Az USA Alkotmánya hatodik módosítása (VI.): a vádlottak jogai
Ismerje meg az USA Alkotmánya VI. módosítását: a vádlottak jogai, ügyvédhez való jog, gyors nyilvános tárgyalás és pártatlan esküdtszék részletes magyarázata.
Az 1791. december 15-én létrehozott hatodik alkotmánymódosítás (VI. módosítás) az Egyesült Államok Alkotmányának része. Számos védelmet és jogot biztosít a bűncselekménnyel vádolt személyek számára. A rendelkezések között szerepel az ügyvédhez való jog, a gyors nyilvános tárgyaláshoz való jog és a pártatlan esküdtszékhez való jog. A vádlottnak jogot biztosít arra, hogy megtudja, kik a vádlói (azaz kik vádolják őt). A vádlottnak joga van ahhoz is, hogy megismerje az ellene felhozott vádakat és bizonyítékokat.
A módosítás célja és történeti háttér
A VI. módosításot a polgári szabadságjogok védelmére hozták létre a kormány túlkapásainak megakadályozására: biztosítja, hogy a büntetőeljárásban a vádlott tisztességes, nyílt és hatékony védelmet kapjon. Bár eredetileg a szövetségi kormányra vonatkozott, a 20. századtól kezdődően a Legfelsőbb Bíróság a 14. módosítás révén fokozatosan a tagállamokra is alkalmazta a VI. módosítás alapvető jogait (így azok a tagállami eljárásokban is érvényesülnek).
A VI. módosítás fő jogai (egyszerű magyarázat)
- Gyors és nyilvános tárgyalás: a vádlottnak joga van ahhoz, hogy a vád gyorsan elbírálásra kerüljön, és hogy a tárgyalás nyilvános legyen. A „gyors” elbírálás értelmezését a bíróságok több tényező alapján mérlegelik (például Barker v. Wingo esetben kialakított teszt: a késedelem hossza, oka, a vádlott igénylése és a késedelem okozta hátrányok).
- Pártatlan esküdtszék: a vádlott joga, hogy az ügyét olyan esküdtszék bírálja el, amely a bűncselekmény elkövetésének államából és törvényhatóságából származik (vicinage/venue követelmény). A személyes elfogultság kizárható a jogszerű kiválasztási eljárással.
- Tájékoztatás a vádakról: a vádlottat értesíteni kell az ellene felhozott vádakról és azok természetéről, hogy fel tudjon készülni védekezésére.
- Konfrontációs jog (confrontation clause): a vádlott joga a vőlegénnyel szembeni tanúkkal való szembesítésre és az őket kihallgató keresztkérdésekre. A Legfelsőbb Bíróság döntései (pl. Crawford v. Washington) meghatározták, hogy bizonyos hallgató nyilatkozatok és másodlagos bizonyítékok mikor használhatók fel a tárgyaláson anélkül, hogy sérülnének a konfrontációs jogok.
- Kényszerítő bizonyítékbeszerzési jog (compulsory process): a vádlott jogosult arra, hogy bírósági eszközökkel (pl. idézés) saját védelme szempontjából releváns tanúkat előhozza.
- Ügyvédhez való jog: a vádlott jogosult jogi képviseletre. Ha a vádlott nem engedheti meg magának az ügyvédet, jogainak nagy részét a bíróság biztosítja (ez különösen a súlyos bűncselekményeknél igaz — lásd Gideon v. Wainwright és Powell v. Alabama precedensek). Az ügyvédhez való jog a tárgyalás előtti és alatti kritikus ügyintézési szakaszokra is kiterjed; a jogról való önkéntes lemondás lehetséges, de annak érvényességét a bíróság szigorúan ellenőrzi.
Fontos jogi kérdések és korlátok
A VI. módosítás nem ad korlátlan jogokat. Például a nyilvános tárgyalás bizonyos mértékben korlátozható a rend és a résztvevők védelme érdekében, de ezeknek a korlátozásoknak arányosnak kell lenniük. A jogok hatóköre és alkalmazása számos bírósági döntés tárgya volt:
- Barker v. Wingo — a „gyors tárgyalás” vizsgálatának tényezői.
- Gideon v. Wainwright — az ügyvédi védő országos (szövetségi és tagállami) biztosításának megerősítése; az államnak biztosítania kell védőügyvédet a szegény vádlott számára bizonyos esetekben.
- Crawford v. Washington — a konfrontációs jog szigorú értelmezése a hallgató bizonyítékok alkalmazása kapcsán.
- Powell v. Alabama — különösen súlyos (pl. halálos ítélettel fenyegetett) ügyekben az azonnali jogi képviselet fontossága.
- Strickland v. Washington — az elégtelen jogi képviselet (ineffective assistance of counsel) vizsgálatára kidolgozott mérce.
- Baldwin v. New York — a jogi besorolás (pl. mi minősül „súlyos” bűncselekménynek) befolyásolja, hogy jár-e kötelező esküdtszéki eljárás.
