Mennybemenetel – jelentése, időpontja és hagyományai

A keleti ortodox egyház másképp számítja a húsvét időpontját, így a keleti ortodoxok a mennybemenetel ünnepét általában a nyugati ünnep után tartják (egy héttel, négy héttel vagy öt héttel később, de esetenként ugyanazon a napon). Az ünnep legkorábbi lehetséges időpontja május 13. (a nyugati naptár szerint), a legkésőbbi lehetséges időpont pedig június 16. A keleti ortodox egyházak egy része azonban a nyugati egyházakkal azonos napon tartja a mennybemenetel ünnepét.

Az ünnepet egész éjjeli virrasztással tartják.

A Rómaiakhoz írt levél a Biblia egyik könyve, amelyet 56 vagy 57 körül írtak. Ebben Pál úgy írja le Krisztust, mint aki a mennyben és a mélységben van. Úgy tűnik, ez a legkorábbi keresztény utalás arra, hogy Jézus a mennyben van.

A mennybemenetelről szóló egyik legfontosabb szöveg az Apostolok Cselekedetei 1:1-11-ben található. A kétforrás-hipotézis szerint ez a legkorábbi is. Ebben Jézust negyven nappal a feltámadása után testileg felveszik a mennybe. A szöveg szerint az apostolok látták ezt az eseményt. Mielőtt a mennybe ment volna, Jézus beszédet mondott, amelyet Nagy Megbízatásnak neveztek, és amelyben azt mondta, hogy vissza fog térni. Lukács evangéliumában a mennybemenetel húsvétvasárnap este történik. János evangéliuma (90-100 körül) arról beszél, hogy Jézus visszatér az Atyához. Péter 1. könyvében (90-110 körül) Jézus felment a mennybe, és Isten jobbján van. Az Efézusi levél (kb. 90-100) arról beszél, hogy Jézus minden égtájnál magasabbra emelkedett. Az első Timóteus levél (kb. 90-140) úgy írja le Jézust, mint aki dicsőségben felemelkedett. A Márk könyvében található hagyományos befejezés (lásd Márk 16) tartalmazza a Lukács által a feltámadásról elmondottak rövid változatát. Úgy írja le Jézust, mint aki felemelkedett a mennybe, és Isten jobbján ül. Az a mód, ahogyan Krisztus mennybemenetelét leírják, hasonlít a mennyben való fogadtatásának általános leírásához, amely leírás a héber írásokból származik. Az a kép, hogy Jézus testileg emelkedik a mennyekbe, beleillik abba a régi hagyományos elképzelésbe, hogy a menny a föld fölött van.

Vannak olyan szövegek, amelyek nem szerepelnek a Bibliában, de szintén beszélnek a mennybemenetelről, például a Pistis Sophia. Irenaeus az Eretnekségek ellen című szövegében beszél arról a gnosztikus nézetről, hogy a mennybemenetel másfél évvel a feltámadás után történt. A Jakab apokrif szövegeként ismert apokrif szöveg leírja Jézus Jakabnak és Péternek adott tanításait 550 nappal a feltámadás után, de még a mennybemenetel előtt. Ez a szöveg még hosszabb időszakot sugall. A nemrégiben felfedezett Nag Hammadi Tamás evangéliuma, akárcsak a kanonikus Máté-evangélium, nem említi a mennybemenetelt.

A mennybemenetel ünnepét évszázadok óta ünneplik. Bár az ötödik század eleje előtt nincs róla semmi írásos adatunk, Szent Ágoston szerint apostoli eredetű, és úgy beszél róla, hogy az ő ideje előtt (354-430 között élt) már jóval minden keresztény ünnepelte.

Krisztus mennybemenetelét az eredeti Nikaiai Hitvallás is említi. Ez a szöveg a keresztények számára a 325-ben történt megalkotása óta fontos. A szentmisében is szerepel. Az Apostoli Hitvallásban is szerepel. Azért fontos a keresztény hit szempontjából, mert azt mutatja, hogy Jézus embersége a mennybe került. A mennybemenetel napja a keresztény év egyik fő ünnepe. Számos bizonyíték van arra, hogy az ünnep legalább a későbbi 300-as évekre nyúlik vissza.

A felhőkbe testben felemelkedő Jézusról szóló kanonikus történet eltér a gnosztikus hagyománytól, amely szerint Jézus meghaladta a testi világot, és visszatért a szellemvilágban lévő otthonába. Szintén ellentétben áll a doketikus hiedelmekkel, amelyek szerint az anyag alapvetően gonosz, és Jézusról azt mondták, hogy tiszta szellem volt.

A történeti Jézussal foglalkozó tudósok úgy vélik, hogy a Jézus feltámadásáról szóló újszövetségi beszámolók olyan történetek, amelyeket az apostoli korszak keresztény közössége talált ki. Egyesek a mennybemenetelről úgy írják le, hogy az egy kényelmes módja annak, hogy ne értsenek egyet a keresztény közösségen belüli folyamatos megjelenési állításokkal.