In re Gault – 1967-es döntés: fiatalkorúak jogai és eljárási garanciák

A Legfelsőbb Bíróság az In re: Gault ügyben hozott döntését megelőző négy évben a Bíróság néhány más, a tisztességes eljáráshoz való jogokkal kapcsolatos nagyon fontos ügyben is döntött - az embereket megillető jogokról, amikor bűncselekménnyel vádolják őket. Ezek az ítéletek azonban nem vonatkoztak azokra a gyermekekre, akiket fiatalkorúak bírósága elé állítottak. Az ügyben Norman Dorsen érvelt a fiatalkorúak javára.

Felnőttek jogai

Alkotmányos jogok

Az Egyesült Államok Alkotmányának hatodik kiegészítése kimondja, hogy "minden büntetőeljárásban a vádlottnak joga van ahhoz, hogy ... a védelem érdekében ügyvédi segítséget kapjon". ("Counsel" a jogi szó az "ügyvédet" jelenti.)

A tizennegyedik módosítás azt is kimondja, hogy egyetlen állam sem veheti el senki "életét, szabadságát vagy tulajdonát a törvényes eljárás nélkül; és nem tagadhatja meg senkitől ... a törvények egyenlő védelmét".

Legfelsőbb Bírósági ügyek

A Legfelsőbb Bíróság e két módosítás alapján hozta meg ezeket a mérföldkőnek számító ügyeket:

• Gideon kontra Wainwright, 372 U.S. 335 (1963): A Bíróság kimondta, hogy a tisztességes eljáráshoz ügyvédre van szükség. Úgy döntött, hogy minden vádlottnak, akit bármilyen bűncselekménnyel vádolnak, joga van ügyvédhez. Ha a vádlott nem tud ügyvédet fizetni, az államnak ingyenes ügyvédet kell kirendelnie számára.
• Miranda kontra Arizona, 384 U.S. 436 (1966): Amikor egy személyt arról kérdeznek, hogy elkövetett-e bűncselekményt, nem kell válaszolnia. Nem kerülhet bajba, ha nem válaszol. Ezt nevezik az "önvádaskodás" elleni jognak (a jog, hogy ne mondjon semmit, ami bizonyítja, hogy bűncselekményt követett el). A gyanúsítottnak a kihallgatás előtt közölni kell, hogy nem kell válaszolnia semmilyen kérdésre.

Ezek a határozatok azonban csak a felnőtt bíróságokra vonatkoztak. Bár az Alkotmány soha nem mondja ki, hogy jogai csak a felnőttekre vonatkoznak, az amerikai bíróságok soha nem biztosították a fiatalkorúaknak ugyanazokat a megfelelő eljárási jogokat, mint a felnőtteknek.

Fiatalkorúak bíróságai

Az Egyesült Államok bírósági rendszerében külön bíróságok vannak a bűncselekmények elkövetésével vagy magatartási problémákkal vádolt gyermekek számára. Ezeket "fiatalkorúak bíróságainak" nevezik.

Minden államnak saját törvényei vannak a fiatalkorúak bíróságaira vonatkozóan. Általában azonban, ha a bíró úgy dönt, hogy a gyermek "bűnöző", a bíró a gyermeket a bíróság "gyámság alá helyezheti". Ez azt jelenti, hogy a bíró a bíróságot bízza meg a gyermek felügyeletével, és elveszi ezt a hatalmat a gyermek szüleitől. A legsúlyosabb bűncselekmények esetén a bíróság dönthet úgy, hogy a gyermeket speciális iskolába, fiatalkorúak börtönébe vagy más, otthonától távol eső programba helyezi, és ott tartja 21 éves koráig.

Gerald Gault letartóztatásának idején a fiatalkorúaknak nagyon kevés joguk volt a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében. Például tárgyalás nélkül börtönbe kerülhettek, vagy anélkül, hogy tudták volna, milyen bűncselekménnyel vádolják őket.

