Karma
A karma (car-ma) egy olyan szó, amely egy személy cselekedeteinek eredményét és magát a cselekedetet is jelenti. Az ok és okozat körforgásáról szól. A karma elmélete szerint ami egy emberrel történik, az azért történik, mert tetteivel okozta. Számos vallásnak, például a hinduizmusnak és a buddhizmusnak fontos része. A sintóban (a buddhizmussal gyakran szinkretizált vallás) a karmát Musubi (むすび) néven értelmezik, a karma szemléletét a sintóban a gazdagító, megerősítő és életet megerősítő eszközként ismerik el.
A karma elméletét Newton harmadik törvényének, az akció és reakció törvényének kiterjesztésének tekinthetjük, ahol minden cselekedet, beleértve a szavakat, gondolatokat, érzéseket, létezésünk egészét, végül reakciót vált ki, ugyanolyan típusú energia tér vissza ahhoz, aki azt okozta.
A spirituális fejlődés szempontjából a karma mindarról szól, amit az ember tett, tesz és tenni fog. A karma nem büntetésről vagy jutalomról szól. Az embert felelőssé teszi a saját életéért, és azért, ahogyan másokkal bánik.
A "karma elmélete" a hinduizmus, az ajávajevszi, a szikhizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus egyik fő hite. Minden élőlény felelős a karmájáért - tetteiért és tetteinek hatásaiért.
Meghatározás
A karma az ok és okozat egyetemes elve. Tetteink, a jók és a rosszak egyaránt, a jövőben visszatérnek hozzánk, és segítenek abban, hogy tanuljunk az élet leckéiből, és jobb emberekké váljunk. A reinkarnációt magában foglaló vallásokban a karma kiterjed a jelenlegi életünkre, valamint az összes korábbi és jövőbeli életünkre is.
A karma alapvetően energia. Egy ember energiát bocsát ki gondolatokon, szavakon és cselekedeteken keresztül, és ez idővel más embereken keresztül visszajön. A karma a legjobb tanító, arra kényszeríti az embereket, hogy szembenézzenek saját tetteik következményeivel, és így javítsanak és finomítsák viselkedésüket, vagy szenvedjenek, ha nem teszik. Még a kemény karma is, ha bölcsen nézünk szembe vele, a spirituális növekedés legnagyobb szikrája lehet. A karma legyőzése az intelligens cselekvésben és az érzelemmentes válaszadásban rejlik.
Bármilyen cselekedet alátámasztása azzal az állítással, hogy "én teszem", karma. Bármely cselekvés megtételének igénylése megköti a karmát. A cselekvésnek az "én vagyok a cselekvő" hittel való alátámasztását karmakötésnek nevezik. A 'cselekvő' hiedelemnek ez a támogatása az, ami megköti a karmát. Ha tudod, hogy nem te vagy a cselekvő, és tudatában vagy annak, hogy ki az igazi cselekvő, 'nem én vagyok a cselekvő' és 'ki a cselekvő', akkor a cselekvésnek nem lesz semmiféle támogatása, és a karma megszabadul.
Példák a karmára
A cselekvés és a reakció folyamata minden szinten - fizikai, mentális és spirituális - a karma. Figyelni kell a gondolatokra, mert a gondolat karmákat hozhat létre - jót, rosszat és vegyesen.
"Kedves szavakat mondok neked, és te békésnek és boldognak érzed magad. Kemény szavakat mondok neked, és te feldúlt és zaklatott leszel. A kedvesség és a durvaság visszatér hozzám, másokon keresztül, egy későbbi időpontban. Végül is, amit adok, azt kapom vissza."
"Egy építész kreatív, produktív gondolatokkal gondolkodik, miközben egy új épület terveit rajzolja. De ha romboló, nem produktív gondolatokat gondolna, akkor hamarosan nem lenne képes semmiféle pozitív feladatot elvégezni, még ha akarna sem."
A karma mint akció és reakció: ha jóságot mutatunk, jóságot fogunk aratni.
