A prérikutyák a földimókusok nemzetségébe tartozó kisméretű, ásó életmódú rágcsálók. Jellemzően rövid füvű síkságokon és magas síkságokon élnek Észak-Amerika nyugati részén. Testhosszuk általában 30–40 cm, a farok rövid; bundájuk színe fajonként és egyedenként változik. A felfedezők korából ismert érdekesség, hogy Lewis és Clark expedíciója során egy prérikutyát küldtek Thomas Jefferson elnöknek, ami különös élmény volt számára.

Elterjedés és élőhely

A prérikutyák Észak-Amerikában élnek. Mexikóban főként az északi államokban fordulnak elő, amelyek a nagy síkságok déli végét alkotják: Sonora északkeleti részén, Chihuahua északi és északkeleti részén, Coahuila északi részén, Nuevo León északi részén és Tamaulipas északi részén; az Egyesült Államokban elsősorban a Mississippi folyótól nyugatra élnek, bár néhány keleti területre is betelepítették őket. A kanadai prérin is megtalálhatóak bizonyos fajok.

Életmód és társas viselkedés

Prérikutyák erősen társas állatok: nagyszámú egyedeket tömörítő kolóniákban, úgynevezett "town"-okban élnek. A kolóniákat összetett járatrendszer hálózza be, amelyben különböző funkciójú kamrák találhatók:

  • alvó- és nevelőkamrák,
  • tárolórekeszek,
  • menekülő járatok és szellőzőaknák,
  • megfigyelő kiemelkedések, ahonnan a prérikutyák figyelnek és riasztó hangokat adnak.

Általában nappali állatok; napközben gyakorolnak társas viselkedést (tisztálkodás, játék, párkapcsolati viselkedés) és őrzik a területet. Riasztó vokalizációik igen fejlettek, különböző hangokkal jelzik a ragadozó típusát vagy a fenyegetés távolságát.

Táplálkozás

Bár megfigyelhető, hogy időnként gyümölcsöket vagy kertnövényeket fogyasztanak, étrendjük elsősorban növényi alapú. Főbb elemei:

  • füfélék és lágyszárú növények (forbák),
  • gyökerek, gumók és magvak,
  • alkalmanként rágcsálnak kérgeket, hajtásokat vagy gyümölcsöket,
  • ritkán fogyasztanak rovarokat vagy egyéb állati eredetű táplálékot.

Az étrend szezonálisan változik: tavasztól őszig friss növényeken élnek, télen a raktározott gyökerekre és magokra támaszkodhatnak.

Szaporodás és életciklus

A prérikutyák általában évente egyszer szaporodnak; a párosodás tavasszal zajlik. A vemhesség rövid, a kölykök vakon és szőrzet nélkül születnek, és néhány hét alatt képesek kijönni a járatból. Egy alomban jellemzően 3–8 kölyök születik, de a szám fajonként és környezeti adottságok szerint változik. A fiatalok gyorsan tanulják meg a társas szabályokat és a veszélyjelek felismerését.

Ökológiai szerep és védelem

Prérikutyák fontos "kulcsfajok" (keystone species): járatrendszerük javítja a talaj víz- és levegőcseréjét, növeli a biológiai sokféleséget, és táplálékul szolgál számos ragadozónak (sasok, baglyok, rókák, prérifarkasok stb.). Ugyanakkor konfliktusba kerülhetnek mezőgazdasági területekkel, mert rágják a haszonnövényeket és gyepet koptatnak.

Több fajra veszélyt jelentenek az élőhely-átalakítás, az intenzív erőszakos irtás, valamint a bolhák által terjesztett szirti pestis (Yersinia pestis). Emiatt egyes prérikutya-fajok helyi populációi csökkentek vagy veszélyeztetettek. Védelmi intézkedések közé tartozik a természetvédelmi területek kialakítása, a populációk monitorozása, valamint a nem halálos, humánus élőhely-kezelési módszerek alkalmazása a konfliktusok mérséklésére.

Kapcsolat az emberekkel

A prérikutyák szerepe az ökoszisztémában és a történelmi emlékek (például a Lewis és Clark-expedíció) miatt kulturálisan is jelentősek. A velük való együttélés megoldásai ötvözik a természetvédelmi és mezőgazdasági érdekeket, és egyre több helyen alkalmaznak olyan módszereket, amelyekkel fenntartható módon lehet csökkenteni a károkat anélkül, hogy a populációkat teljesen eltávolítanák.