Harkályfélék

Habits

A harkályok minden különleges tulajdonsága (vonása) az életmódjukhoz való alkalmazkodás.

A Picidae család tagjai erős csőrrel rendelkeznek a fák fúrásához és dobolásához, és hosszú, ragadós nyelvvel a táplálék kinyeréséhez. A csőrük rövidebb, kevésbé erős és éles, mint a harkályoké, de morfológiájuk nagyon hasonló.

A harkályok főként fatörzseken tevékenykednek, merev faroktollaiknak támaszkodva maradnak a helyükön. A piktek és a fakopáncsok főként az ágakon élnek, és hiányzik a merev faroktolluk.

A harkály csőrének vésőszerű hegyét a fa csipkedése tartja élesen. Kisebb csőrméretük miatt sok pikula és fakopáncs a harkályoknál gyakrabban keres táplálékot a korhadó fában. A hosszú, sörtékkel ellátott ragadós nyelvük segít a madaraknak megragadni és kihúzni a rovarokat a fa mélyén lévő odúból. A 2004-ben közzétett részletes tanulmányok kimutatták, hogy a nyelv a zsákmány köré tekeredik, mielőtt kihúznák.

Az agykárosodás megelőzése

A harkályok számos táplálékkereső, szaporodási és jelző viselkedésmódja a csőrükkel történő dobolással és kalapálással jár. A gyors és ismétlődő lassítások okozta agykárosodás megelőzése érdekében a harkályok számos olyan alkalmazkodással rendelkeznek, amelyek védik az agyat. Ezek közé tartozik a kis agyméret, az agy koponyán belüli tájolása (ami kiterjeszti az agy és a koponya közötti érintkezési felületet) és az érintkezés rövid időtartama.

A csőrük felső és alsó részének egyenlőtlen hossza (az alsó hosszabb) arra szolgál, hogy a becsapódási erőt lefelé, az agytól távolabb terelje. A harkályok agyát emellett egyenetlen, szivacsos lemezekkel ellátott koponya tartja, amelyek elnyelik az ütéseket. Harmadszor, a harkályoknak van egy különleges nyelvcsontjuk, amely a csőrükből kinyúlik, átnyúlik a koponya tetején, és teljesen körülveszi az agyukat. Ez tartja az agyat a helyén. Az agynak a koponyán belüli mozgása az ütközés során, és nem maga az ütés okozza az agyrázkódást. Ha az agyat a helyén tartják, a sérülés kockázata jelentősen csökken.

Egyéb kiigazítások

A fával való érintkezés előtti ezredmásodpercben a megvastagodott szemhéjhártya bezáródik, megvédve a szemet a repülő törmeléktől. Az orrlyukak is védettek; gyakran résszerűek, és speciális tollakkal vannak ellátva.

A harkályoknak, a pikuleteknek és a fakopáncsoknak mind zygodaktil lábuk van. Ezeknek a lábaknak négy lábujjuk van, az első és a negyedik lábujj hátrafelé, a második és a harmadik pedig előrefelé néz. Ez a lábelrendezés alkalmas a fák végtagjainak és törzsének megragadására. E család tagjai képesek függőlegesen felmászni egy fa törzsén. Az erős karmok és lábak mellett a harkályoknak rövid, erős lábai is vannak. Ez jellemző azokra a madarakra, amelyek rendszeresen törzseken táplálkoznak. A fakopáncsok és a billegetők kivételével minden harkály farka merev, és amikor a madár függőleges felületeken ül, a farok és a lábak együttesen támogatják.

Wrynecks

A fakopáncsok (Jynx nemzetség) a kis óvilági harkályok két faja.

Nagyon hasonlítanak az igazi harkályokra, de hiányzik belőlük a merev faroktoll, amelyet a harkályok fára mászáskor használnak. Inkább egy ágon ülnek, mint egy függőleges törzsön. Csőrük rövidebb és kevésbé tőrszerű, mint az igazi harkályoké. Fő zsákmányuk a hangyák és más rovarok, amelyeket a korhadó fában vagy a szinte csupasz talajban találnak. A harkályok fészkelőhelyként újra felhasználják a harkálylyukakat, ahelyett, hogy saját lyukakat készítenének. A tojások fehér színűek, mint sok fészkelőnél.

Ezek a madarak majdnem 180 fokban el tudják fordítani a fejüket. Ha a fészküknél megzavarják őket, ezt a kígyószerű fejforgatást és sziszegést fenyegetésként használják. Ez a furcsa viselkedés vezetett ahhoz, hogy a boszorkányságban is használják őket, tehát hogy valakit "elátkozzanak".