Niger (folyó)

Etimológia

A Niger név eredetét senki sem ismeri. Sokan úgy gondolják, hogy a latin "fekete" szóból, a niger-ből származik, de erre nincs bizonyíték, és a portugál felfedezők valószínűleg a saját szavukat (negro) használták volna a térképeiken. Emellett a Niger nem fekete vizű folyó (lásd Rio Negro). Egyesek úgy gondolják, hogy a "fekete" az itt élő emberek színét jelentheti, de ez nem történt meg egyetlen más afrikai folyó esetében sem.

Ezért a legtöbben úgy gondolják, hogy a név a folyó közepén fekvő terület eredeti lakóitól származik, ahol a korai európai térképek a "Quorra" nevet használták. Az egyik lehetőség a tuareg gher n gheren "folyók folyója" kifejezés, amely ngher-re vagy "niger"-re rövidül, a folyó Timbuktu melletti közepéről.

A Tabula Peutingeriana szerint "Flumen Girin" (Girin folyó) és "Hoc flumen quidam Grin vocant, alii Nilum appellant dicint enim sub terra Etyopium in Nilum ire Lacum.", ami azt jelenti: "Ezt a folyót, amelyet egyesek Grinnek neveznek, mások Nílusnak hívják, és úgy gondolják, hogy Etiópia (azaz a mai Afrika) földje alatt folyik a Nílus-tóba".

Nigéria és Niger a folyóról kapta a nevét. A folyó mellett élő emberek számos nevet adtak a folyónak, például Jeliba vagy Joliba ("nagy folyó" Manding nyelven), Isa Ber ("nagy folyó" Songhay nyelven), Oya, (a Yoruba River Niger istennője) és Kworra vagy Quorra. Az utóbbi elnevezést az európaiak a folyó alsó szakaszára használták, mielőtt még tudták volna, hogy a felső és az alsó rész összekapcsolódik.

Földrajz

A Niger folyó meglehetősen tiszta folyó. Csak 10%-ban tartalmaz annyi hordalékot, mint a Nílus, mivel a Niger forrása nagyon régi kőzetekben ered, amelyekben kevés az iszap. A Nílushoz hasonlóan a Niger folyónak is minden évben van áradása; ez szeptemberben kezdődik, novemberben lesz a legerősebb, és májusban ér véget.

A folyó szokatlan jellegzetessége a Niger belvízi deltája. Ez ott alakul ki, ahol a folyó hirtelen kevésbé meredek lesz. Ezáltal egy Belgium nagyságú területen összefüggő patakok, mocsarak és tavak régiója jön létre. Az évenkénti áradások miatt a delta nagyon alkalmas a halászatra és a mezőgazdaságra.

A Niger szokatlan útvonalon halad. Bumeráng alakú, és ez 2000 éven át összezavarta az európaiakat. Forrása mindössze 240 km-re van az Atlanti-óceántól, de a folyó a tengertől távolodva a Szahara sivatagba ömlik, majd Timbuktu (Tombouctou) ősi városának közelében megfordul. Innen délkelet felé halad a Guineai-öbölbe.

Az ókori rómaiak úgy gondolták, hogy a Timbuktu melletti folyó a Nílus része, és Ibn Battuta is ezen a véleményen volt. A korai 17. századi európai felfedezők úgy gondolták, hogy nyugatra folyik, és a Szénégal-folyóval egyesül. Valószínűleg sok helyi lakos ismerte a valódi útvonalat, de az európaiak csak a 19. század végén ismerték meg, amikor Mungo Park skót felfedező Utazások Afrika belsejében című könyvében említést tett róla. Ez a szokatlan útvonal azért alakult ki, mert a Niger folyó két ősi folyó, amelyek egyesülnek. A Niger felső folyása a forrástól, Timbuktu mellett, a folyó kanyarulatáig egy tóba torkollott, de a tó mára eltűnt. Az alsó Niger azonban a tó melletti hegyekben kezdődött, és délre, a Guineai-öbölbe ömlött. A Szahara sivatag i. e. 4000-1000 között kiszáradt, és a két folyó megváltoztatta útvonalát, és egyesültek (egyesek nem értenek egyet, de a legtöbben ezt tartják igaznak).

A folyó északi része, amelyet Niger-kanyarnak neveznek, azért fontos, mert ez a Szahara-sivataghoz legközelebbi nagy folyó. Ezért a Szaharától nyugatra átívelő kereskedelem ide érkezett, és ez lett a Száhel-menti királyságok, Mali és Gao központja.

Halászhajó a Niger folyón


Sárházak a Debo-tó szigetén, a Niger folyó széles szakaszán.