Sixtus-kápolna (Vatikán) – Michelangelo freskók és pápaválasztás
Sixtus-kápolna (Vatikán) – Michelangelo monumentális freskói és a titkos pápaválasztás helyszíne: történet, művészet és zarándoklat egy ikonikus reneszánsz csodában.
A Sixtus-kápolna egy nagy kápolna a Vatikáni Palotában, Olaszországban, ahol a pápa lakik. A kápolnát 1473 és 1481 között Giovanni dei Dolci építtette IV. Sixtus pápa számára.
A Sixtus-kápolna a pápa saját kápolnája. Fontos misékre és szertartásokra használják. Ha egy pápa meghal, a bíborosi kollégium a Sixtus-kápolnában ül össze, hogy új pápát válasszon.
A Sixtus-kápolna a reneszánsz festő, Michelangelo freskóiról híres.
Történet és építés
A kápolnát Sixtus IV megbízásából építették a 15. század végén, az építkezés 1473 és 1481 között zajlott. A Sixtus-kápolna méretei körülbelül 40,9 méter hosszú, 13,4 méter széles és 20,7 méter magas, arányai a bibliai Saultemplom arányait idézik. Homlokzata és belső elrendezése egyszerű, téglalap alaprajzú tér, amelyet gazdag freskódíszítés és díszes stukkók tesznek emlékezetessé.
Freskók és művészek
A kápolna belső falait és mennyezetét több kiemelkedő firenzei és toszkánai festő díszítette a 15. század végén és a 16. század elején. A falakon többek között Pietro Perugino, Sandro Botticelli, Domenico Ghirlandaio és Cosimo Rosselli munkái láthatók: ezek a jelenetek az Ó- és Újszövetség témáit dolgozzák fel, és a pápa hatalmának és a pápai udvar ideológiai üzeneteinek megfelelő programot alkotnak.
Michelangelo és a mennyezet
Az egyik legismertebb és legtöbbször idézett elem a Sixtus-kápolnában Michelangelo mennyezetfreskója, amelyet 1508 és 1512 között festett. A mennyezet központi része a Teremtés jeleneteit, a prófétákat és az ősatyákat ábrázolja, köztük a híres „Ádám teremtése” képét. A kápolna oltárfala mögött található Michelangelo későbbi monumentális munkája, az Utolsó ítélet (1536–1541), amely Krisztus ítélkező alakját és a feltámadtakat ábrázolja.
Michelangelo stílusa a dinamikus anatómiai ábrázolás és a drámai kompozíciók révén új színvonalat hozott a vallásos festészetbe. A mennyezet és az Utolsó ítélet évtizedekig vitákat és csodálatot egyaránt kiváltott, és máig az európai művészet egyik legtöbbet említett alkotása.
Pápaválasztás (konklávé) és ceremóniák
A Sixtus-kápolna ma is a pápaválasztás hagyományos helyszíne: ha egy pápa meghal vagy lemond, a bíborosi kollégium tagjai a kápolnában gyűlnek össze konklávéra, hogy titkos szavazással új pápát válasszanak. A választás során a kápolna fölött elhelyezett kéményen keresztül füst jelzi az eredményt: fekete füst (fumata nera) a jelenti, hogy még nincs döntés, fehér füst (fumata bianca) pedig azt, hogy új pápát választottak.
A konklávé szigorúan szabályozott, és a Sixtus-kápolna különleges státusza miatt a tér biztonsága és titkossága elsődleges fontosságú. A kápolna emellett az egyházi ünnepeken és különleges liturgikus alkalmakon is fontos szerepet játszik.
Restaurálás, látogatás és érdekességek
- Restaurálás: A 20. század végén és a 1990-es években nagyszabású restaurálási munkálatokat végeztek a mennyezeten és más freskókon. A tisztítás során eltávolították a korábbi szennyeződéseket és ráaggatott felületi rétegeket, így Michelangelo eredeti színvilága sokkal élénkebben vált láthatóvá.
- Látogatás: A Sixtus-kápolna a Vatikáni Múzeumok részeként látogatható, de fontos betartani a múzeum szabályait: a belépés során gyakran van öltözködési előírás (mellkas és térdek fedve), csendet kérnek, és a fotózásra, villanófény használatára vonatkozó korlátozások lehetnek. A kápolnában történő misékre és konklávé idején a turisták nem léphetnek be.
- Művészeti program: A kápolna díszítő programja összetett: a mennyezet, a falak és az oltárfal különböző korszakok és művészek munkáit egyesíti, így egyszerre látható a 15–16. századi reneszánsz csúcsteljesítmény.
- Érdekesség: A kápolna nevéből (Sixtus) adódóan IV. Sixtus pápa közege és politikája is tükröződik a díszítésekben; emellett a kápolna méretei és arányai a bibliai templomokra való utalások miatt is jelentősek.
A Sixtus-kápolna így egyszerre vallási központ, történelmi helyszín és művészeti kincs, amely a keresztény egyház és a reneszánsz művészet világában egyaránt meghatározó jelentőségű.
A kép közepén látható téglalap alakú épület a Sixtus-kápolna.
