Furulya (blockflöte) – mi az, története és jellemzői
Furulya (blockflöte) – története, jellemzői, híres művek és oktatás: ismerd meg a hangszer eredetét, hangzását és típusait.
A blockflöte egy olyan hangszer, amely a fuvola egy fajtája. Olyan alakú, mint egy cső, amelynek egyik vége nagyobb, mint a másik vége. A furulyás a nagyobb végét veszi a szájába és fúj bele.
Európában az emberek a középkorban kezdtek el furulyázni. A furulyát gyakran használták a zenészek, hogy madárdalokat szólaltassanak meg. Purcell, Bach, Telemann és Vivaldi mindannyian írtak zenét a blockflöte számára. Az 1900-as évekre már nagyon kevesen játszottak blockflötén. A fuvolát és más hangszereket jobban szerették, mint a blockflötét. Ezek a hangszerek hangosabbak, mint a blockflöte, és jobban alkalmasak a nehéz zene eljátszására.
Az 1900-as években egyre többen kezdték újra megtanulni a blockflötét. Ennek egyik oka az volt, hogy az emberek régi zenét akartak játszani régi hangszereken. A másik ok az volt, hogy a blockflöte jó hangszer a gyermekek számára a zene megismeréséhez.
Tömör meghatározás és működés
A blockflöte (magyarul furulya vagy sípfurulya) a fúvós hangszerek közé tartozó fipple-hangszer: a szélső, befújt végén található egy vezetett levegőjárat (windway), amely a levegőt az élszegmensre (labium) irányítja, így keletkezik a hang. A hangszer cső alakja, a hanglyukak és a tömítettség határozzák meg a hangszínét és a hangok pontosságát.
Felépítése és típusai
- Részei: fej (szájszár), középső rész (hanglyukakkal), alsó rész (lehet külön álló láb vagy hangoló rész). A fejben van a fipple (nyelvborítás), a szeleprendszer egyszerű, nincs sípmechanika.
- Méretek és rekeszok: többféle hangolású és méretű furulya létezik: sopranino, szoprán (descant), alt (treble), tenor és basszus. Mindenik más registerben szól, és gyakran különböző hangolásban készülnek (pl. C vagy F alapú alt).
- Anyagok: hagyományosan fából készül (pl. tiszafa, juhar, ebonit), de ma gyakori a műanyag (iskolai modellek) és kombinált megoldások is.
- Ujjrendek: léteznek különböző fingering rendszerek, leginkább a barokk (a régizenei előadásnál használt) és a német (German) ujjrend terjedt el a tömegoktatásban. A barokk ujjrend pontosabb intonációt és historikus megszólalást tesz lehetővé.
Történeti áttekintés
A furulya története a középkorig nyúlik vissza: egyszerű változatai már a népi kultúrában és a templomi zenében is megjelentek. A reneszánsz és a barokk korban (16–18. század) vált kifinomult hangszerpéldányokká, ekkor alakult ki a több részből álló, festett vagy fából faragott, pontosan hangolt típus. A barokk zeneszerzők, köztük Purcell, Bach, Telemann és Vivaldi is, kedvelték és írtak szólamokat furulyára.
A 18–19. században a hangszer népszerűsége visszaesett: a keresztfuvolák és más, erősebb, dinamikusabb hangszerek előtérbe kerültek. A 20. században viszont a régizenei mozgalom és a történeti előadásmód iránti érdeklődés hatására a furulya reneszánszát élte.
Jellemzők, hangzás és korlátok
- Hangszín: tiszta, éneklő, kissé lágyabb, mint a modern nyugati fuvolák; kiváló szólóhangokra és kamarazene számára.
- Dinamika: viszonylag korlátozott dinamikai skála — a hangosabb megszólalás nehezebb, ezért nagyobb együttesekben a furulya gyakran más hangszerekkel együtt, vagy más típusú furulyákkal (pl. alt és basszus) használatos.
- Hangterjedelem: típustól függően általában bő egy-két oktávot fed le, felső regiszterben felüti a második oktávot egyszerű ugrásokkal vagy részleges fedésekkel.
Használata ma
- Régizene: a történeti előadásmód elterjedésével a furulyát gyakran használják barokk és reneszánsz repertoár előadására, kisegyüttesekben és szólóban egyaránt.
