Apollón

Apollóról szóló mítoszok

Apollón vagy Apollón a tizenkét olümposzi isten egyike volt, a görög mitológia 12 legfontosabb istene. Emiatt számos mítosz kering róla:

Apolló születése

Apollón és ikertestvére, Artemisz a görög istenek királyának, Zeusznak és Létó istennőnek a gyermekei voltak. Amikor Leto teherbe esett, Zeusznak már volt egy felesége, az istenek királynője, Héra. Héra megharagudott, hogy Zeusznak gyermekei születtek Létótól, és megátkozta Létót, hogy soha többé ne szülhessen gyermekeket sehol a földön, ahol a nap süt. Héra ezután elküldte a Püthón nevű kígyót, hogy megegye őt. Püthón a tenger széléig üldözte Letót, ahol Letó Delosz szigetére úszott. Python azonban nem tudott úszni, és kénytelen volt magára hagyni őt. Delos szigete akkoriban még csak egy nagy szikla volt, amely a tengeren úszott, nem volt még sziget, tehát nem volt "a földön". Leto tehát bemászott egy pálmafa árnyékába, és megszülte lányát, Artemiszt, majd fiát, Apollónt. Delos ezután Apollón és Artemisz szent földje lett.

Apolló és Delphi

Amikor Apollón felnőtt, elment apjához, Zeuszhoz, és egy arany íjat kért, olyan fényes és éles nyilakkal, mint a napfény. Aztán elment helyet keresni, ahol felépítheti a templomát. Eljutott egy forráshoz, amely egy Telephusa nevű nimfa tulajdona volt, és megpróbálta ott felépíteni a templomát, de Telephusa azt javasolta, hogy inkább Delphiben építse fel a templomát, mivel ott már volt egy szentélye Themisnek, a jövőbelátás istennőjének. Apollón elment Delphoiba, de megtudta, hogy azt Püthon, a sárkány foglalta el, aki megpróbálta megenni az anyját. Száz nyílvesszővel megölte a Püthont, és Delphit a templomának követelte. Két tengerészt kapott, hogy legyenek a papjai, majd egy lánynak adta a jövőbelátás képességét. A lány lett a papnője vagy jósnője. A kis Erósz isten, a szerelem istennőjének, Aphroditének a fia, végignézte, ahogy Apollón megölte Püthónt, és Apollónt bálványaként imádta. Apollónt azonban bosszantotta Erósz és megsértette. Erósz dühös lett, és varázsnyilával lelőtte Apollónt, aki emiatt beleszeretett egy Daphne nevű nimfába. Daphne nem szerette Apollónt és elkerült tőle. Apollón üldözte őt, ő pedig babérfává változtatta magát, hogy elmeneküljön előle. Apollón még mindig szerette őt, és a babérfát az egyik jelképévé tette.

Apolló és Hermész

Apollón vigyázott Héliosz napisten jószágaira, amíg Héliosz a Napot az égen hajtotta. Miközben Apollón Daphne-t üldözte, a pajkos kis Hermész isten ellopta a marhákat, és megzavarta Apollónt azzal, hogy a marhák visszafelé mentek, amikor elhagyták a karámjukat. Amikor Apollón megkereste őket, úgy tűnt, mintha nem kifelé, hanem befelé sétáltak volna a farmra. Hermész azt is mondta egy közeli embernek, hogy gazdaggá teszi, ha senkinek sem szól arról, amit Hermész tett. Az ember, Battos, mégis elmondta Apollónnak, és Hermész később büntetésből kővé változtatta. Apollón az összes isten elé vitte Hermészt, hogy megítéljék. Hermész azonban ártatlanul viselkedett, és végül meggyőzte Apollónt, hogy bocsásson meg neki azzal, hogy odaadta neki a lírát. Apollón annyira megszerette ezt a lírát, hogy nemcsak a jószágot engedte Hermésznek, hanem a caduceust is neki adta, egy varázspálcát, amellyel sebeket lehetett gyógyítani és alvást lehetett előidézni. Hermész két haldokló kígyón próbálta ki a caduceust, amelyek visszatértek az életbe, és az örökkévalóságig a pálca körül tekeredtek. Apollón eközben a líráját használva a zene istene lett, és a múzsák, a művészetek kilenc istennőjének vezetője lett.