Az Egyesült Államok alkotmányának hatodik módosítása

Szöveg

Jogok

Tanácsadás

Az egyik legfontosabb jog a jogi tanácsadáshoz való jog. Ez annyira fontos, hogy egy másik jog is kapcsolódik hozzá. Mindazok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy jogi segítséget fizessenek, állami költségen ügyvédet rendelnek ki számukra. A szövetségi, az állami és a helyi igazságszolgáltatási rendszer mind rendelkezik arról, hogy a rászoruló vádlottak számára jogi tanácsadót jelöljenek ki. A kirendelt ügyvéd segíti a vádlottat a bűnüldöző szervek általi kihallgatások során. Segítséget nyújt a vádlottnak a tárgyalási szakaszban, az ítélethozatalban és az első fellebbezésben, ha elítélésre kerül sor. A jogrendszerek, beleértve az amerikai jogrendszert is, összetettek, és az átlagember számára nem könnyen érthetőek. Az ügyvéd létfontosságú ahhoz, hogy a vádlottat végigvezesse a jogi eljárásokon. Az ügyvéd tanácsot ad ügyfelének, a vádlottnak a jogait illetően, és elmagyarázza a büntetőeljárás valamennyi folyamatát. Az ügyvéd védi a vádlott alkotmányos jogait. Az ügyvéd tárgyalásokat folytathat az ügyészséggel és a bírósággal vádalku esetén.

Gyorsított tárgyalás

A gyors eljáráshoz való jog az 1166-os Clarendon Assize of Clarendonnal kezdődött. Eszerint a rablók, gyilkosok és tolvajok ellen "elég gyorsan" igazságot kell szolgáltatni. Azok, akik a Bill of Rights-t írták, nem akarták, hogy a vádlottak hosszú ideig raboskodjanak tárgyalás nélkül. Nem akarták, hogy a vádlott életét megzavarják, különösen akkor, amikor az Ötödik és a Hatodik módosítás egyaránt az ártatlanság vélelmét tartalmazza. Emellett minél tovább késik a tárgyalás, annál valószínűbb, hogy a bizonyítékok elveszhetnek, és a tanúk elfelejthetik vagy nem találhatók meg. A gyors eljáráshoz való jog nem kezdődik meg addig, amíg egy személyt le nem tartóztatnak vagy hivatalosan meg nem vádolnak. A kormány addig folytathat nyomozást egy bűncselekmény ügyében (a vonatkozó elévülési időn belül), ameddig szükségesnek tartja. Nem kötelesek egy bizonyos időn belül vádat emelni. Az ügyészség a hatodik módosítás sérelme nélkül ejtheti a folyamatban lévő büntetőeljárást, és egy későbbi időpontban újraindíthatja a nyomozást. Ha a vádlott azt állítja, hogy megsértették a gyors eljáráshoz való jogát, a bíróság megvizsgálhatja a késedelem okait, a vádlott esetleges sérelmét vagy sérelmét, valamint azt, hogy az ügyészség milyen messzire ment el a büntetőeljárásban. Ha a vádlott nem érvényesíti elég korán a gyors eljáráshoz való jogát, elveszítheti az igényét. Azok a vádlottak, akik szükségtelen késedelmet okoznak, szintén elveszítik a gyors eljárásra vonatkozó igényüket. Ha a vádlott bíróság elé állításának késedelme meghaladja a letartóztatástól számított egy évet, akkor ez vélelmezni fogja, hogy a gyors eljáráshoz való hatodik kiegészítés szerinti jog megsértésére kerülhetett sor. A kormány ellenvetést tehet, ha a késedelemre jó vagy hihető okokkal rendelkezik. Az ügyészség további időre vonatkozó kérelmei elfogadhatók, ha azok megalapozottak. Ha azonban egyiket sem ajánlják fel, vagy a bíróság úgy ítéli meg, hogy az indokok nem hihetőek, akkor a bíróság elutasíthatja a vádat, megsemmisítheti az ítéletet, vagy meghallgathatja a védelem által esetlegesen kért egyéb jogorvoslati lehetőségeket.

