héraklész fogta az almákat, és Tiryns felé vette az irányt. Eurüsztheusz nem tudta, mit kezdjen az almákkal. Héraklésznek adta őket. Athéné visszavitte az almákat a kertbe, mert azok végül is az isteneké voltak.
Kerberos
Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy hozza el neki Kerberoszt, egy háromfejű, kutyaszerű szörnyeteget, amelynek sárkányfarka és mérges kígyókból álló sörénye volt. Ez őrizte az alvilág bejáratát. A három fej képes volt látni a múltat, a jelent és a jövőt. Egyesek szerint a születést, az ifjúságot és az öregkort jelképezték. Kerberos megengedte a halottaknak, hogy belépjenek az Alvilágba, de aki megpróbálta elhagyni azt, azt megették. Kerberos Echidna, egy félig nő, félig kígyó szörnyeteg és Typhon, egy tűzokádó óriás leszármazottja volt. Kerberos testvére volt a kétfejű kutya, Orthrus.
Héraklész első lépése az volt, hogy részt vett az eleuszi misztériumokban. Ezek a rítusok megvédték őt a holtak földjén. A kentaurok elleni mészárlástól is megtisztítják. Athéné és Hermész vezette Héraklészt az alvilágba. Kharón csónakjában átkelt a Sztüx folyón. A túlparton találkozott a gorgóval, Medúzával. Ártalmatlan fantom volt, és gond nélkül elhaladt mellette. Találkozott Meleagrosszal, és felajánlotta neki, hogy feleségül veszi húgát, Deianeira-t. Végül el is fogadta. Amikor Héraklész Kerberoszért kérte Hádészt, Hádész megengedte neki, hogy elvigye a szörnyeteget, de csak akkor, ha ezt fegyverek használata nélkül teheti meg. Héraklész megküzdött a szörnyeteggel, és megfojtotta. Miután a szörny megadta magát, elvezette.
Ahogy közeledtek a Föld felszínéhez, Kerberos megdobta a három fejét, mert utálta a napfényt. Köpése minden irányba repült. Ebből a köpetből nőtt ki a mérgező növény, az akonit. Amikor Héraklész megérkezett Tirynsbe, Eurüsztheusz éppen áldozatot mutatott be. A király a legjobb húsdarabokat adta a rokonainak, és csak egy rabszolga adag húst adott Héraklésznek. Héraklész feldühödött ezen a sértésen, és megölte Eurüsztheusz három fiát. Eurüsztheusz megrémült, amikor Kerberosz elé állították, és elbújt a bronzedényébe. Héraklész visszavitte Kerberoszt az alvilágba. Egy másik beszámoló szerint a szörny megszökött. Egyes beszámolók szerint ez a Labor a tizenkettedik és egyben utolsó Labor.
Augeian istálló
Augeiász elliesi király a Peloponnészosz nyugati partvidékén élt. Héliosz, a napisten fia volt. Azt mondták, hogy a szemében a nap sugarai ragyogtak. Augeiásznak sok szarvasmarhája volt. Állatai mindig egészségesek voltak, és sok kölyköt hoztak világra. Az istállóit évek óta nem takarították ki, és tele voltak állati ürülékkel. A völgyek is tele voltak hulladékkal. Ennek a hulladéknak a szaga megmérgezte a földet. Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy egy nap alatt tisztítsa meg az istállókat. Tetszett neki a gondolat, hogy Héraklész ilyen piszkos munkát végez.
Héraklész Elisbe ment. Nem mondta Augeiasznak, hogy Eurüsztheusz megparancsolta neki, hogy takarítsa ki az istállókat, hanem alkut kötött Augeiasszal. Megígérte, hogy kitakarítja az istállókat, ha Augeiász neki adja néhány marháját. Az alku megköttetett. Augeiász fia, Phyleosz tanúként működött közre. Héraklész munkához látott. Először is két lyukat ütött az istálló kőalapzatába. Aztán megváltoztatta az Alpheios és a Peneios folyók útját. A folyók az egyik lyukon keresztül folytak át, a másikon pedig kifelé. Így az istállók tisztára mosódtak.
Augeiasz Eurüsztheusz szolgájától, Kopreusztól megtudta, hogy Eurüsztheusz megparancsolta Héraklésznek, hogy takarítsa ki az istállókat. Nem akarta betartani a Héraklésszel kötött alkut. Héraklész bíróság elé vitte az ügyet. Phüloszt behívták a bíróságra, és elmondta az igazat az alkuról. Augeiász annyira feldühödött, hogy elűzte a fiát és Héraklészt az országból. Visszatérve Tirynsbe, Eurüsztheusz azt mondta, hogy a Labor nem számít, mert Héraklész alkut kötött Augeiásszal. Eurüsztheusz azt is gondolta, hogy valójában a folyóistenek végezték a munkát.
Ez a munka volt az utolsó, amelyet az olümpiai Zeusz-templom frízén mutattak be. A görögök számára azért volt fontos, mert egy napon Héraklész háborút indított Augeiász ellen, és legyőzte őt. Ezután Héraklész megalapította az olimpiai szentélyt Augeiász király földjén, és elindította az olimpiai játékokat. Azt mondták, hogy az iliszi Menedémosz adott tanácsot Héraklésznek e munkában, és hogy a hősnek segítségére volt unokaöccse, Iolaosz is. Miközben Augeiasz és Héraklész alkut kötöttek, Phaeton, Augeiasz tizenkét fehér bikájának egyike megtámadta Héraklészt. Ezek a fehér bikák őrizték az összes jószágot a vadállatoktól. Phaeton oroszlánnak nézte a hőst. Héraklész a bikát a földre kényszerítette a szarvának megforgatásával. Héraklésznek az alku részeként Augeiász lányát kellett volna megszereznie, de nem így történt. Ez volt az egyik oka annak, hogy később háborút indított Augeias ellen. Emellett Augeiász rabszolgája lett volna, ha a munkát nem végzi el egy nap alatt.
