A Presbyornis egy kihalt vízimadár nemzetség. A fosszíliák alapján főként a paleocén végétől az eocén korig élt, és a rendszertanban általában a Presbyornithidae családba, illetve az anseriformis (kacsafélékhez tartozó korai képviselők) ősibb vonalához sorolják. Tömeges előfordulása és anatómiai sajátosságai fontos információkat adnak az anseriformek korai evolúciójáról.

Presbyornis jellegzetességei közé tartoztak a hosszú lábak és a megnyúlt nyak, ami miatt felfedezésekor eredetileg összetévesztették a flamingóval. Később azonban a koponyájának és a csőrének kacsa-szerű anatómiáját feltárták, ezért átminősítették azseriformnek. Testalkatát tekintve egyszerre mutatott hasonlóságot a hosszúlábú sekélyvízi madarakkal és a kacsákra jellemző táplálkozómechanizmussal; kacsákkal és a libákkal rokon kihalt csoportba tartozik.

Táplálkozására a széles, lapos csőr volt a meghatározó: a csőr oldalain található, lamellához hasonló struktúrák segítségével képes lehetett a vizet és az iszapot kiszűrni, és így apró növényi részeket, vízi gerincteleneket és más apró táplálékot fogyasztani. A fosszilis leletek, különösen teljes csontvázak alapján, feltételezhetően kolóniákban élt és fészkelte a sekély tavak és mocsarak partvidékét, hasonlóan sok mai kolóniákban fészkelő parti madárhoz és vízimadárhoz.

Ismertető jegyek (összegzés):

  • Hosszú lábak és nyak — alkalmas sekély vízben járkálásra.
  • Sűrű, lapos csőr lamellákkal — szűrő táplálkozásra alkalmas.
  • Webbed (úszó) lábujjak — jó úszóképességre utalhatnak.
  • Kolonális fészkelés — nagyszámú, egymás közeli fészket építő populációkban élhetett.

A fosszíliák között számos teljes csontváz található a Green River Formáció (korai eocén) lelőhelyeiről, ami alátámasztja a kolóniás életmód és a tavakhoz kötődő ökológia gondolatát. A Presbyornis fajaitól származó leleteket találtak Észak-Amerikában (például Marylandben és Utahban), továbbá Európában (Angliában) és Ázsiában (Mongóliában).

Számos fontos múzeum őrzi a megtalált példányokat, köztük a Smithsonian Institution, a londoni Natural History Museum és a KUVP. Ezek a maradványok lehetővé tették az anseriformek korai evolúciójának jobb megismerését, és segítettek megérteni, hogyan alakultak ki a mai kacsákhoz és libákhoz vezető vonalak.