Messel-gödör: UNESCO világörökség és kivételes fosszíliák lelőhelye
Fedezze fel a Messel-gödröt: UNESCO világörökség, bitumenes palából előkerült kivételes korai emlős- és főemlős-fossziliák gazdag lelőhelye.
A Messel-gödör (németül: Grube Messel) egy használaton kívüli kőbánya a hesseni Messel falu közelében. A helyszín Németországban, Frankfurt am Main városától mintegy 35 km-re délkeletre található. Ez egy olyan lelőhely, ahol finom részletekben megőrződött fosszíliák találhatók: típus szerint lagerstätte. A lelőhely különösen értékes, mert a korai emlősök, köztük korai főemlősök ritka és jól megőrzött maradványait őrzi. A messeli fosszíliák nélkülözhetetlenek a paleontológiai, ökológiai és földtani kutatások számára, ezért a lelőhely jelentős geológiai és tudományos értékkel bír.
Geológia és kor
A gödör üledékei a középső eocén korszakból származnak, nagyjából 47 millió évvel ezelőttről (lutetiai kor). A Messel-gödör egy maar-típusú vulkáni kráter maradványa volt, amelyben egy mély, oxigénszegény, állandó tó alakult ki. A tó fenekén lerakódott vékony, bitumenes rétegek — a jellegzetes bitumenes palák — anoxikus környezetük miatt különösen alkalmasak voltak a lágy szövetek, tollak, szőrzet és akár gyomortartalom kiváló megőrzésére. A finom laminált üledékek lehetővé tették, hogy apró részletek is fosszilizálódjanak, ezért a lelőhelyet különösen értékesnek tekintik.
Kivételes megőrzés és ismert fosszíliák
A Messel-gödörben talált kövületek között megtalálhatók kisebb emlősök, korai lovak, rágcsálók, kelepelők, valamint repülő emlősökként ismert denevérek is. Különleges leletek: teljes testvázak, lágy részek (szőr, toll), gyomortartalom és más puha szövetek lenyomatai. A legismertebb példányok közé tartozik a jól megőrzött korai főemlőslelet (Darwinius típusú maradványokra hivatkozó nevezetes példányok), továbbá madarak (például messelornis-szerű formák), denevérek (Palaeochiropteryx és hasonlók), békafélék, hüllők, krokodilok és halak. Az itt talált anyag fontos információkat ad az eocén kor élővilágáról, éghajlatáról és táplálékhálózatáról.
Kitermelés, veszélyek és védelem
A területen korábban bitumenes palát bányásztak, és a bányászat eredményeként alakult ki a ma látható gödör. A kitermelés megszűnte után felmerült a terület hulladéklerakóvá alakításának terve, de az erős helyi és szakmai ellenállás végül megakadályozta ezt. A lelőhely 1995-ben felkerült az UNESCO a világörökség részévé listájára — ez a felvétel kizárólag a fosszíliák kivételes tudományos és megőrzési értéke miatt történt.
Kutatás, gyűjtés és megőrzési módszerek
Az amatőr gyűjtők fontos szerepet játszottak a lelőhely felfedezésében és a leletek feltárásában: sok jelentős példány ered először magángyűjteményekből. A gyűjtők kifejlesztettek egy ún. transzfertechnikát, amely lehetővé teszi a nagyon vékony, bitumenes palalapokban található kis fosszíliák részletes megőrzését és stabilizálását. A módszer lényege, hogy a törékeny fosszíliát gondosan leválasztják az eredeti kőzetről, majd támogatást adó anyaggal (például gyanta vagy más konzerváló réteg) látják el, hogy a finom részletek ne sérüljenek. Ezt a technikát ma is alkalmazzák múzeumi és kutatási célokra.
1996-ban amnesztiát rendeltek el a korábban gyűjtött fosszíliákra, remélve, hogy a magántulajdonban lévő ritka darabok ismét hozzáférhetővé válnak a tudomány számára és közgyűjteményekbe kerülnek. Ennek eredményeként sok fontos példány vált kutathatóvá és kiállíthatóvá.