Gyakorlati következmények
A VI. módosítás alapjogi védelmei biztosítják, hogy a vádlott informált legyen, hozzáférjen jogi segítséghez, képes legyen tanúkat és bizonyítékokat előterjeszteni, és hogy a döntés egy pártatlan testület előtt szülessen meg. A védelmükre vonatkozó szabályok érvényesítése a bíróságok feladata — amikor ezek a jogok sérülnek, a vádlott jogorvoslattal élhet, amely akár az ítélet megsemmisítéséhez vagy új eljáráshoz vezethet.
Összefoglalva: a VI. módosítás alapvető szerepet játszik abban, hogy a büntetőeljárás igazságos legyen, és megakadályozza a hatalommal való visszaélést azáltal, hogy a vádlottnak világos, gyakorlati és bíróságilag érvényesített jogokat biztosít.
Szöveg
| " | Minden büntetőeljárásban a vádlottnak joga van a gyors és nyilvános tárgyaláshoz, amelyet annak az államnak és körzetnek a pártatlan esküdtszéke tart, ahol a bűncselekményt elkövették, és amely körzetet a törvény által előzetesen meg kell határozni, továbbá joga van ahhoz, hogy tájékoztassák a vád természetéről és okáról; hogy szembesítsék az ellene szóló tanúkkal; hogy kötelező eljárást folytassanak le a javára szóló tanúk beszerzésére, és hogy védőügyvéd segítségét vehesse igénybe. | " |
Jogok
Tanácsadás
"Aki önmagát képviseli, annak bolond az ügyfele" - Abraham Lincoln.
Az egyik legfontosabb jog a jogi tanácsadáshoz való jog. Ez annyira fontos, hogy egy másik jog is kapcsolódik hozzá. Mindazok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy jogi segítséget fizessenek, állami költségen ügyvédet rendelnek ki számukra. A szövetségi, az állami és a helyi igazságszolgáltatási rendszer mind rendelkezik arról, hogy a rászoruló vádlottak számára jogi tanácsadót jelöljenek ki. A kirendelt ügyvéd segíti a vádlottat a bűnüldöző szervek általi kihallgatások során. Segítséget nyújt a vádlottnak a tárgyalási szakaszban, az ítélethozatalban és az első fellebbezésben, ha elítélésre kerül sor. A jogrendszerek, beleértve az amerikai jogrendszert is, összetettek, és az átlagember számára nem könnyen érthetőek. Az ügyvéd létfontosságú ahhoz, hogy a vádlottat végigvezesse a jogi eljárásokon. Az ügyvéd tanácsot ad ügyfelének, a vádlottnak a jogait illetően, és elmagyarázza a büntetőeljárás valamennyi folyamatát. Az ügyvéd védi a vádlott alkotmányos jogait. Az ügyvéd tárgyalásokat folytathat az ügyészséggel és a bírósággal vádalku esetén.
Gyorsított tárgyalás
A gyors eljáráshoz való jog az 1166-os Clarendon Assize of Clarendonnal kezdődött. Eszerint a rablók, gyilkosok és tolvajok ellen "elég gyorsan" igazságot kell szolgáltatni. Azok, akik a Bill of Rights-t írták, nem akarták, hogy a vádlottak hosszú ideig raboskodjanak tárgyalás nélkül. Nem akarták, hogy a vádlott életét megzavarják, különösen akkor, amikor az Ötödik és a Hatodik módosítás egyaránt az ártatlanság vélelmét tartalmazza. Emellett minél tovább késik a tárgyalás, annál valószínűbb, hogy a bizonyítékok elveszhetnek, és a tanúk elfelejthetik vagy nem találhatók meg. A gyors eljáráshoz való jog nem kezdődik meg addig, amíg egy személyt le nem tartóztatnak vagy hivatalosan meg nem vádolnak. A kormány addig folytathat nyomozást egy bűncselekmény ügyében (a vonatkozó elévülési időn belül), ameddig szükségesnek tartja. Nem kötelesek egy bizonyos időn belül vádat emelni. Az ügyészség a hatodik módosítás sérelme nélkül ejtheti a folyamatban lévő büntetőeljárást, és egy későbbi időpontban újraindíthatja a nyomozást. Ha a vádlott azt állítja, hogy megsértették a gyors eljáráshoz való jogát, a bíróság megvizsgálhatja a késedelem okait, a vádlott esetleges sérelmét vagy sérelmét, valamint azt, hogy az ügyészség milyen messzire ment el a büntetőeljárásban. Ha a vádlott nem érvényesíti elég korán a gyors eljáráshoz való jogát, elveszítheti az igényét. Azok a vádlottak, akik szükségtelen késedelmet okoznak, szintén elveszítik a gyors eljárásra vonatkozó igényüket. Ha a vádlott bíróság elé állításának késedelme meghaladja a letartóztatástól számított egy évet, akkor ez vélelmezni fogja, hogy a gyors eljáráshoz való hatodik kiegészítés szerinti jog megsértésére kerülhetett sor. A kormány ellenvetést tehet, ha a késedelemre jó vagy hihető okokkal rendelkezik. Az ügyészség további időre vonatkozó kérelmei elfogadhatók, ha azok megalapozottak. Ha azonban egyiket sem ajánlják fel, vagy a bíróság úgy ítéli meg, hogy az indokok nem hihetőek, akkor a bíróság elutasíthatja a vádat, megsemmisítheti az ítéletet, vagy meghallgathatja a védelem által esetlegesen kért egyéb jogorvoslati lehetőségeket.
