Indián fuvola — kialakulás, működés és típusok

Az indián fuvolának sok más neve is van.: Az indián fuvola, udvarló fuvola, nagyapa fuvolája, indián fuvola, szerelmi fuvola, indián udvarló fuvola, indián szerelmi fuvola, indián stílusú fuvola (lásd az indián művészeti és kézműves törvényt), észak-amerikai fuvola, síksági fuvola és síksági indián udvarló fuvola.

A hangszer nevének helyes írásmódja a "Native American flute" (amerikai őslakosok fuvolája), az "N" és az "A" betűket nagybetűvel, a "f" betűt pedig kisbetűvel kell írni.

Azt a személyt, aki indián fuvolán játszik, "fuvolaművésznek" nevezik. A "fuvolaművész" szót is használják, de sokkal ritkábban.

Számos történet kering arról, hogy a különböző indián népek hogyan találták fel az indián furulyát. Az egyik történet szerint egy harkály lyukakat csipkedett egy fa ágába, miközben termeszek után kutatott. Amikor a szél végigfújta a lyukakat, az emberek zenét hallottak.

Nem ismert, hogy az indián fuvola kialakítása hogyan alakult ki 1823 előtt. Néhány hatás lehetett:

• Fák ágai vagy növényszárak, amelyeken rovarok által fúrt lyukak vannak, amelyek hangokat adtak ki, amikor a szél fújt.
• Az atlatl.
• Mezoamerikában készült agyagból készült hangszerek.
• Az anasazifuvola, a korai amerikai őslakosok által kifejlesztett fuvolatípus.
• Az orgona azon részei, amelyek a hangszer hangját adják. Az amerikai őslakosokat már 1524-ben megtanították az orgona ezen részeinek elkészítésére.
• A blockflöte - egy Európából származó hangszer.

Az is lehetséges, hogy a hangszereket más kultúrákból vitték magukkal a népvándorlások során.

A legrégebbi fából készült indián fuvola 1823-ból származik. Jelenleg az olaszországi Bergamóban található egy múzeumban.

Az indián fuvola két részből áll: a lassú légkamrából és a hangkamrából. A hangszer belsejében egy dugó választja el a lassú légkamrát a hangkamrától.

Az indián fuvola részeinek számos alternatív neve lehet. A dugót néha belső falnak nevezik. A lassú légkamrát "SAC"-nak, kompressziós kamrának vagy szájkamrának is nevezik. A hangkamrát csőtestnek, játékkamrának, rezonáló kamrának, hangkamrának vagy változó csőnek is nevezik.

A műszer külső oldalán lévő blokk egy különálló rész, amely eltávolítható. A blokkot madárnak, fétisnek, nyeregnek vagy totemnek is nevezik. A blokkot egy hevederrel kötik a fuvola fészkére. A blokk egy füstcsövön keresztül mozgatja a levegőt a lassú légkamrából a hangkamrába. A blokk gyakran madár alakú.

A lassú légkamra egy szájjal és egy légzőnyílással rendelkezik a játékos lélegzetvételéhez. A levegő átáramlik a lassú légkamrán és a kilépőnyíláson keresztül a füstgázba.

A hangkamra tartalmazza a hangnyílást, amely a levegő rezgését hozza létre, amely hangot okoz, amikor a légáramlás eléri a hasító peremet. A hanglyukat nevezhetjük síplyuknak, ablaknak vagy valódi hanglyuknak ("TSH") is. A hasítóél nevezhető vágóélnek, fipple-élnek, labiumnak vagy hangszélnek is.

A hangkamrában ujjnyílások is vannak, amelyek lehetővé teszik a játékos számára, hogy változtassa a rezgő levegő frekvenciáját. A rezgés frekvenciájának megváltoztatásával a keletkező hang magassága változik.

Az indián fuvolák ujjnyílásai nyitottak, ami azt jelenti, hogy a játékos ujjai fedik az ujjnyílást (nem pedig fémkarok vagy betétek, mint például a klarinéton). Ez azt jelenti, hogy a játékosnak képesnek kell lennie arra, hogy ujjaival elérje a hangszer összes ujjnyílását. Az ujjnyílásokat nevezhetjük hanglyukaknak, játéklyukaknak, hanglyukaknak vagy regisztereknek is.

A fuvola lábvégén - a játékos szájától távolabb eső végén - lehetnek iránylyukak. Ezek a lyukak befolyásolják a fuvola hangmagasságát, ha az összes ujjnyílás le van fedve. Ezek a lyukak a sok indián történetben szereplő "Négy irány" (Kelet, Dél, Nyugat és Észak) nevéhez is kapcsolódnak. Az iránylyukakat nevezhetjük hangolólyukaknak vagy széllyukaknak is.

A fenti képen látható - az indián fuvola angol nyelvű feliratokkal ellátott részei - cherokee, holland, eszperantó, francia, német, japán, koreai, lengyel, holland, német, orosz, spanyol és japán nyelvű feliratokkal is látható.

Távtartó lemez

Az indián fuvolák építésének egy másik módja egy távtartó lemezt használ a fuvola létrehozásához. A távtartó lemez a fuvola testén lévő fészek területe és a blokk között helyezkedik el. A távtartó lemezt általában ugyanaz a heveder tartja a helyén, amely a blokkot is a hangszerre erősíti. A hasító perem is lehet a távtartó lemez része.