- Kortárs zene: több kortárs zeneszerző is írt új darabokat furulyára, kísérletezve különleges technikákkal és hangzásokkal.
- Oktatás: a furulya továbbra is népszerű oktatási hangszer: olcsóbb, könnyebben megszólaltatható kezdők számára, és jó belépő a zenei alapok elsajátításához.
- Kamarazene és consort: gyakori a furulyakvartettek és -consortok használata, ahol különböző méretű és hangolású furulyák játszanak együtt.
Gyakorlati tippek kezdőknek
- Válassz jó minőségű kezdőmodellt (műanyag vagy olcsóbb fa), hogy a hallható eredmény motiváló legyen.
- Figyelj a helyes fúvási technikára: a levegőt irányítsd egyenletesen a fipple felé, ne fújj túl erősen.
- Ismerkedj meg az ujjrenddel (barokk vs. német), és dönts, melyik szolgálja jobban a céljaidat (régizene vagy iskolai tanulás).
- Hallgass sok furulyazeneit különböző korokból, hogy megértsd a hangszer stílusbeli lehetőségeit.
Összegzés
A blockflöte (furulya) egyszerre régi és modern hangszer: történelmi gyökerei miatt fontos a régizenei előadásban, ugyanakkor ma is élő, fejlődő hangszer, amely oktatásban és kortárs zenében is helyet kap. Hangszíne jellegzetes, pedagógiai szerepe nagy, és a megfelelő ujjrenddel, anyagválasztással és gyakorlással kiváló zenei eszköz lehet kezdőknek és haladóknak egyaránt.

Felvevőkészülékek
Történelem
A sípok nagyon régi hangszerek. Az emberek találtak olyan sípokat, amelyeket a vaskorban készítettek. A furulya a sípok egyik fajtája. Hét ujjnak és egy hüvelykujjnak van lyuka. Az egyik vége nagyobb, mint a másik. Az első furulyákat az 1500-as években készítették. Ezek maradványait Németországban, Hollandiában és Görögországban találták meg.
Az 1500-as és 1600-as években Európában sokan játszottak blockflötén. VIII. Henrik angol királynak 76 blockflöte volt. William Shakespeare a Hamlet című darabjában, John Milton pedig az Elveszett Paradicsom című versében beszél a blockflöte-ről. Az ebből az időből származó blockflöteket ma reneszánsz blockflötének nevezik.
Az 1600-as években a hanglemezeket készítő emberek új módszerekkel próbálkoztak, hogy jobb hangzást biztosítsanak. Azt is szerették volna, hogy nehezebb zenét is lejátszhassanak. Az ebből az időből származó blockflöteket barokk blockflötének nevezik. Vékonyabbak voltak, mint a reneszánsz blockflőták. Több részből készültek, amelyek egymáshoz illeszkedtek. Az oldal tetején látható képen az egyik blockflöte három részből áll.
Az 1700-as évek második felétől kezdve az emberek inkább fuvolán és klarinéton játszottak a blockflöte helyett. A fuvolák alkalmasak olyan zene megszólaltatására, amely nagy hangterjedelemmel rendelkezik. A fuvolák olyan zene lejátszására is alkalmasabbak, amely sok kromatikus hangot igényel.
Modern időszak
Az 1900-as években az emberek régi zenét akartak játszani régi típusú hangszerekkel. Angliában Arnold Dolmetsch volt az egyik, aki híres volt erről. Más zenészek is elkezdtek komolyzenei koncerteken blockflötét játszani. Néhány ilyen ember volt Frans Brüggen, Hans-Martin Linde, Bernard Kranis és David Munrow. A modern időkben az emberek új zenét írtak a blockflötére. Néhányan közülük Paul Hindemith, Luciano Berio, John Tavener, Michael Tippett, Benjamin Britten, Leonard Bernstein, Gordon Jacob és Edmund Rubbra.
A blockflöte néha a könnyűzenében is használatos. A Beatles a Fool on the Hill című dalában játszott blockflötén, a Rolling Stones pedig a Ruby Tuesday (dal) című számában használt blockflötét.
A műanyag hangrögzítőket a 20. században találták fel. Olcsók, és a minőségük (amely gyakran nincs összefüggésben az árral) gyártótól függően nagyon eltérő. Könnyű hangszerek egyszerű zenék lejátszására. Sok általános iskola használ műanyag furulyákat a gyermekek zenetanításához.