Turizmus és oktatás
A Messel-gödör ma védett terület; a látogatás általában szabályozott, gyakran csak vezetett túrák keretében lehetséges. A helyszínhez tartozó múzeumok és látogatóközpontok bemutatják a lelőhely geológiáját, a feltárt fosszíliákat és a kutatások eredményeit, így fontos szerepet játszanak a tudományos ismeretterjesztésben. A lelőhely nemcsak paleontológiai értéke miatt fontos, hanem mint a középső eocén ökoszisztéma egyik legteljesebb és legjobban dokumentált tükre is.
Összefoglalva: a Messel-gödör kivételes paleontológiai lelőhely, amely a középső eocén kor élővilágát részletesen dokumentálja, és ezért világörökségi védelmet kapott. A finoman megőrződött fosszíliák, az egyedi geológiai környezet és a megőrzési technikák együtt teszik a lelőhelyet a tudomány és a nagyközönség számára kiemelten értékessé.
A Messeli olajpala kitüremkedése a gödör közepének közelében.
A Kopidodon ősemlős fosszíliája, a szőrzet körvonalai láthatóak.
Darwinius bemutatja a Messelben történt figyelemre méltó konzerválást.
A pala felhasítása egy nagy késsel, hogy feltárja a kövületeket.
Masillamys a Senckenberg gyűjteményben
Fosszilis ékszerbogár, amelyen még látszik a külső csontváz színe.
Megfigyelési pont
Ökológia
A Messel-akna jelenlegi felszíne nagyjából 60 m mélyen van a helyi föld alatt, és területe körülbelül 0,7 km². Az olajpala réteg eredetileg 190 m mélyre nyúlt. 47 millió évvel ezelőtt, az eocénben, amikor a Messel-lelőhelyek kialakultak, a terület 10°-kal délebbre feküdt, mint most. Ez az időszak közvetlenül a paleocén-eocén hőmaximum után volt, és a terület éghajlata és ökológiája nagyon különbözött a maitól. A buja szubtrópusi erdőkkel körülvett tavak hatalmas sorozata hihetetlenül változatos életet éltetett. A Messel-tómeder valószínűleg a közeli folyók és patakok lefolyásának központja volt. A gödrös lerakódások a paleogén korszak eocén korszakában, mintegy 47 millió évvel ezelőtt keletkeztek. Ez a fosszíliatartalmú rétegek alatti bazaltdarabok datálásán alapul.
Az olajpala, amely az iszap és az elhalt növényzet lassú, anoxikus lerakódásával alakult ki a tómederben, az elsődleges kőzet a helyszínen.
Üledékei 130 m mélyen lefelé húzódnak, és egy régebbi homokkőalapzaton fekszenek. A palában található fosszíliák a tó egyedi lerakódási jellemzőinek köszönhetően figyelemre méltó tisztaságot és konzerváltságot mutatnak.
A tó felső rétegeiben sok volt az élet, de a tó alja anoxikus volt. Mivel a vizet nem nagyon zavarták, kevés oxigén jutott az alsó rétegekbe. Ez megakadályozta, hogy sok epifaunális (fenéken élő) és infaunális (ásó) faj ott éljen. Ezért voltak a holttestek olyan kevéssé károsodottak. A tó rétegeinek felborulása (amelyet az évszakos ingadozások okoztak) csökkentette az oxigéntartalmat a felszín közelében, és a vízi fajok időszakos "kipusztulásához" vezetett. A viszonylag alacsony lerakódási sebességgel (0,1 mm/év) kombinálva ez a környezet kiválóan alkalmas volt az állat- és növényvilág megőrzésére.
Vulkáni gázkibocsátás
A Messel-gödör környéke geológiailag és tektonikailag aktív volt az eocén idején. A vulkanikus gázkibocsátás magyarázhatja a nem vízi fajok nagymértékű lerakódását.
A felszín alatti elmozdulások nagy koncentrációjú reaktív gázokat (például szén-dioxidot és kénhidrogént) juttattak a tóba és a szomszédos ökoszisztémákba, elpusztítva az arra fogékony szervezeteket. E kibocsátások során madarak és denevérek eshettek bele, ha a tó felszíne közelében voltak, a szárazföldi állatok pedig a tópart közelében elborulhattak.
