Mennybemenetel

A keleti egyházak

A keleti ortodox egyház másképp számítja a húsvét időpontját, így a keleti ortodoxok a mennybemenetel ünnepét általában a nyugati ünnep után tartják (egy héttel, négy héttel vagy öt héttel később, de esetenként ugyanazon a napon). Az ünnep legkorábbi lehetséges időpontja május 13. (a nyugati naptár szerint), a legkésőbbi lehetséges időpont pedig június 16. A keleti ortodox egyházak egy része azonban a nyugati egyházakkal azonos napon tartja a mennybemenetel ünnepét.

Az ünnepet egész éjjeli virrasztással tartják.

A mennybemenetel csütörtöki napjai, 2000-2020
Év	Nyugati	Keleti
2000	június 1.	június 8.
2001	május 24.
2002	május 9.	június 13.
2003	május 29.	június 5.
2004	május 20.
2005	május 5.	június 9.
2006	május 25.	június 1.
2007	május 17.
2008	május 1.	június 5.
2009	május 21.	május 28.
2010	május 13.
2011	június 2.
2012	május 17.	május 24.
2013	május 9.	június 13.
2014	május 29.
2015	május 14.	május 21.
2016	május 5.	június 9.
2017	május 25.
2018	május 10.	május 17.
2019	május 30.	június 6.
2020	május 21.	május 28.

Liturgia a mennybemenetel ünnepén egy mumbai szíriai ortodox templomban

Szövegek a Bibliában

A Rómaiakhoz írt levél a Biblia egyik könyve, amelyet 56 vagy 57 körül írtak. Ebben Pál úgy írja le Krisztust, mint aki a mennyben és a mélységben van. Úgy tűnik, ez a legkorábbi keresztény utalás arra, hogy Jézus a mennyben van.

A mennybemenetelről szóló egyik legfontosabb szöveg az Apostolok Cselekedetei 1:1-11-ben található. A kétforrás-hipotézis szerint ez a legkorábbi is. Ebben Jézust negyven nappal a feltámadása után testileg felveszik a mennybe. A szöveg szerint az apostolok látták ezt az eseményt. Mielőtt a mennybe ment volna, Jézus beszédet mondott, amelyet Nagy Megbízatásnak neveztek, és amelyben azt mondta, hogy vissza fog térni. Lukács evangéliumában a mennybemenetel húsvétvasárnap este történik. János evangéliuma (90-100 körül) arról beszél, hogy Jézus visszatér az Atyához. Péter 1. könyvében (90-110 körül) Jézus felment a mennybe, és Isten jobbján van. Az Efézusi levél (kb. 90-100) arról beszél, hogy Jézus minden égtájnál magasabbra emelkedett. Az első Timóteus levél (kb. 90-140) úgy írja le Jézust, mint aki dicsőségben felemelkedett. A Márk könyvében található hagyományos befejezés (lásd Márk 16) tartalmazza a Lukács által a feltámadásról elmondottak rövid változatát. Úgy írja le Jézust, mint aki felemelkedett a mennybe, és Isten jobbján ül. Az a mód, ahogyan Krisztus mennybemenetelét leírják, hasonlít a mennyben való fogadtatásának általános leírásához, amely leírás a héber írásokból származik. Az a kép, hogy Jézus testileg emelkedik a mennyekbe, beleillik abba a régi hagyományos elképzelésbe, hogy a menny a föld fölött van.

Más szövegek a mennybemenetelről

Vannak olyan szövegek, amelyek nem szerepelnek a Bibliában, de szintén beszélnek a mennybemenetelről, például a Pistis Sophia. Irenaeus az Eretnekségek ellen című szövegében beszél arról a gnosztikus nézetről, hogy a mennybemenetel másfél évvel a feltámadás után történt. A Jakab apokrif szövegeként ismert apokrif szöveg leírja Jézus Jakabnak és Péternek adott tanításait 550 nappal a feltámadás után, de még a mennybemenetel előtt. Ez a szöveg még hosszabb időszakot sugall. A nemrégiben felfedezett Nag Hammadi Tamás evangéliuma, akárcsak a kanonikus Máté-evangélium, nem említi a mennybemenetelt.

Történelem

A mennybemenetel ünnepét évszázadok óta ünneplik. Bár az ötödik század eleje előtt nincs róla semmi írásos adatunk, Szent Ágoston szerint apostoli eredetű, és úgy beszél róla, hogy az ő ideje előtt (354-430 között élt) már jóval minden keresztény ünnepelte.

Krisztus mennybemenetelét az eredeti Nikaiai Hitvallás is említi. Ez a szöveg a keresztények számára a 325-ben történt megalkotása óta fontos. A szentmisében is szerepel. Az Apostoli Hitvallásban is szerepel. Azért fontos a keresztény hit szempontjából, mert azt mutatja, hogy Jézus embersége a mennybe került. A mennybemenetel napja a keresztény év egyik fő ünnepe. Számos bizonyíték van arra, hogy az ünnep legalább a későbbi 300-as évekre nyúlik vissza.

A felhőkbe testben felemelkedő Jézusról szóló kanonikus történet eltér a gnosztikus hagyománytól, amely szerint Jézus meghaladta a testi világot, és visszatért a szellemvilágban lévő otthonába. Szintén ellentétben áll a doketikus hiedelmekkel, amelyek szerint az anyag alapvetően gonosz, és Jézusról azt mondták, hogy tiszta szellem volt.

A történeti Jézussal foglalkozó tudósok úgy vélik, hogy a Jézus feltámadásáról szóló újszövetségi beszámolók olyan történetek, amelyeket az apostoli korszak keresztény közössége talált ki. Egyesek a mennybemenetelről úgy írják le, hogy az egy kényelmes módja annak, hogy ne értsenek egyet a keresztény közösségen belüli folyamatos megjelenési állításokkal.