Fujita Toyohachi (Kanji: 藤田豊八；Hiragana: ふじたとよはち) japán író, kelet-ázsiai történész és egyetemi tanár volt. Élt 1869. október 19. és 1929. július 15. között. Tokusima prefektúrából származott. (Kínai) írói álneve Jianfeng / Kenfou (劍峰) volt.
Élete és pályafutása
Fujita Toyohachi életét elsősorban a kelet-ázsiai történelem tanulmányozásának és oktatásának szentelte. Tanulmányai és kutatásai révén kapcsolatba került a kínai tudományos és oktatási intézményekkel, és aktívan részt vett a japán–kínai intellektuális cserefolyamatokban a 19–20. század fordulóján. Iskolát alapított a kínai Jiangsu tartományban, továbbá tanított a Pekingi Egyetemen (a Császári Egyetem, 京師大學堂) is, ahol a kelet-ázsiai történelem oktatásában játszott jelentős szerepet.
Munkássága és főbb művei
Fujita több könyvet és tanulmányt írt, melyek közül legismertebbek a közoktatás számára írt történeti áttekintések és a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok történetével foglalkozó munkák. A szerzői név alatt felsorolt művek között említendők a következők:
- Secondary Education East Asian history《中等教育東洋史》 — egyetemi és középiskolai célokra készített összefoglaló a kelet-ázsiai történelemről;
- Research on the History of East-West Interactions《東西交涉史之研究（東西交渉史の研究）》 — a Kelet és Nyugat közötti történelmi kapcsolatok és kölcsönhatások kutatása.
Dolgozataiban Fujita törekedett arra, hogy a kelet-ázsiai forrásokat és a korszak kutatási eredményeit rendszerezve tegye hozzáférhetővé a japán és kínai olvasók számára egyaránt. Írásai hozzájárultak a régió történelmének modern szemléletű tanításához.
Könyvgyűjtemény és örökség
Fujita mintegy 1700-nál több kínai kötetet gyűjtött össze életében. Halála után ezt a gyűjteményt a Toyo Bunko (東洋文庫) részére adományozták, ahol elkülönítették és a Fujita könyvtára név alatt őrzik 「藤田文庫」. A gyűjtemény értékes forrásanyagként szolgált későbbi kutatásokhoz, és hozzájárult a kelet-ázsiai tanulmányok európai és japán intézményekben való fejlődéséhez.
Fujita Toyohachi munkássága és gyűjteménye hosszú távon is hatott a régió történeti kutatására és az oktatásra; emlékét a könyvtári anyag és az általa írt művek őrzik tovább.