A távtartó lemez gyakran fémből készül, de a távtartó lemezek készülhetnek fából, kéregből és kerámiából is.

Méretek

Sok régi indián fuvolát a test méretei alapján készítettek. A fuvola hossza a könyök belső oldalától a mutatóujj hegyéig terjedő távolság volt. A lassú légkamra hossza az ököl szélessége volt. A hangnyílás és az első ujjnyílás közötti távolság az ököl szélessége volt. Az ujjnyílások közötti távolság a hüvelykujj szélessége volt. Az utolsó ujjnyílás és a fuvola vége közötti távolság az ököl szélessége volt.

Jelenleg az indián fuvolák készítői számos módszert alkalmaznak fuvoláik méretének kialakítására. Ez nagyon fontos az ujjnyílások elhelyezkedése szempontjából, mivel ezek szabályozzák a hangszer különböző hangjainak hangmagasságát. A fuvolakészítők számológépeket használhatnak hangszereik megtervezéséhez, vagy más fuvolakészítők által megadott méreteket használhatnak.

Anyagok

Sok indián fuvola folyami nádból, bambuszból, fából vagy akár műanyagból készül. Néhány indián fuvolakészítő kerámiát vagy üveget használ.

Sok indián fuvolának van egy pentaton skála nevű, moll hangnemben játszott zenei skálája. Ezt a zenei skálát használják a legtöbb indián fuvolazenében. Néhány indián fuvolakészítő azonban már más zenei skálákat használ. Emellett sok indián fuvolakészítő gondosan hangolja a fuvolákat, hogy más hangszerekkel, például gitárral és zongorával együtt játszva jól szóljanak.

Az indián fuvolák lehetnek nagyok vagy kicsik, és a nagyon mély hangoktól a nagyon magas hangokig széles skálán mozognak. A legnagyobb fuvoláktól (legalacsonyabb hangmagasság) a legkisebb fuvolákig (legmagasabb hangmagasság) körülbelül három és fél oktávnyi tartományt fednek le, C-től₂ A-ig₅ .

Az indián fuvolák korai felvételei több forrásból is elérhetők.

Ujjlenyomatok

A legtöbb indián fuvola öt vagy hat ujjnyílással rendelkezik. A fuvoláknak azonban lehetnek ujjnyílások nélküliek vagy akár hét ujjnyílással is, beleértve a hüvelykujj számára kialakított lyukat is. A különböző készítők különböző skálákat és ujjrendeket alkalmaznak a fuvoláikon.

Írott zene

Az amerikai őslakosok fuvoláira írt zene gyakran fisz-moll hangnemben szól, bár néhány zene más hangnemben is megszólal. Az amerikai őslakosok fuvolájára írt zene azonban négy dúr hangnemet használ. Ez az úgynevezett "nakai tabulatúra". Sok írott zenei darab a hangjegyek alatt ujjábrákat is tartalmaz, amelyek megmutatják, hogy az adott hanghoz mely ujjnyílásokat kell befedni.

Az írott zenéhez használt szabványos hangjegyek használata, amelyek az amerikai őslakosok fuvoláin többféle hangnemben is használhatók, a hangszert transzponáló hangszernek minősíti.

1960 előtt kevés amerikai őslakos fuvolaművész volt. Az indián fuvola használata azonban az 1960-as évek végén megnőtt. Sokan kezdtek el indián fuvolán játszani, például Doc Tate Nevaquaya, John Rainer, Jr., Sky Walkinstik Man Alone és Carl Running Deer.

R. Carlos Nakai zenéje az 1980-as években vált népszerűvé. A "Canyon Trilogy" című album 1989-ben jelent meg. 1998-ban ez volt az első indián zenei album, amelyet az Amerikai Hanglemezipari Szövetség (Recording Industry Association of America) aranylemezzé minősített. A Canyon Trilogy 2014. július 8-án platinalemez minősítést kapott.

Mary Youngblood 2002-ben és 2006-ban két Grammy-díjat nyert az amerikai őslakosok fuvolamuzsikájáért az amerikai őslakosok zenéje kategóriában. Napjainkban az indián fuvolákat a világ számos különböző népe és kultúrája játssza és ismeri el.

Az indián fuvolások csoportjai havonta vagy kéthavonta találkoznak. Ezeket a csoportokat fuvolaköröknek nevezik.

Ezek a szervezetek segítik az országon belüli fuvolaköröket:

• WFS - World Flute Society (Egyesült Államok)
• RNAFF - Az észak-amerikai fuvola reneszánsza (USA)
• JIFCA - Japan Indian Flute Circle Association (日本インディアンフルートサークル協会) (Japán)

• Dalnokok (1999, 48 perc). Rendező: Bob Hercules. Producer: Dan King. Lake Forest, Illinois: America's Flute Productions. Öt kiváló tradicionális fuvolaművész - Tom Mauchahty-Ware, Sonny Nevaquaya, R. Carlos Nakai, Hawk Littlejohn, Kevin Locke - beszél az indián fuvolákról és dalaikról, valamint a fuvola és a hozzá tartozó zene szerepéről törzseikben.
• Utazás Sionba (2008, 44 perc). Tim Romero dokumentumfilmje. Santa Maria, Kalifornia: Solutions Plus. Film az amerikai őslakos fuvolásokról, akik részt vesznek a Zion Canyon Art & Flute Festivalon, amely a Utah állambeli Springdale-ben, a Zion Nemzeti Park kapujában található.