Nyilvános tárgyalás
Ez a nyilvános tárgyaláshoz való jog az angol szokásjogban gyökerezik. Ez tükrözi az akkori ellenségességet és gyanakvást az olyan titkos eljárásokkal szemben, mint a spanyol inkvizíció, a francia Lettre de cachet vagy az angol Star Chamber. A Bill of Rights alkotói úgy vélték, hogy a nyilvános perek segítenek megelőzni a bírák és ügyészek korrupcióját. Azt is gondolták, hogy ez csökkentheti a hamis tanúzást elkövető tanúk számát. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a nyilvános tárgyaláshoz való jog a szövetségi, állami és helyi önkormányzatokra egyaránt vonatkozik. A jog azonban nem abszolút. Míg a nyilvánosságnak és a sajtónak az Első Alkotmánykiegészítés értelmében érdeke fűződik a nyilvános eljáráshoz, bizonyos körülmények között a vádlott lemond a nyilvános tárgyaláshoz való jogáról. Azokban az esetekben, amikor a túlzott nyilvánosság árthat a vádlott ügyének, a tárgyalás nyilvánossága korlátozható.
Pártatlan esküdtszék
Az esküdtszékhez való jog mindig is a vádlottat terhelő bűncselekmény jellegétől függött. A csekély súlyú bűncselekmények - amelyek hat hónapnál nem hosszabb szabadságvesztéssel büntethetők - nem tartoznak az esküdtszékre vonatkozó követelmény hatálya alá. Az esküdtszéki tárgyaláshoz való jog még akkor sem áll fenn, ha több kisebb súlyú bűncselekményről van szó, és a szabadságvesztés teljes időtartama meghaladja a hat hónapot. Az Egyesült Államokban a súlyos bűncselekmények (például gyilkosság) kivételével a fiatalkorúakat általában a fiatalkorúak bírósága előtt tárgyalják, ami csökkenti a kiszabható büntetést, de elveszíti az esküdtszékhez való jogot.
Eredetileg a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Hatodik Alkotmánykiegészítés esküdtszéki tárgyaláshoz való joga "a common law szerinti esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot jelzi". Ez magában foglalja az összes lényeges elemet, ahogyan azokat az Alkotmány elfogadásakor ebben az országban és Angliában elismerték. Ezért megállapították, hogy az esküdtszéknek tizenkét főből kell állnia, és az ítéleteknek egyhangúnak kell lenniük, ahogyan az Angliában szokás volt.
Amikor a tizennegyedik módosítás értelmében a Legfelsőbb Bíróság kiterjesztette az esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot az állami bíróságokon eljáró vádlottakra, újravizsgálta a normák némelyikét. Úgy ítélték meg, hogy az esküdtek száma "történelmi véletlen" folytán tizenkettő lett, és hogy hat főből álló esküdtszék is elegendő lenne, de ennél kevesebb megfosztaná a vádlottat az esküdtszéki eljáráshoz való jogától. A hatodik módosítás egyhangúságot ír elő a szövetségi esküdtszéki eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy döntött, hogy a tizennegyedik módosítás Due Process Clause-je, bár megköveteli az államoktól, hogy súlyos bűncselekmények esetén esküdtszéki tárgyalást biztosítsanak, nem foglalja magában az esküdtszéki tárgyalás minden elemét a hatodik módosítás értelmében. Így az államok nem kötelesek megkövetelni az esküdtek egyhangúságát.
Szembesítse a tanúkat
A hatodik módosítás szembesítési záradéka biztosítja a vádlott számára a vádlóval való szembenézés jogát. Lehetővé teszi a védelem számára, hogy vitassa a vád tanúi által tett vallomásokat. Az esküdtszéknek is lehetőséget ad arra, hogy eldöntse, hogy a tanú valamilyen módon tisztességtelen-e. Ez vonatkozik a bíróságon tett és a bíróságon kívüli vallomásokra is. A bíróság megakadályozhatja a tanúk ugyanazon kérdéssel kapcsolatos ismételt kihallgatását vagy a tanú zaklatását. Ha azonban a bíró túl szigorúan korlátozza egy tanú keresztkérdését, az a vádlottnak a tanúkkal való szembesítéshez való hatodik kiegészítés szerinti jogának megsértését okozhatja.
A bíróságon kívüli vallomások, amelyeket gyakran hallomásos bizonyítéknak neveznek, szintén megakadályozhatják, hogy a vádlott szembeszálljon vádlóival. Van néhány kivétel. Például, ha egy tanú nem elérhető, és korábbi bírósági eljárásban a vádlott ellen vallott, és a vádlott keresztkérdéseket tudott feltenni a tanúnak, a vallomás átirata bizonyítékként felhasználható.
A kötelező záradék azt is lehetővé teszi a vádlott számára, hogy a védelem számára kedvező tanúvallomást tegyen.
Keres