Phoronida (patkósférgek) — rövid meghatározás és jellemzés
Phoronida (patkósférgek) rövid ismertető: élőhely, életmód, anatómiájuk és rendszertani helyük — gyors, szakmai összefoglaló a lophophoratákról.
A Phoronida, vagyis a patkósférgek egy kis tengeri állattörzs, amely jelenleg körülbelül húsz fajt foglal magában, két ismert nemzetségben (többek között a Phoronis és a Phoronopsis). Rendszertanilag gyakran a Brachiozoa csoporthoz sorolják, amelybe a brachiopodák is tartoznak; a lophophoráták (phoronidák, bryozoák és brachiopodák) rokonsági helyzete azonban a molekuláris vizsgálatok alapján időnként vitatott.
Morfológia és testfelépítés
A phoronidák teste féregszerű, hosszúkás; egyes fajok csak néhány milliméteresek, mások több centiméter hosszúra is megnőhetnek. A nevet (patkósférgek, horseshoe worms) a test elülső részén található, patkó alakú lophophore adja: ez a szájat körülvevő, csillós szerkezet lophophore, amely ciliated (csillós) tentákulumokból áll és a lebegő részecskéket, planktonos táplálékot felfogja.
A bélrendszerük U-alakú: a bél a száj közelében hurkolódik, és a végbélnyílás (anus) viszonylag közel található a szájtól, ami magyarázza a "patkóférgek" elnevezést. A testben egyszerű, de működő keringési rendszert és coelomás terek találhatók; egyes fajokban a vérfesték oxigénszállítást biztosít.
Csövek és élőhely
A kifejlett egyedek általában csőférgek: saját maguk által termelt, kitinszerű váladékkal bélelt csövekben élnek. Ezek a csövek az aljzathoz rögzítik a szervezetet, és többféle módon helyezkednek el:
- iszapba vagy homokba temetkezve, függőleges vagy ferde csőben;
- sziklás aljzaton a felszín felett nyugvó csövekben;
- sziklákba, mészkőbe, vagy más kemény anyagokba kifejezetten lyukat oldva: egyes fajok képesek a kőzetet felületi oldással bővíteni, majd a lyukakat belülről bélelik.
Ha sziklákon élnek, akkor gyakran kolóniákban jelennek meg: az egyedi csövek egymás köré csavarodhatnak vagy sűrűn nőnek, ezzel stabil közösséget alkotva. Egyes fajok héjakban, más állatok üregeiben (például cementpillérekben vagy kagylók üregeiben) is meghúzódhatnak.
Táplálkozás
Táplálékukat a lophophore segítségével gyűjtik össze: a csillós tentákulumokkal meghajtott vízáram az apró részecskéket és zooplanktont a szájnál koncentrálja. A lophophore működése finoman szabályozott; a phoronidák tehát filtráló (szűrő) életmódot folytatnak.
Szaporodás és fejlődés
A legtöbb phoronida faj különnemű (gonochorista), de előfordulnak hermafrodita egyedek is. Általában külső megtermékenyítés zajlik: a gaméták a vízbe jutnak, és a megtermékenyített petéből planktonos actinotrocha (vagy actinotrocha/actinotrocha jellegű) lárva fejlődik. A lárva néhány napig vagy hétig a planktonban élhet, majd letelepszik az aljzaton és drámai metamorfózison megy keresztül, amely során kialakul a felnőtt test és a jellegzetes cső.
Elterjedés és ökológiai szerep
A phoronidák világszerte előfordulnak szinte minden óceánban és tengerben (a legtöbb feljegyzés szerint a sarki tengerektől eltekintve). Többnyire sekély vizekben találhatók, leggyakrabban 0 és 70 méteres mélység között, de előfordulnak akár 400 méteres mélységig is. Az élettartamuk általában rövidebb, sok faj esetében nagyjából egy év körüli.
Ökológiailag fontosak: szűrőként tisztítják a vizet, a csőkolóniák stabilizálhatják a talajt, és élőhelyet nyújthatnak más apró gerinctelenek számára. Ugyanakkor kis biomassát képeznek, ezért közvetlen gazdasági jelentőségük csekély.
Rendszertani megjegyzések és fosszilis adatok
A phoronidák rendszertani helyzete hosszú ideig vitatott volt. Hagyományosan a lophophoráták (phoronidák, Bryozoa és Brachiopoda) közé sorolták őket, és egyes munkák a Brachiozoa csoportot javasolták a phoronidák és brachiopodák összekapcsolására. Újabb molekuláris vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a lophophoráták nem mindig alkotnak egységes törzset, és elhelyezkedésük a spiráliák (Lophotrochozoa) belsejében változó értelmezésű.
A fosszilis nyomok ritkák, mert a phoronidák teste lágyszövetes, és csak a csövek maradványai őrződhetnek meg. Ennek ellenére vannak interpretált fosszilis csőmaradványok, amelyek segítenek a csoport történetének megértésében, de az értelmezésük gyakran bizonytalan.
Összefoglalás
A Phoronida kis, de érdekes tengeri állatcsoport: patkó alakú lophophore-jukkal hatékony szűrőket alkotnak, csőlakó életmódot folytatnak, és különleges életciklussal rendelkeznek (actinotrocha lárva). Bár fajszámuk alacsony és testszerkezetük egyszerű, rendszertani helyzetük és evolúciós kapcsolataik miatt különös figyelmet kapnak a zoológiai kutatásokban.