1964. június 8-án egy rendőr letartóztatta a tizenöt éves Gerald Gaultot. A seriff nem közölte Gault szüleivel, hogy letartóztatták. Azután tartóztatták le, hogy egy Ora Cook nevű szomszédja panaszkodott, hogy obszcén, vulgáris telefonhívást kapott. Gault akkoriban próbaidőn volt. Hat hónapra, 1964. február 25-től kezdődően próbaidőre bocsátották, mert egy másik fiúval volt, aki ellopta egy nő pénztárcáját.

Közben Gault édesanyja hazaérkezett, és észrevette, hogy eltűnt. Végül a megyei gyermekotthonban találta meg, de nem engedték hazavinni. Anélkül, hogy bűncselekménnyel vádolták volna, Gault-ot egy fiatalkorúak börtönébe helyezték.

Gault mindig azt mondta, hogy barátja, Ronald Lewis telefonált Cooknak a Gault család lakókocsijából. Gault 2007-ben azt mondta, hogy amint meghallotta, mit mondott Lewis, kirúgta Lewist.

Fiatalkorúak bírósági meghallgatása

Első meghallgatás

Másnap reggel Gault első bírósági meghallgatása volt McGhee bíró előtt. McGhee bíró általában a Gila Megyei Felsőbb Bíróságon (felnőtt bíróság) dolgozott, de aznap a fiatalkorúak bíróságán.

A meghallgatás végén McGhee bíró azt mondta, hogy átgondolja, mit tegyen, és visszaküldte Gault-ot a börtönbe. Gault-ot még néhány napig börtönben tartották, majd hazaküldték. Soha senki nem magyarázta meg, miért tartották börtönben, vagy miért engedték el. Aznap, amikor hazajött, az édesanyja kapott egy üzenetet, hogy McGhee bíró újabb meghallgatást rendelt el.

Második meghallgatás

A második meghallgatáson McGhee úgy döntött, hogy Gault "delikvens gyermek". Ez azt jelentette, hogy Gault megszegett egy állami törvényt. McGhee elrendelte, hogy Gault-ot 21 éves koráig az állami ipari iskolába kell küldeni, hacsak a bíróság nem dönt úgy, hogy előtte kiengedik. Ez a büntetés "szeméremsértő telefonhívások" vádján alapult. Ha Gaultot felnőttként ítélték volna el ugyanezért a bűncselekményért, az arizonai törvények szerint legfeljebb két hónap börtönbüntetés és 5 és 50 dollár közötti pénzbírság lett volna kiszabható.

A meghallgatásokkal kapcsolatos problémák

Gault vádlója, Mrs. Cook egyik meghallgatáson sem volt jelen, pedig Mrs. Gault kérte, hogy jöjjön el, hogy azonosítani tudja, hogy Gerald vagy a barátja telefonált-e. McGhee bíró azt mondta, hogy "nem kell jelen lennie". McGhee bíró soha nem mondta Gault szüleinek, hogy ügyvédet hozhatnak a meghallgatásokra, vagy tanúkat hívhatnak Gerald védelmére.

Továbbá, egyik meghallgatáson sem készített senki jegyzőkönyvet (a pontosan elhangzottakról készült feljegyzés). Emiatt nem volt bizonyíték arra, hogy Gault vagy McGhee bíró mit mondott a meghallgatások során. Később McGhee bíró azt mondta, hogy Gault elismerte, hogy mondott valami "szemérmetlen" dolgot Mrs. Cooknak. Gault mindkét szülője ragaszkodott ahhoz, hogy Gerald soha nem ismerte el, hogy bármi rosszat tett volna.

Habeas corpus fellebbezés

Abban az időben az arizonai törvények nem tették lehetővé a fiatalkorúak ügyeinek fellebbezését. Gault szülei felfogadtak egy Amelia Lewis nevű ügyvédet, aki az arizonai Legfelsőbb Bírósághoz fordult habeas corpus iránti kérelemmel. Ez azt jelenti, hogy arra kérték a Legfelsőbb Bíróságot, hogy engedje szabadon Geraldot, mert a bebörtönzése igazságtalan volt. A Legfelsőbb Bíróság az ügyet az arizonai Legfelsőbb Bírósághoz, egy rendes bírósághoz küldte habeas corpus meghallgatásra. Ez a meghallgatás döntene arról, hogy Gault-ot igazságtalanul küldték-e fiatalkorúak börtönébe.