Karma a hinduizmusban
A hinduk úgy tekintenek az időre, mint egy körforgásra, amelyben a dolgok újra és újra körbe-körbe járnak. A karma egy nagyon igazságos törvény, amely a gravitációhoz hasonlóan mindenkit egyformán kezel. A karma törvénye az embert helyezi a felelősség középpontjába mindenért, amit tesz, és mindenért, amit vele tesznek. A karma működésének megértésével a hinduk igyekeznek erényes életet élni. Ezt nevezik dharmának.
A hinduizmusban háromféle karma létezik:
- szancsita karma, a még feloldásra váró múltbeli karmák összessége;
- prarabdha karma, a szancsita karma azon része, amelyet ebben az életben kell megtapasztalni; és
- kriyamana karma, a karma, amit az emberek jelenleg teremtenek, és ami a jövőben meghozza gyümölcsét.
Az isteni erők szerepe
A karmát az elme egyik természeti törvényének tekintik, ahogyan a gravitáció is az anyag törvénye. Ahogyan Isten a gravitációt azért teremtette, hogy rendet teremtsen a fizikai világban, úgy a karmát is az igazságosság isteni rendszereként alkotta meg, amely önszabályozó és végtelenül igazságos. Automatikusan megteremti a megfelelő jövőbeli tapasztalatot a jelenlegi cselekedetre válaszul.
A hinduizmusban többféle nézet létezik az isteni lények szerepét illetően. A hinduizmusban sokan úgy látják, hogy az istenségek vagy dévák valamilyen szerepet játszanak. Más hinduk, mint például a mimamszaka, elutasítják az ilyen elképzeléseket, és a karmát önállóan működőnek tekintik, és az ok-okozati összefüggések természeti törvényeit elegendőnek tartják a karma hatásainak magyarázatára.
A Bhagavad Gítá egyes értelmezései egy köztes nézetet sugallnak, miszerint a karma az ok és okozat törvénye, Isten mégis képes enyhíteni a karmát hívei számára. A Bhagavad Gítában azt mondják, hogy csak az a karma okozhat jó vagy rossz reakciókat, amelyet a tettrekészség érzésével és a karmához való ragaszkodással végeznek. A kötelességtudattal és az eredményekhez való ragaszkodás nélkül végzett karma nem okoz semmilyen hatást, és közelebb visz Istenhez.
Egy másik nézet szerint a Satguru Isten nevében eljárva enyhítheti vagy ledolgozhatja a tanítvány karmájának egy részét.
Kapcsolódó oldalak
- A Just-World jelenség olyan, mint a Karma
Kérdések és válaszok
K: Mi az a karma?
V: A karma egy olyan kifejezés, amelyet az ember cselekedeteinek eredményére és az ok és okozat körforgására használnak. Számos vallás fontos része, például a hinduizmus, a buddhizmus, a sintoizmus, a szikhizmus, az ajávajevszi és a dzsainizmus.
K: Hogyan befolyásolja a karma a spirituális fejlődést?
V: A karma azáltal befolyásolja a spirituális fejlődést, hogy az embert felelőssé teszi saját életéért és azért, ahogyan másokkal bánik. Figyelembe veszi mindazt is, amit egy személy a múltban tett, most tesz és a jövőben tenni fog.
K: Ki felelős a karmájáért?
V: Minden élőlény felelős a karmájáért - a tetteiért és azok hatásaiért.
K: A karma csak a büntetésről vagy a jutalomról szól?
V: Nem, bár bizonyos esetekben így is lehet értelmezni. A sintó vallásban Musubinak (むすび) tekintik, ami gazdagítót, megerősítőt és életet megerősítőt jelent.
K: Mely vallások ismerik a karma elméletét?
V: A karma elméletét elismeri a hinduizmus, az ajávajaví, a szikhizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus.
K: Van a karmának a büntetésen vagy jutalmazáson kívül más jelentése is?
V: Igen - jelentheti annak megértését is, hogy a tetteinknek milyen következményei vannak önmagunkra vagy a körülöttünk élőkre.
