Gorgók: a görög mitológia kígyós hajú szörnyei és Medúza
A görög mitológiában a gorgók női szörnyek voltak, akiknek agyaruk és kígyószőrük volt, bronzkarmokkal. Phorkys és Keto lányai voltak. A hajukban lévő kígyók különlegesek voltak: mindenki, aki rájuk nézett, kővé változott. Hagyományosan három Gorgót említenek: Szténó, Euryale és Medúza. Csak Medúza volt halandó; őt Perszeusz fejezte le. Medúza fejét később Athénéhoz vitték. Sok ábrázoláson Athéné égisze és a mellkasán egy Gorgófej látható, amely védő és elrettentő szerepet tölt be.
Eredet, család és helyszínek
Homérosz szövegeiben többnyire egyetlen Gorgóról olvasunk, míg Hésziodosz mindhármat név szerint említi: Szténót, akit hatalmasnak ír le, Euryale-t, aki messzire tudott ugrani, és a bajkeverő Medúza királynőt. Hésziodosz szerint a Gorgók az ismert világ szélén, az Atlasz-hegységben éltek; más források idővel Líbiát is megemlítik otthonukként. A mítoszok térben és időben változnak: egyes helyeken tengerhez, másutt távoli, félreeső tájakhoz kötik őket.
Medúza mítosza és Perszeusz története
Medúza különleges szerepet kap a mitológiában, mert ő a halandó közül való, és halála fontos esemény. A legismertebb változat szerint Perszeusz istenek és hősök segítségével (például Hermész tán és Athéné tanácsa) bátorságot és eszközöket kap (reflektáló pajzs, szárnyas saruk, sisak a láthatatlansághoz), hogy megölje Medúzát. A legenda szerint Perszeusz a pajzs tükörképét nézve közelítette meg Medúzát, hogy elkerülje a közvetlen tekintetet, majd levágta a fejét. Medúza véréből két lény született: a szárnyas ló, Pegazus, és a harcos Chrysaor (a különböző változatokban eltérő részletekkel).
Ikonográfia és apotropéikus (ellenerő) szerep
A gorgófej (gorgoneion) gyakran megjelenik pajzsokon, köpenyeken és amuletteken. Ezekkel a motívumokkal a gazdák és harcosok a rossz szellemek és a balszerencse ellen akartak védelmet nyerni; az ilyesfajta védővarázslatot apotropikus mágiának nevezik. A gorgófej gyakran széles, torz arccal, kiterjesztett nyelvvel és kígyókkal ábrázolódik — ez a formavilág az elrettentés erejét hangsúlyozza. Athéné égiszén és számos templomi díszítőelemben a gorgómotívum védő funkciója dominál.
Változó értelmezések és népi hagyományok
A gorgók megítélése az idők során sokat változott. A klasszikus görög irodalomban ők félelmetes, antik hősökkel szembeni ellenségek; később, a hellenisztikus és római korszakban a történetekhez új elemek és népi verziók társultak. A hellenizmussal találkozunk egy népszerű, későbbi mítosszal is, amely szerint a Gorgó Nagy Sándor nővére volt. Ebben a változatban egyfajta víziszellem vagy nyak alakjában jelenik meg: az elhaladó hajók matrózai rendszeresen megkérdezték tőle, él-e még; ha a válasz nem volt egyértelműen kedvező, a Gorgó a hajókat és a matrózokat a vízbe taszította. A tengerészek által biztonságosnak tekintett válasz a hagyomány szerint: "Igen, és királyként uralkodik" — görögül gyakran idézik a formát Ζῇ καὶ βασιλεύει (Zēi kai basileuei), ami szó szerint: "él és királyként uralkodik". A források és kéziratok között előfordulnak helyi és nyelvi eltérések.
Szerep a művészetben és a kultúrában
A gorgómotívum a klasszikus művészet egyik legismertebb ikonográfiai eleme. Szobrokon, vázafestményeken, érméken és építészeti díszeken egyaránt feltűnik, gyakran a védelmet és az ellenség elrettentését szolgálva. Később, a reneszánsztól kezdve Medúza alakja irodalmi és képzőművészeti alkotásokban újra és újra megjelent: néha áldozatként (a mitológiai bántalmazások és büntetések ábrázolásakor), máskor a femme fatale archetípusaként.
Összegzés
A gorgók a görög mitológia összetett, többrétegű alakjai: egyszerre riasztó szörnyek és mágikus védelmezők. Legismertebb közülük Medúza, akinek legendája a halandóság, a büntetés és a hősi tett motívumait egyaránt magában foglalja. Az antik források, népi változatok és művészi adaptációk együtt alakították a gorgók képét, amely a mai napig élénken jelenik meg a kultúránkban.
Festett tányér, Kr. e. 565 körül
Medalion gorgófejjel (Pompeji római freskó, Kr. u. 1. század.
Kérdések és válaszok
K: Kik voltak a gorgók a görög mitológiában?
V: A gorgók női szörnyek voltak, akiknek agyaruk és kígyószőrük volt, bronzkarmokkal. Phorkys és Keto lányai voltak, és hárman voltak közülük, akiket Szténónak, Euryalénak és Medúzának hívtak.
K: Mi történt azokkal, akik megnézték a gorgókat?
V: Aki ránézett a gorgókra, az kővé változott.
K: Medúza halandó vagy halhatatlan volt?
V: Medúza halandó volt; Perszeusz lefejezte.
K: Mit csinált Athéné Medúza fejével?
V: Athéné Medúza fejét a mellkasán tartotta, mint hatalmi jelképet; ez gyakran látható olyan motívumokon, amelyeken Athéné egy aegisszel és egy Gorgó fejével a mellkasán látható.
K: Hány Gorgót említ Homérosz?
V: Homérosz csak egy Gorgóról beszél.
A2 : Hésziodosz mindhármat megnevezi, Szténót, a hatalmasat, Euryale-t,aki messzire tudott ugrani, és a bajkeverő Medúza királynőt.
K: Hol éltek Hésziodosz szerint ?
A : Hésziodosz szerint , az ismert világ szélén , az Atlasz-hegységben éltek . Egy későbbi időben , Líbiát is megnevezik az otthonuknak .
K: Mi az apotropaikus mágia ?
V: Az apotropaikus mágiát a rossz szellemek és a balszerencse ellen használják. Úgy tartják, hogy a pajzsokon , köpenyeken vagy amuletteken található gorgófejeknek mágikus ereje van, amely megvédhet a gonosz erők ellen.