McGhee érvei

A meghallgatásra 1964. augusztus 17-én került sor. Gaulték ügyvédje McGhee bírót kérdőre vonta intézkedésének jogi indokairól. Megkérte McGhee-t, hogy magyarázza el, milyen törvények alapján találta Geraldot "delikvensnek".

McGhee több választ is adott:

• Gerald szeméremsértő kifejezéseket használt, miközben egy másik személy hallhatta (ez az Arizona Revised Statutes § 13-377 szerint vétségnek minősül).
• Gerald az ARS 8-201 § (6)(d) bekezdése alapján szabálysértést követett el. A törvény e része kimondta, hogy a delikvens gyermek "szokásosan" (rendszeresen) úgy viselkedik, hogy "sérti vagy veszélyezteti saját vagy mások erkölcsét vagy egészségét". Annak bizonyítékaként, hogy Gerald "szokásosan" veszélyes volt, McGhee két okot hozott fel:
• Azt mondta, Gault elismerte, hogy "buta hívásokat, vagy vicces hívásokat, vagy valami ilyesmit" tett a múltban.
• Két évvel korábban a fiatalkorúak bírósága kapott egy feljelentést, amely szerint Gault ellopott egy baseballkesztyűt, és hazudott a rendőrségnek erről. A bíróság azonban soha nem tett semmit ez ügyben, mert nem volt rá bizonyíték.

McGhee bíró azt is elmondta, hogy Gerald már próbaidőn volt. Ez is szerepet játszott a döntésében, mondta.

A bíróság elutasította a habeas corpus beadványt. Úgy ítélte meg, hogy McGhee bírónak elegendő bizonyítéka és jogi indoka volt arra, hogy Gault-ot börtönbe küldje.

Fellebbezés Arizona Legfelsőbb Bíróságához

Ezután Amelia Lewis és a Gault család fellebbezett az Arizona Legfelsőbb Bírósághoz (99 Ariz. 181 (1965)). Két fő érvük volt. Azzal érveltek, hogy Gerald elítélése nem volt jogszerű, mert nem kapta meg az alkotmányban biztosított megfelelő eljárási jogokat. Azzal is érveltek, hogy az állam fiatalkorúakra vonatkozó törvényei, az Arizonai fiatalkorúak törvénykönyve alkotmányellenes, mert nem tartalmazza ezeket a tisztességes eljárási jogokat.

Az arizonai legfelsőbb bíróság a Gault-ok ellen döntött. Azt mondták, hogy sem a fiatalkorúakról szóló törvénykönyv, sem Gerald elítélése nem sértette a tisztességes eljárást.

Az Egyesült Államok törvényei szerint Gaultéknak csak egyetlen jogi lehetőségük maradt. Ez a lehetőség az volt, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához forduljanak, de ehhez több ügyvédre lett volna szükségük, és ez drága lett volna. Az Amerikai Polgári Szabadságjogi Unió (ACLU) arizonai szervezetének ügyvédei azonban közbeléptek, és Amelia Lewisszal együtt dolgoztak a Legfelsőbb Bíróságon benyújtott fellebbezésen. 1966. december 16-án a Legfelsőbb Bíróság elé léptek.

Jogi kérdések

A Legfelsőbb Bíróságnak három fontos jogi kérdésre kellett válaszolnia ebben az ügyben: egy konkrét kérdésre, egy általános kérdésre és egy olyan kérdésre, amely az ország minden fiatalkorút és bíróságot érint..:

• A konkrét kérdés: Megsértették-e Gerald Gault megfelelő eljárási jogait, amikor elítélték és fiatalkorúak börtönébe küldték? Ha igen, mi történjen vele?
• Az általános kérdés: Alkotmányellenes volt-e az arizonai fiatalkorúakról szóló törvény, mert nem biztosította a fiatalkorúak számára az alkotmány tizennegyedik kiegészítésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogokat?
• A legnagyobb kérdés: A fiatalkorúakat egyáltalán megillették-e ugyanazok a jogok, mint a felnőtteket? A tizennegyedik kiegészítés vonatkozott-e egyáltalán a fiatalkorúak bírósági eljárásaira?