A blockflöte fejcsuklóját zaj-, ritmus- és effekthangszerként, valamint a gyermekeknél játékhangszerként használják. Mivel a blockflöte feje úgy működik, mint egy síp, ezért úgy is lehet használni. Egy kis gyakorlással mindenféle ritmust könnyű eljátszani. Az effektek úgy készülnek, hogy fújás közben a fejcsukló alsó végét kinyitjuk és a kézzel letakarjuk. Sok játékos erősebben fújja, mint a "normál" blockflöte játéknál (mint a borsó sípnál), hogy nagyon éles és hangos hangot kapjon. Agnes Dorwarth professzor a freiburgi zenei főiskoláról azt állítja, hogy ez egy vonzó módja annak, hogy a gyerekek a hangszer egy részével játszanak, ami az egész hangszeren való játékot hívogatóbbá teheti.

Egy műanyag diktafon.
Felvevőkészülékek fajtái
A felvevőgépek különböző méretekben készülnek. A legtöbb blockflöte legmélyebb hangja C vagy F. Ez az a hang, amely akkor szólal meg, ha a játékos az összes ujjnyílást és a hüvelykujjnyílást befedi. A szoprán blockflöte az a méretű blockflöte, amelyet általában az iskolákban játszanak, más néven deszkant. A szoprán blockflöte legmélyebb hangja a C. Vannak a szoprán blockflokternél kisebbek, de nem gyakoriak. Az alt-billentyűs furulya nagyobb, mint a szoprán-billentyűs. A legmélyebb hangja az F. A többi fő méret a tenor-rekord (legmélyebb hangja C) és a basszus (legmélyebb hangja F). A basszusnál nagyobb hangszerek is készülnek, de nem gyakoriak. Ezek közé tartozik a nagybasszus, a kontrabasszus, a szubnagybasszus és a szubkontrabasszus. A szopránnál magasabb hangszerek közé tartoznak a sopraninó és a garklein hangszerek.
Felvevőkészülék-csoportok
A rekorder nagyon szociális hangszer. Sokan szeretnek kisebb vagy nagyobb csoportokban játszani. A csoportok gyakran játszanak együtt olyan zenét, amely több különböző méretű blockflöte számára íródott. Gyakran van külön zenei rész a szoprán, alt, tenor és basszus blockflöte számára. Ez a hangok szélesebb skáláját fedi le, a magas hangoktól a mélyekig, mint amennyit egyetlen hangszer játszhatna. Egyes zenék blockflöte duóra (két hangszer), trióra (három) vagy kvartettre (négy) íródtak. Ezeket a csoportokat ensemblesnek nevezik, a francia "együtt" szóból. Vannak, akik blockflöte-zenekarokban játszanak. Ezekben néha 50 vagy 60 játékos van, kilencféle hangszermérettel.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a rekorder?
V: A blockflöte egyfajta fuvola, amely egy hangszer.
K: Milyen a blockflöte alakja?
A: A blockflöte olyan alakú, mint egy cső, amelynek egyik vége nagyobb, mint a másik vége.
K: Hogyan játszik egy blockflöte-játékos a hangszeren?
V: A furulyás a hangszer nagyobbik végét a szájába veszi, és belefúj.
K: Mikor kezdtek el furulyázni az emberek?
V: Az emberek a középkorban kezdtek el furulyázni Európában.
K: Mely híres zeneszerzők írtak zenét a blockflöte számára?
V: Purcell, Bach, Telemann és Vivaldi mindannyian írtak zenét blockflötére.
K: Miért csökkent a blockflöte népszerűsége az 1900-as években?
V: A blockflöte népszerűsége az 1900-as években csökkent, mert az emberek jobban szerették a fuvolát és más hangszereket, mint a blockflötét, mivel ezek a hangszerek hangosabbak és jobban alkalmasak a nehéz zene eljátszására.
K: Miért kezdték el többen újra tanulni a blockflötét az 1900-as években?
V: Az 1900-as években két okból kezdtek újra többen tanulni a blockflötét: először is, az emberek régi zenét akartak játszani régi hangszereken, másodszor pedig a blockflöte jó hangszer a gyerekek számára a zene megismeréséhez.
Keres