Nyilvános tárgyalás

Ez a nyilvános tárgyaláshoz való jog az angol szokásjogban gyökerezik. Ez tükrözi az akkori ellenségességet és gyanakvást az olyan titkos eljárásokkal szemben, mint a spanyol inkvizíció, a francia Lettre de cachet vagy az angol Star Chamber. A Bill of Rights alkotói úgy vélték, hogy a nyilvános perek segítenek megelőzni a bírák és ügyészek korrupcióját. Azt is gondolták, hogy ez csökkentheti a hamis tanúzást elkövető tanúk számát. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a nyilvános tárgyaláshoz való jog a szövetségi, állami és helyi önkormányzatokra egyaránt vonatkozik. A jog azonban nem abszolút. Míg a nyilvánosságnak és a sajtónak az Első Alkotmánykiegészítés értelmében érdeke fűződik a nyilvános eljáráshoz, bizonyos körülmények között a vádlott lemond a nyilvános tárgyaláshoz való jogáról. Azokban az esetekben, amikor a túlzott nyilvánosság árthat a vádlott ügyének, a tárgyalás nyilvánossága korlátozható.

Pártatlan esküdtszék

Az esküdtszékhez való jog mindig is a vádlottat terhelő bűncselekmény jellegétől függött. A csekély súlyú bűncselekmények - amelyek hat hónapnál nem hosszabb szabadságvesztéssel büntethetők - nem tartoznak az esküdtszékre vonatkozó követelmény hatálya alá. Az esküdtszéki tárgyaláshoz való jog még akkor sem áll fenn, ha több kisebb súlyú bűncselekményről van szó, és a szabadságvesztés teljes időtartama meghaladja a hat hónapot. Az Egyesült Államokban a súlyos bűncselekmények (például gyilkosság) kivételével a fiatalkorúakat általában a fiatalkorúak bírósága előtt tárgyalják, ami csökkenti a kiszabható büntetést, de elveszíti az esküdtszékhez való jogot.

Eredetileg a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Hatodik Alkotmánykiegészítés esküdtszéki tárgyaláshoz való joga "a common law szerinti esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot jelzi". Ez magában foglalja az összes lényeges elemet, ahogyan azokat az Alkotmány elfogadásakor ebben az országban és Angliában elismerték. Ezért megállapították, hogy az esküdtszéknek tizenkét főből kell állnia, és az ítéleteknek egyhangúnak kell lenniük, ahogyan az Angliában szokás volt.

Amikor a tizennegyedik módosítás értelmében a Legfelsőbb Bíróság kiterjesztette az esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot az állami bíróságokon eljáró vádlottakra, újravizsgálta a normák némelyikét. Úgy ítélték meg, hogy az esküdtek száma "történelmi véletlen" folytán tizenkettő lett, és hogy hat főből álló esküdtszék is elegendő lenne, de ennél kevesebb megfosztaná a vádlottat az esküdtszéki eljáráshoz való jogától. A hatodik módosítás egyhangúságot ír elő a szövetségi esküdtszéki eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy döntött, hogy a tizennegyedik módosítás Due Process Clause-je, bár megköveteli az államoktól, hogy súlyos bűncselekmények esetén esküdtszéki tárgyalást biztosítsanak, nem foglalja magában az esküdtszéki tárgyalás minden elemét a hatodik módosítás értelmében. Így az államok nem kötelesek megkövetelni az esküdtek egyhangúságát.

Szembesítse a tanúkat

A hatodik módosítás szembesítési záradéka biztosítja a vádlott számára a vádlóval való szembenézés jogát. Lehetővé teszi a védelem számára, hogy vitassa a vád tanúi által tett vallomásokat. Az esküdtszéknek is lehetőséget ad arra, hogy eldöntse, hogy a tanú valamilyen módon tisztességtelen-e. Ez vonatkozik a bíróságon tett és a bíróságon kívüli vallomásokra is. A bíróság megakadályozhatja a tanúk ugyanazon kérdéssel kapcsolatos ismételt kihallgatását vagy a tanú zaklatását. Ha azonban a bíró túl szigorúan korlátozza egy tanú keresztkérdését, az a vádlottnak a tanúkkal való szembesítéshez való hatodik kiegészítés szerinti jogának megsértését okozhatja.

A bíróságon kívüli vallomások, amelyeket gyakran hallomásos bizonyítéknak neveznek, szintén megakadályozhatják, hogy a vádlott szembeszálljon vádlóival. Van néhány kivétel. Például, ha egy tanú nem elérhető, és korábbi bírósági eljárásban a vádlott ellen vallott, és a vádlott keresztkérdéseket tudott feltenni a tanúnak, a vallomás átirata bizonyítékként felhasználható.

A kötelező záradék azt is lehetővé teszi a vádlott számára, hogy a védelem számára kedvező tanúvallomást tegyen.