Anatómia
Bár általában hosszúak, akár 50 cm-esek is lehetnek. A phoronidák általában nagyon vékonyak.
A Phoronidák emésztőrendszere egy rövid nyelőcsőből áll, amely egy gömb alakú gyomorba, majd a bélbe vezet, amely a végbélnyílásban végződik. A Phoronidák egyszerű vérrendszerét egy leszálló artéria és egy felszálló véna alkotja, amelyeket finom hajszálerek hálózata köt össze. A csápok mindegyikében is vannak erek. A vér színtelen, de tartalmaz olyan hemoglobinszerű festékanyagot tartalmazó sejttesteket, amelyek segítik az oxigén szállítását.
Az idegrendszert főként a száj és a végbélnyílás közötti idegganglion, a lophophore alapján lévő gyűrűs ideg, egy vagy két óriási idegrost alkotja, amelyek a ganglionból indulnak ki és a testfal mentén húzódnak. Az anális papillán két csöves kiválasztószerv található, amelyek a nephridiopórákon keresztül a külvilág felé ürítenek.
A phoronidák szerkezete.
Reprodukció
A phoronidák lehetnek hermafroditák vagy egyneműek, és szaporodhatnak ivartalanul is. Az ivarsejtek a nephridiákon keresztül szabadulnak fel. A megtermékenyítés valószínűleg belső. A Phoronidák kétféle szaporodási stratégia egyikét követik. Egyes fajok, mint például a Phoronis ovalis, csak néhány (12-25) nagyméretű tojást raknak, amelyekben sok sárgája van. Ezeket az ikrákat a kifejlett egyed csövében neveli, és csak akkor engedi ki őket, amikor már kikeltek. A második stratégia a sokkal nagyobb számú (akár 500) kisebb tojás lerakása. Ezeket a tojásokat azonnal kiengedik, amint megtermékenyülnek. Ezekből néhány nappal később kelnek ki az úgynevezett "actinotrocha" lárvák. A lárvák 2-3 hétig planktonikus fejlődésen mennek keresztül, és körülbelül 20 nap múlva telepednek le. A metamorfózis "katasztrofális", kevesebb mint 30 perc alatt zajlik le, és egy karcsú fiatal phoronidát eredményez.
A Phoronidák képesek regenerálni a lophophore-t, ha az megsérül, sőt a Phoronis ovalis önként veszíti el a lophophore-t, hogy lerakja a tojásait. Az ikrák lerakása után az állat új lophore-t növeszt.
Etetés
A Phoronidák szuszpenziós táplálkozásúak. Lophofóráikat az uralkodó vízáramlatba mozgatják. A vízáramlatban lévő táplálékrészecskéket a nyálkahártya-áramlás csapdába ejti, amely a csápok mentén halad, amíg el nem éri a szájgyűrűt. Ott a szájukba, majd az emésztőrendszerükbe kerülnek. Az aminosavak közvetlen felvétele a hámon keresztül is megtörténik.
Fossziliák
A phoronidák fosszilis emlékei szegényesek. A devonból származó fúrások közül néhányat a phoronidáknak tulajdonítanak. Az Iotuba chengjiangensis-t, amely az alsó kambriumból mindössze három példányból ismert, phoronidaként értelmezték, mivel úgy tűnik, hogy U alakú béllel rendelkezett és csápos volt. A phoronidák rokonságban állhatnak a hederellidák néven ismert gyakori, de rejtélyes csöves kövületekkel.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a patkósférgek?
V: A patkósférgek a tengeri állatok egy kis törzse, amely két nemzetség húsz fajával rendelkezik. A Brachiozoa családba tartoznak, amelybe a brachiopodák is tartoznak.
K: Miért hívják őket patkósférgeknek?
V: Azért hívják őket patkóférgeknek, mert a bélrendszerük a szájuk közelében hurkolódik és lép ki a testükből, ami patkószerű alakot kölcsönöz nekik.
K: Hol találhatók a phoronidák?
V: A phoronidák a sarki tengerek kivételével minden óceánban és tengerben megtalálhatók, és valamennyi faj széles földrajzi elterjedési területtel rendelkezik. Akár 400 méteres mélységben is előfordulnak, de főként 0 és 70 méter között.
K: Mekkora a phoronidák élettartama?
V: A phoronidák élettartama körülbelül egy év.
K: Hogyan élnek a phoronidák?
V: A phoronidák csőférgek, és kitinszerű csöveket választanak ki, amelyekben élnek. Ezek a csövek lehetnek az iszapba vagy homokba temetkezve, vagy egy sziklás aljzat felszínén nyugszanak. Egyes fajok képesek a sziklákban, például mészkőben, mészkagylókban vagy akár cementmólókban lévő lyukakat kioldani, és ezekben a lyukakban élnek, amelyeket a szekretált csöveikkel bélelnek ki.
K: Hogyan táplálkoznak a phoronidák?
V: A phoronidák a szájat körülvevő, csillós szerkezetű lophophore segítségével táplálkoznak.
K: Melyik törzsbe tartoznak a phoronidák?
V: A Bryozoa és Brachiopoda fajokkal együtt a phoronidák a lophophoratákhoz tartoznak, amelyeket néha egyetlen törzsként kezelnek.
Keres