Messel gödör

Ökológia

A Messel-akna jelenlegi felszíne nagyjából 60 m mélyen van a helyi föld alatt, és területe körülbelül 0,7 km². Az olajpala réteg eredetileg 190 m mélyre nyúlt. 47 millió évvel ezelőtt, az eocénben, amikor a Messel-lelőhelyek kialakultak, a terület 10°-kal délebbre feküdt, mint most. Ez az időszak közvetlenül a paleocén-eocén hőmaximum után volt, és a terület éghajlata és ökológiája nagyon különbözött a maitól. A buja szubtrópusi erdőkkel körülvett tavak hatalmas sorozata hihetetlenül változatos életet éltetett. A Messel-tómeder valószínűleg a közeli folyók és patakok lefolyásának központja volt. A gödrös lerakódások a paleogén korszak eocén korszakában, mintegy 47 millió évvel ezelőtt keletkeztek. Ez a fosszíliatartalmú rétegek alatti bazaltdarabok datálásán alapul.

Az olajpala, amely az iszap és az elhalt növényzet lassú, anoxikus lerakódásával alakult ki a tómederben, az elsődleges kőzet a helyszínen.

Üledékei 130 m mélyen lefelé húzódnak, és egy régebbi homokkőalapzaton fekszenek. A palában található fosszíliák a tó egyedi lerakódási jellemzőinek köszönhetően figyelemre méltó tisztaságot és konzerváltságot mutatnak.

A tó felső rétegeiben sok volt az élet, de a tó alja anoxikus volt. Mivel a vizet nem nagyon zavarták, kevés oxigén jutott az alsó rétegekbe. Ez megakadályozta, hogy sok epifaunális (fenéken élő) és infaunális (ásó) faj ott éljen. Ezért voltak a holttestek olyan kevéssé károsodottak. A tó rétegeinek felborulása (amelyet az évszakos ingadozások okoztak) csökkentette az oxigéntartalmat a felszín közelében, és a vízi fajok időszakos "kipusztulásához" vezetett. A viszonylag alacsony lerakódási sebességgel (0,1 mm/év) kombinálva ez a környezet kiválóan alkalmas volt az állat- és növényvilág megőrzésére.

Vulkáni gázkibocsátás

A Messel-gödör környéke geológiailag és tektonikailag aktív volt az eocén idején. A vulkanikus gázkibocsátás magyarázhatja a nem vízi fajok nagymértékű lerakódását.

A felszín alatti elmozdulások nagy koncentrációjú reaktív gázokat (például szén-dioxidot és kénhidrogént) juttattak a tóba és a szomszédos ökoszisztémákba, elpusztítva az arra fogékony szervezeteket. E kibocsátások során madarak és denevérek eshettek bele, ha a tó felszíne közelében voltak, a szárazföldi állatok pedig a tópart közelében elborulhattak.

Fossziliák

A Messel-gödör a kora eocén flóra és fauna eddig felfedezett legjobb állapotban fennmaradt bizonyítéka. A legtöbb más lelőhelyen szerencsére csak részleges csontvázakat találunk, de Messel büszkélkedhet a szerkezeti integritás kiterjedt megőrzésével, sőt egyes fajok szőrzetét, tollát és "bőrárnyékát" is sikerült megőrizni. A szokatlan konzerváltság néhány alaposan átgondolt értelmezést váltott ki. Egy fosszilizált levélen a levél erezetének két oldalán található tüneti "bambuszharang" alakú harapásnyomokat egy olyan ácshangya halálfogásaként azonosították, amelyet végleg parazitává tett egy gomba, amely - úgy tűnik, akkor is, mint ma - átvette a viselkedését, hogy jó helyen szabadítsa ki spóráit; ez a legkorábbi egyértelmű példája a gombás viselkedésmanipulációnak.

A fajok sokfélesége megdöbbentő. Íme egy rövid összefoglaló a helyszínen talált néhány fosszíliáról:

• Korai főemlős fosszília antropoid (azaz nem emberszabású) jellegzetességekkel: a Darwinius masillae 2009 májusában nyilvánosságra hozott felfedezése.
• A fosszilis teknősök közül kilenc párzó párt találtak. Az Allaeochelys crassesculpta teknősök koituszban (közösülésben) voltak. Ezek hím-nőstény párok, a hím farkát a nőstény alá hajtva, így élnek szexuális életet. Haláluk gyors lehetett. A feltételezések szerint a teknősök az ősi tó levegőztetett felszíni vizében kezdtek el párosodni. Ahogy mélyebb vízbe süllyedtek, a mérgező vulkáni gázok felszabadulása legyőzte őket. Ezután eltemette őket a tómeder üledéke. Az ebbe a kládba tartozó teknősök ma is élnek. Elvesztették hüllőpikkelyeiket, és bőrük oxigént szív fel a vízből. Normális esetben ez előnyös: segít nekik hosszú ideig a víz alatt maradni. Anoxikus körülmények között azonban hátrányt jelent, mert a szén-dioxidot és a benne oldott mérgeket is felszívja.
• Több mint 10.000 megkövesedett hal számos fajból
• Több ezer vízi és szárazföldi rovar, némelyiknek a színe még mindig megmaradt.
• Számos kisemlős, köztük törpelovak, nagytestű egerek, főemlősök, talajlakók (sünök, erszényesek, pangolinok), földikutya rokonai és denevérek.
• Sok madár, különösen a ragadozó fajok.
• Krokodilok, békák, teknősök, szalamandrák és más hüllők vagy kétéltűek.
• Több mint 30 növényfaj maradványai, köztük pálmalevelek, gyümölcsök, virágpor, fa, dió és szőlőtőkék.

A fosszíliák között szerepel egy dél-amerikai hangyászevő, kétféle dél-amerikai röpképtelen madár, valamint az óvilági trópusok pikkelyes hangyászevőinek (Manis) egy őse.

Kapcsolódó oldalak

• Lagerstätte