Fossziliák
A Messel-gödör a kora eocén flóra és fauna eddig felfedezett legjobb állapotban fennmaradt bizonyítéka. A legtöbb más lelőhelyen szerencsére csak részleges csontvázakat találunk, de Messel büszkélkedhet a szerkezeti integritás kiterjedt megőrzésével, sőt egyes fajok szőrzetét, tollát és "bőrárnyékát" is sikerült megőrizni. A szokatlan konzerváltság néhány alaposan átgondolt értelmezést váltott ki. Egy fosszilizált levélen a levél erezetének két oldalán található tüneti "bambuszharang" alakú harapásnyomokat egy olyan ácshangya halálfogásaként azonosították, amelyet végleg parazitává tett egy gomba, amely - úgy tűnik, akkor is, mint ma - átvette a viselkedését, hogy jó helyen szabadítsa ki spóráit; ez a legkorábbi egyértelmű példája a gombás viselkedésmanipulációnak.
A fajok sokfélesége megdöbbentő. Íme egy rövid összefoglaló a helyszínen talált néhány fosszíliáról:
- Korai főemlős fosszília antropoid (azaz nem emberszabású) jellegzetességekkel: a Darwinius masillae 2009 májusában nyilvánosságra hozott felfedezése.
- A fosszilis teknősök közül kilenc párzó párt találtak. Az Allaeochelys crassesculpta teknősök koituszban (közösülésben) voltak. Ezek hím-nőstény párok, a hím farkát a nőstény alá hajtva, így élnek szexuális életet. Haláluk gyors lehetett. A feltételezések szerint a teknősök az ősi tó levegőztetett felszíni vizében kezdtek el párosodni. Ahogy mélyebb vízbe süllyedtek, a mérgező vulkáni gázok felszabadulása legyőzte őket. Ezután eltemette őket a tómeder üledéke. Az ebbe a kládba tartozó teknősök ma is élnek. Elvesztették hüllőpikkelyeiket, és bőrük oxigént szív fel a vízből. Normális esetben ez előnyös: segít nekik hosszú ideig a víz alatt maradni. Anoxikus körülmények között azonban hátrányt jelent, mert a szén-dioxidot és a benne oldott mérgeket is felszívja.
- Több mint 10.000 megkövesedett hal számos fajból
- Több ezer vízi és szárazföldi rovar, némelyiknek a színe még mindig megmaradt.
- Számos kisemlős, köztük törpelovak, nagytestű egerek, főemlősök, talajlakók (sünök, erszényesek, pangolinok), földikutya rokonai és denevérek.
- Sok madár, különösen a ragadozó fajok.
- Krokodilok, békák, teknősök, szalamandrák és más hüllők vagy kétéltűek.
- Több mint 30 növényfaj maradványai, köztük pálmalevelek, gyümölcsök, virágpor, fa, dió és szőlőtőkék.
A fosszíliák között szerepel egy dél-amerikai hangyászevő, kétféle dél-amerikai röpképtelen madár, valamint az óvilági trópusok pikkelyes hangyászevőinek (Manis) egy őse.
Kapcsolódó oldalak
- Lagerstätte
Kérdések és válaszok
K: Hol található a Messel-gödör?
V: A Messel-gödör a hesseni Messel falu közelében található, körülbelül 35 km-re délkeletre Frankfurt am Main-tól, Németországban.
K: Milyen típusú fosszíliák maradtak fenn a Messel-gödörben?
V: A Messel-gödörben finom fosszíliákat őriznek, köztük korai emlősöket és korai főemlősöket.
K: Miért fontos a Messel-gödör?
V: A Messel-gödör jelentős geológiai és tudományos jelentősége miatt fontos, többek között a korai emlősök és a korai főemlősök fosszíliái miatt.
K: Mit bányásztak a Messel-gödörben?
V: A Messel-gödörben bitumenes palát bányásztak.
K: Mi akadályozta meg, hogy a Messel-gödörből hulladéklerakó legyen?
V: A Messel-gödör hulladéklerakóvá válását erős helyi ellenállás akadályozta meg.
K: Miért nyilvánították a Messel-gödröt az UNESCO világörökség részévé?
V: A Messel-gödröt kizárólag a benne található fosszíliák miatt nyilvánították az UNESCO világörökség részévé.
K: Hogyan őrizték meg a Messel-gödörben a kis fosszíliák finom részleteit, és ki fejlesztette ki ezt a technikát?
V: Amatőr gyűjtők fejlesztették ki a Messel-gödörben a kis fosszíliák finom részleteinek megőrzésére szolgáló "transzfertechnikát", és ezt a módszert ma is alkalmazzák a fosszíliák megőrzésére.
Keres