Döntés

1967. május 15-én a Legfelsőbb Bíróság 8-1 arányban Gaulték javára szavazott. Úgy döntöttek, hogy Gerald megfelelő eljárási jogai sérültek.

Abe Fortas bíró írta a Bíróság többségi véleményét. Azt írta:

Fortas bíró rámutatott, hogy ha Gerald elmúlt 18 éves, és a felnőtt bíróság elé kerülne, számos különböző joggal rendelkezne, beleértve az ebben a táblázatban foglaltakat is.

Mivel azonban 15 éves volt, és a fiatalkorúak bírósága előtt állt, Geraldnak ezekből a jogokból semmi sem adatott meg.

A Bíróság véleményében Fortas bíró azt írta, hogy ezen eljárási jogok nélkül az ember nem kaphat tisztességes tárgyalást, függetlenül attól, hogy milyen korú. A tizennegyedik kiegészítés kimondja, hogy "egyetlen állam sem veheti el senki "életét, szabadságát vagy tulajdonát a törvényes eljárás nélkül; és nem tagadhatja meg senkitől ... a törvények egyenlő védelmét". Mivel a fiatalkorúak bíróságai elvehetik a gyermekek szabadságát azzal, hogy fiatalkorúak börtönébe küldik őket, a fiatalkorú vádlottaknak teljes körűen biztosítaniuk kellett a megfelelő eljárási jogokat. Emellett "a törvények egyenlő védelmét" is biztosítaniuk kellett számukra - ugyanazt a védelmet, amelyet egy felnőtt, akit a börtönbe kerülés veszélye fenyeget.

A bíróság hatályon kívül helyezte Gerald elítélését, és elrendelte a szabadon bocsátását. Három évet töltött az ipari iskolában: két évvel és tíz hónappal többet, mint amennyit felnőttként elítélve börtönben tölthetett volna.

A bíróság az arizonai fiatalkorúakról szóló törvényt is alkotmányellenesnek ítélte. Úgy döntöttek, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó törvényeknek tartalmazniuk kell a tisztességes eljáráshoz való jogokat.

Az In re Gault előtt a bűncselekményekkel vádolt fiatalkorúaknak nagyon kevés joguk volt. Az In re Gault a bűncselekményekkel vádolt gyermekek és tinédzserek számára olyan jogokat biztosított, amelyekkel a fiatalkorúak soha nem rendelkeztek. Ez a védelem az Egyesült Államokban minden fiatalkorúra vonatkozik, nem csak Arizonában. Ezt a döntést követően a törvény értelmében minden fiatalkorút, akit bűncselekménnyel vádolnak, meg kell részesíteni a tizennegyedik módosításban foglalt jogokból. Például:

• Elég jóval korábban meg kell mondani nekik, hogy milyen bűncselekménnyel vádolják őket, és mikor kell bíróság elé állniuk, hogy fel tudjanak készülni (például védekezéssel vagy ügyvédet kell fogadniuk).
• A fiatalkorút és szüleit tájékoztatni kell az ügyvédhez való jogukról.
• A fiatalkorúnak (vagy általában az ügyvédjének) joga van kikérdezni azokat a tanúkat, akik azt állítják, hogy bűnösök, és saját tanúkat hívni, akik azt állítják, hogy nem bűnösök.
• Figyelmeztetni kell őket, hogy még a bíróságon sem kell válaszolniuk a bűnösségükre vonatkozó kérdésekre.

Más szóval, az In re Gault ítélet kimondta, hogy az ország minden fiatalkorúak bíróságának követnie kell a tizennegyedik módosítást.