Építészet és festmények
A Sixtus-kápolna egy téglalap alakú téglaépület. Kívülről egyszerű, díszítés és nagy ajtó nélkül. A teteje közelében van egy járda a katonák számára. Két oldalfalán hat íves ablak van, és egy ívelt mennyezet, az úgynevezett hordó boltozat.
A kápolna belseje gazdagon díszített. A padló színes márványból készült. A falak alsó részei arany- és ezüstszövetre emlékeztető festéssel vannak ellátva.
A kápolna egyéb díszei festmények, amelyek történeteket mesélnek el, hogy segítsenek megérteni Jézus Krisztust és a római katolikus egyházat.
A falak középső részén 12 nagyméretű festményt, úgynevezett freskókat láthatunk, amelyeket híres művészek készítettek 1481-ben. A művészek neve Domenico Ghirlandaio, Sandro Botticelli, Perugino, Cosimo Rosselli, Pinturicchio, Benedetto Ghirlandaio, Luca Signorelli és Bartolomeo della Gatta. A freskók a Bibliából vett történeteket ábrázolnak. Az északi oldalon a történetek Mózes életéről szólnak. A déli oldalon Jézus életéről szólnak.
Az emeletek fölött, az ablakok közelében pápák festett képei láthatók.
A kápolna falán Perugino festménye, amelyen Jézus átadja a mennyország kulcsait Szent Péternek.
A Sixtus-kápolna mennyezetét Michelangelo festette.
Michelangelo leghíresebb festménye az Ádámot teremtő Isten.
Az utolsó ítélet Michelangelo alkotása.
Sixtus-kápolna mennyezete
A mennyezet a Sixtus-kápolna leghíresebb része, és sok ezer látogató keresi fel, hogy megnézze. 1505-ben II. Julius pápa felkérte Michelangelót, hogy fesse meg a mennyezetet. Michelangelo híres szobrász volt. Nem akart festő lenni. Három évvel később beleegyezett, hogy megfestse a mennyezetet. 1508-tól 1511-ig dolgozott, egy magas emelvényen állva, a feje fölé nyújtott karokkal. (Bár egyesek azt hiszik, hogy lefeküdt festeni, ez nem igaz.) Mivel nedves vakolatra festett, a szag és a hőség szörnyű volt. Verset írt arról, hogy mennyire rosszul volt.
A mennyezet közepén kilenc képet festettek, amelyek a Biblia Ószövetségében található Teremtés könyvének történeteit mesélik el. A történetek három képpel kezdődnek, amelyeken Isten megteremti a fényt, megalkotja a Földet, a Napot és a Holdat, valamint a tengert és az eget.
A következő három kép az első férfi és nő, Ádám és Éva történetét meséli el. Az első jelenetben Isten éppen csak megteremtette Ádámot. Kinyújtja a kezét, és megérinti az ujját, hogy Életet adjon neki.
A következő képen Ádám alszik, Isten pedig Évát készíti Ádám egyik bordájából.
A harmadik képen két jelenet látható. Ádámot és Évát az ördög ráveszi, hogy egyenek gyümölcsöt arról a fáról, amelyhez nem szabad hozzányúlniuk. A másik jelenetben egy angyal kikergeti őket Isten édenkertjéből. Ez a történet elmeséli, hogyan jött a bűn a világra.
Az utolsó három kép Noé bárkájáról szól. Egy szomorú és bűnös világról mesélnek. Az emberi bűn és szeretetlenség miatt Isten özönvizet küld. Csak Noé és családja menekül meg az általuk épített nagy csónakban. Amikor az özönvíz véget ér, oltárt készítenek, és megölnek egy bárányt áldozatul Istennek. De aztán Noé szőlőt termeszt, bort készít és megrészegül. Az egyik fia meglátja a meztelenül fekvő Noét, és kineveti apját. Noé szégyelli magát, és megátkozza a fiát. Ezek a történetek azt mutatják, hogy az emberek akkor is rosszul cselekszenek, ha kapnak egy második esélyt.
Michelangelo tizenkét nagy bölcset és bölcs asszonyokat ábrázoló alakot festett a fal köré. Ők voltak a próféták és testvérek, akik azt mondták az embereknek, hogy Isten elküldi Jézus Krisztust, hogy megmentse őket a bűntől.
A mennyezetre szintén 20 gyönyörű fiatalembert festettek, akiket ignudiaknak neveznek. Senki sem tudja biztosan, hogy mik ezek, de talán angyalok.
Amikor a mennyezetet végül feltárták, mindenki elámult. Giorgio Vasari, aki Michelangelo élettörténetét írta, azt mondja, hogy naponta több százan jöttek, hogy bámulják és bámulják.
Az utolsó ítélet
Michelangelo boldog volt, hogy visszatérhetett a szobrászathoz. De 1537-ben III. Pál pápa megbízta, hogy fessen egy újabb nagy freskót. Ezúttal az oltár feletti falra. A festmény 1541-ben készült el.
Michelangelo megfestette az Utolsó ítéletet, amely azt mutatja, hogy Jézus megítéli a földi embereket, és egyeseket a pokolba küld, míg másokat a szentek a mennybe fogadnak. A legtöbb alakot meztelenül festette meg. Ez a templom néhány papját nagyon feldühítette. Fizettek egy másik művésznek, hogy ruhát fessen a Boldogságos Szűz Máriára és sok más alakra.
Kapcsolódó oldalak
Keres