A szótag a kiejtés során megszakítás nélkül kimondott egység: egy vagy több hangból álló, ritmikus fonetikai egység. Minden szó legalább egy szótagból áll; a szótagok határozzák meg a szó ritmusát és gyakran a hangsúly helyét is.

Szótag részei

Egy szótag három fő részre bontható:

  • Onset (kezdőhangok) – a szótag kezdetén álló mássalhangzó(k), ha vannak (pl. pl a "play" szóban).
  • Nucleus (magja) – a szótag magja általában magánhangzó (V), ez hordozza a szótag hangerejét és a legfontosabb hangzóelemet.
  • Coda (végződés) – a mag után álló mássalhangzó(k), ha vannak; a coda jelenléte zárja a szótagot.

Nyílt és zárt szótag

Egy szótag nyílt, ha magánhangzóval végződik (nincs coda), és zárt, ha mássalhangzó zárja (van coda). A jelölésnél a mássalhangzót C-vel (consonant), a magánhangzót V-vel (vowel) szokás jelölni.

Fontos: a C és V nem az angol (vagy bármely) betűkre, hanem a beszédhangokra (fonémákra) utalnak — például a "th" kétbetűs íráskép egyetlen fonéma lehet.

Példák egyszerű szótagokra

Az alábbi példák az angol egy- és többhangzós (egyszótagú) szavakra mutatnak rá, a C/V mintázat feltüntetésével:

  • He — CV (nyitott)
  • I — V (nyitott)
  • Show — CV (nyitott)
  • Go — CV (nyitott)
  • Mint — CVC (zárt)
  • Run — CVC (zárt)
  • Cat — CVC (zárt)
  • It — VC (zárt; nincs onset)
  • At — VC (zárt)

Összetett szótagok és mássalhangzó-halmazok

Sok nyelvben a szótagokban több mássalhangzó is állhat egymás mellett, mind a szótag elején (onset), mind végén (coda). Az ilyen halmazok megengedettsége és mérete nyelvenként eltérő.

  • play — CCV (összetett onset: pl-)
  • street — CCCVCC (összetett onset: str-; zárás: -t)
  • spray — CCCV (spr- onset)
  • text — CVCCC (coda: -xt) — nyelvtől függően eltérően bontható

Az angol például sokféle komplex onsetet és codát enged meg, míg más nyelvek korlátozzák ezeket. A japánban például jóval szegényesebb a zárt szótagok száma, a hawaii és a szuahéli pedig gyakorlatilag nem enged zárt szótagokat (minden szótag nyílt).

Többszótagú szavak és szótagolás

A szótagokból álló bontás (szótagolás) segít a kiejtés, hangsúly és rímzés megértésében. Néhány példa több szótagú angol szavakra a szótaghatárokkal:

  • bas-ket — CVC-CVC (basket, 2 szótag)
  • doc-tor — CVC-CVC (doctor, 2 szótag)
  • hap-py — CV-CV (happy, 2 szótag)
  • com-pu-ter — CVC-CV-CVC (computer, 3 szótag)
  • pro-nun-ci-a-tion — több szótagból álló példa a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokra

Szótagírás és ábécék

Nem minden írásmód azonos: egyes rendszerek betűalapú ábécék-re épülnek, mások szótagokra (szillabikus jelek) alapulnak. A kana például a japán nyelv szótagjait rögzíti: minden jel egy szótagot jelöl. Ez hatékony olyan nyelvek számára, amelyeknek viszonylag kis szótagkészlete van (pl. kb. 90 lehetséges szótag a modern japánban).

Az olyan nyelvek, amelyek nagyon sokféle, összetett szótagot engednek (például az angolban több ezer fonológiai szótag lehetséges kombináció miatt), jobban írhatók ábécével, mert az egyes fonémákat külön jelöli.

Hangmérték, hangsúly és nyelvészeti megjegyzések

A szótag nemcsak hangok halmaza: a hangsúly, a szótag súlya (pl. nyújtott magánhangzó vagy záró mássalhangzó okozta "nehéz" szótag) és a mora fogalma (különösen fontos a japánban) is befolyásolja a ritmust és a rímelést. A szótaghatárok és a boncolás szabályai nyelvenként változnak; a szótagolás tipikusan fonetikai és fonológiai elveken alapul, nem csupán az írásképen.

Összefoglalva: a szótag a beszéd alapegysége, amely nucleusból (magánhangzó) és opcionális onsetből és codából áll. A nyelvek eltérően kezelik az összetett szótagokat, és ez befolyásolja, hogy melyik írásrendszer a legcélszerűbb az adott nyelv számára.