Nyílméregbékafélék (Dendrobatidae): definíció, élőhely, mérgezés, veszélyeztetett fajok
A mérges béka a Dendrobatidae családba tartozó békák egy csoportjának közös neve. Közép- és Dél-Amerikában őshonosak.
Sok békától eltérően ezek a békák nappal is aktívak. Testük gyakran élénk színű, ami figyelmeztető színezésként szolgál. Minden dendrobata legalábbis némileg mérgező. A vadonban a különböző fajok és a különböző helyeken élő békák mérgezőképessége nagyon eltérő lehet. Sok faj kritikusan veszélyeztetett.
A méreggyilkos békák azért mérgezőek, mert hangyákat és más apró rovarokat esznek, amelyeknek a testében méreganyag van. Ha egy állat megeszi a békát, nagyon beteg lesz.
Küllem és viselkedés
Nyílméregbékák általában kicsik (néhány centiméteres testhossz), de élénk, kontrasztos színezetük (sárga, piros, kék, fekete mintázatok) jól látható a nappali életmódhoz. A feltűnő színek aposematikus jelzésként figyelmeztetik a ragadozókat a mérgezőségre. Sok faj territorialitást mutat, és komplex hangjelekkel kommunikál.
Mérgek és toxikológia
A Dendrobatidae-fajok mérgei többségében alkaloidok: a legismertebbek a batrachotoxinok, hisztamin-szerű és más lipofil alkaloidok. A hatásuk fajonként változik: vannak fajok, amelyeknek a mérge az emlősökre is halálos, másoknak csak rovarokra veszélyesek. A legerősebb ismert példa a Phyllobates terribilis, amelynek batrachotoxinja rendkívül erős.
Fontos: a fogságban született, tenyésztett egyedek többsége veszít a mérgezőképességéből, mert a vadonbeli toxikus alkaloidokat szerezzük a természetes étrendből (pl. hangyák, atkákkal és pókszerűekkel fogyasztott zsákmányok). Ezért a tenyésztett állatokat általában biztonságosabb kézbe venni, de óvatosnak kell maradni.
Előfordulás és élőhely
Nyílméregbékák főként a trópusi esőerdők padlószintjén és aljnövényzetében élnek. Elterjedésük Közép- és Dél-Amerika területén található, különösen Kolumbia, Ecuador, Panama, Costa Rica és Brazília bizonyos részein. Egyes fajok nagyon lokalizált elterjedésűek és csak meghatározott élőhelyekhez kötődnek (pl. broméliák vízterei).
Szaporodás és gondoskodás
Sok dendrobata fajnál a szülők (gyakran a hím) aktív szülői gondoskodást végeznek: a petéket a talajon vagy levélcuppanások alatt rakják le, a kikelt ebihalak hátukra kapva viszik tovább, majd kis vízgyűjtőhelyekbe (pl. broméliák leveli között) helyezik őket. Egyes rokonfajoknál (pl. Oophaga) az anya fejénálló táplálékketrecek formájában pótló tápanyagként megkövült, tápláló petéket ad az ebihalaknak.
Veszélyeztetettség és fenyegetések
Sok nyílméregbékafaj veszélyeztetett a következő okok miatt:
- Élőhelypusztulás: erdőirtás, mezőgazdasági terjeszkedés és bányászat.
- Klímaváltozás: mikrohabitatok kiszáradása, nedvességi viszonyok megváltozása.
- Betegségek: a chytrid gomba (Batrachochytrium dendrobatidis) súlyos populációcsökkenéseket okozhat.
- Illegális gyűjtés: egzotikusállat-kereskedelem nyomán történő lehalászás.
A természetvédelmi intézkedések közé tartozik a védett területek létrehozása, élőhely-rehabilitáció, tenyésztési programok és a betegség-monitorozás. Számos faj a Vörös Listán megtalálható, egyesek kritikusan veszélyeztetett státuszúak.
Kapcsolat az emberekkel és biztonság
A „nyílméreg” elnevezés történeti eredete az, hogy egyes bennszülött népek a békák bőréből kivont mérget nyílhegyekre, fúvócsöves nyilakra használták. A legtöbb faj mérge emberre nézve nem feltétlenül halálos, de fájdalmas és veszélyes lehet (bőrön át felszívódó hatások, izmok bénulása, légzőizmok érintettsége). Közvetlen érintkezés esetén ajánlott kesztyű használata és a bőr alapos lemosása.
Tudományos és orvosi jelentőség
A dendrobatidák által termelt alkaloidok fontos kutatási tárgyak: megértésük segíthet új fájdalomcsillapítók, idegpszichofarmakonok és más gyógyszerek kifejlesztésében. A természetvédelem és az etikus, fenntartható kutatás együtt jár azzal, hogy ezek a fajok fennmaradjanak a vadonban.
Összefoglalás
A nyílméregbékafélék (Dendrobatidae) kis termetű, de sokszínű és biológiailag különösen érdekes békacsalád. Mérgezőségük, nappali életmódjuk és fejlett szülői gondoskodásuk teszi őket különlegessé. Veszélyeztetettségük miatt fenntartható védelemre és élőhelyük megóvására van szükség, hogy ezek az élénk színű, figyelemre méltó kétéltűek megmaradjanak a természetben.


A fantasztikus mérges béka
Toxicity
Sok méregdrótos béka a bőrén keresztül választja ki az alkaloid-mérgeket. A mérges békák bőrmirigyeiben lévő alkaloidok a ragadozók elleni kémiai védekezést szolgálják. A potenciális ragadozók mellett nappal is aktívak tudnak lenni. A mérges békákban mintegy 28 szerkezeti osztályba tartozó alkaloidot ismerünk.
A legmérgezőbb mérges békafaj a Phyllobates terribilis. Amint fentebb említettük, a dart békák nem termelik saját mérgüket, hanem az ízeltlábú zsákmányállatokból, például hangyákból, százlábúakból és atkákból származó vegyi anyagokat tartják meg (szekvenálják). Ez a táplálék-mérgezés hipotézis. Emiatt a fogságban tenyésztett állatokban nincs jelentős méreganyagszint: olyan táplálékon nevelik őket, amely nem tartalmazza a vadon élő populációk által használt alkaloidákat. Ennek ellenére a fogságban tenyésztett békák elraktározhatnak alkaloidokat, ha alkaloidtartalmú táplálékot kapnak.
A legtöbb vadon élő faj nem halálos a ragadozókra nézve, inkább elég büdös az íze ahhoz, hogy a békákat azonnal szabadon engedjék. Annak ellenére, hogy egyes mérgező dart békák mérgeket használnak, egyes ragadozók ellenállnak nekik. Az egyik ilyen a Leimadophis epinephelus kígyó, amely immunitást fejlesztett ki a méreggel szemben.
Taxonómia
A dárda békák számos tanulmány középpontjában állnak. Tudományos nevük néha változhat. A Dendrobatidae családot 2006-ban felülvizsgálták, és jelenleg 12 nemzetség tartozik hozzávetőleg 170 fajjal.
Színmorfózisok
Egyes méreggyilkos békafajok számos olyan színváltozatot tartalmaznak, amelyek még 6000 évvel ezelőtt alakultak ki.
A ragadozás valóban befolyásolja a polimorfizmus evolúcióját, például az O. granulifera esetében. A szexuális szelekció hozzájárult az Oophaga pumilio bocas del torói populációinak differenciálódásához.