Hesperornis
A Hesperornis a felső kréta idején (89-65 millió évvel ezelőtt) élt, kihalt, röpképtelen vízi madarak nemzetségének egyike.
A Hesperornis fontos korai lelet volt a madárpaleontológia történetében. O.C. Marsh paleontológus fedezte fel a 19. század végi csontháborúkban.
A Hesperornis híres lelőhelyei a kansasi felső kréta kori tengeri mészkövek és a kanadai tengeri palák. A nemzetség valószínűleg holarktikus elterjedésű volt.
Anatómia és életmód
A Hesperornis nagytestű madár volt, hossza elérte a 1,5 métert. Gyakorlatilag nem rendelkezett szárnyakkal, és erőteljes hátsó lábaival úszott.
Sok más mezozoikus madárhoz, például az Ichthyornishoz hasonlóan a Hesperornisnak is voltak fogai a csőrében, amelyeket a zsákmány (valószínűleg halak) megtartására használtak.
A Hesperornis olyan korabeli talapzattengerek vizében vadászott, mint az Észak-amerikai Belső-tenger, a Turgai-szoros és az őskori Északi-tenger, amelyek akkoriban szubtrópusi vagy trópusi vizek voltak, sokkal melegebbek, mint ma. Valószínűleg főként halakkal, esetleg rákfélékkel, fejlábúakkal és puhatestűekkel táplálkoztak, akárcsak a mai búvárkodó tengeri madarak. Fogaik a csúszós vagy kemény héjú zsákmányok kezelésében voltak segítségükre.
A szárazföldön a Hesperornis-fajok vagy tudtak járni, vagy nem. Az biztos, hogy nem állhattak felegyenesedve, mint a pingvinek a korai rekonstrukciókban. Lábaik messze hátul és oldalt kapcsolódtak, még az alsó lábszár is szorosan a testhez volt rögzítve (lásd a csontvázról készült fotót). Így legfeljebb ügyetlen bicegésre korlátozódtak a szárazföldön, és fürgébbek lettek volna, ha a hasukon csúszva vagy galoppozva mozognak. A Hesperornis lábcsontváza olyan alaposan alkalmazkodott a búvárkodáshoz, hogy a szárazföldi életmódjuk, valamint a tojásrakásuk és a szülői gondozásuk csak találgatásokra ad okot.
A fiatal Hesperornis viszonylag gyorsan és folyamatosan nőtt felnőtté, ahogyan a modern madarak esetében is. Az északabbra fekvő lelőhelyekről több fiatal madarat ismerünk a fosszilis emlékekből, mint a délebbre fekvő területekről. Ez arra utal, hogy legalább néhány faj vándorló volt, mint a mai pingvinek, amelyek nyáron a pólus felé úsznak.
A Hesperornisra nagy tengeri ragadozók, például a moszaszauruszok vadásztak. Egy Tylosaurus példány bélrendszerében egy Hesperornis csontjai találhatók.
J.M. Gleeson restaurálása a Hesperornis úszásról, 1902
Kérdések és válaszok
K: Mi a Hesperornis?
V: A Hesperornis a röpképtelen vízi madarak egy kihalt nemzetségének egyike.
K: Mikor élt a Hesperornis?
V: A Hesperornis a felső kréta idején élt, körülbelül 89-65 millió évvel ezelőtt.
K: Ki fedezte fel a Hesperornis-t?
V: A Hesperornis-t O.C. Marsh paleontológus fedezte fel.
K: Mi az a csontháború?
V: A csontháborúk a 19. század végi időszakot jelentették, amikor a rivális paleontológusok ádáz versenyben álltak egymással az új fosszíliák felfedezéséért.
K: Melyek azok a híres helyszínek, ahol Hesperornis-kövületeket találtak?
V: A Hesperornis kövületek híres lelőhelyei a kansasi felső kréta kori tengeri mészkövek és a kanadai tengeri palák.
K: A Hesperornis az egész világon elterjedt?
V: Igen, úgy vélik, hogy a Hesperornis valószínűleg holarktikusan terjedt el.
K: Miért volt a Hesperornis fontos lelet a madárpaleontológia történetében?
V: A Hesperornis fontos korai lelet volt a madárpaleontológia történetében, mivel ez volt az egyik első példa a vízi madarakra, és hozzájárult a madarak evolúciójával kapcsolatos ismeretek bővítéséhez.
