Az esti ima (gyakran Evensong) az anglikán egyházban az a hagyományos istentisztelet, amikor az emberek késő délután vagy kora este jönnek a templomba istentiszteletre. A brit katedrálisokban és néhány régi egyetemi kápolnában a hét szinte minden napján kórus énekli ezt az istentiszteletet (általában van a hétnek egy napja, amikor nincs kórus, és mindent beszélnek). A katedrálisokban általában csak a kórus és a papok énekelnek, a gyülekezet pedig hallgatja. Néha a végén van egy ének, amelybe a gyülekezet is bekapcsolódhat. A templomokban az esti énekben több éneket énekelnek, hogy a gyülekezet is csatlakozhasson.

Rövid történeti háttér

Az Evensong gyökerei a keresztény egyházi imádság ősi óráinál találhatók, különösen a zsolozsmát alkotó vesperás és compálim istentiszteleteknél. Az anglikán Evensong mai formáját nagyban meghatározta a 16. századi Book of Common Prayer (Közös Imakönyv), amelyet Thomas Cranmer fogalmazott meg. Azóta az Evensong az anglikán liturgia fontos része lett, különösen a brit katedrálisok és egyetemi kápolnák repertoárjában.

Menete és fő elemei

  • Kezdés és hívás – rövid bevezető, felelet (responses) és a dicséret megnyitása.
  • Zsoltárok és zenei rész – a zsoltárok (psalmok) éneklése gyakran tonaális kórushangzással, néha angol gregorián vagy anglikán chant formában.
  • Olvasmányok – általában egy ószövetségi és egy újszövetségi (vagy evangéliumi) rész; a kórus vagy a felolvasó adja elő.
  • Kantikák – a két jellegzetes esti kantika a Magnificat (Mária éneke) és a Nunc Dimittis (Simeon-ének), melyeket hagyományosan kórus énekel.
  • Imádságok és zárókönyörgés – közösségi imádságok, a miatyánk, rövid könyörgés(ek) (collects) és áldás.
  • Szerzői vagy kórus-anthem – gyakran rövid kórusmű (anthem), amely a szolgálat végén hangzik el.

Choral Evensong és Said Evensong

A gyakorlat két fő típusa: a choral Evensong, ahol a kórus központi szerepet játszik és sok részt énekelnek, és a said Evensong, amelyet kántor vagy pap mond el éneklés nélkül vagy minimális zenei kísérettel. A choral Evensong általában hosszabb (30–45 perc), a said változat rövidebb (kb. 20 perc).

Zenei és kulturális jelentőség

Az Evensong különösen gazdag zenei hagyományokkal rendelkezik. Számos jelentős angol szerző írt Evensong-hoz szánt műveket: például Thomas Tallis, William Byrd, Charles Villiers Stanford, Herbert Howells és Benjamin Britten. A zenei repertoár tartalmaz gregorián, koriális és modern kompozíciókat, valamint az anglikán chant hagyományát.

Liturgikus változatok és nyelv

A hagyományos forma a 1662-es Book of Common Prayer-en alapul, de léteznek modern nyelvű változatok és helyi liturgiák (pl. Common Worship), amelyek egyszerűsítettek vagy korszerűsítettek. A tartalom alapvetően hasonló, de a megfogalmazás és a zenei beállítás változhat.

Kik és miért vesznek részt?

Sok hívő és érdeklődő jár Evensongra, mert a szolgálat egyszerre bensőséges és kulturális élmény: imádság, csend és magas szintű kórusmuzsika egyben. A katedrálisok gyakran fogadnak látogatókat is — az Evensong kedvelt program a turisták és a helyi közösség számára is.

Gyakorlati tudnivalók

  • Időtartam: choral Evensong kb. 30–45 perc, said Evensong kb. 20 perc.
  • Vezeti: pap vagy kórusvezető; a kórus (benne lay clerks, choristers) központi szerepben.
  • Részvétel: sok helyen a gyülekezet hallgató szerepben van, bár bizonyos daloknál meghívják a közösséget az éneklésre.
  • Öltözet és viselkedés: általában visszafogott, tiszteletteljes megjelenés és csendes viselkedés ajánlott.
  • Hol található: katedrálisok, egyetemi kápolnák és egyes régebbi parókiatemplomok rendszeresen tartanak Evensongot; idõpontokat a helyi templomok honlapján érdemes keresni.

Összegzés

Az Evensong az anglikán tradíció jellegzetes esti istentisztelete, amely imádságot és gazdag kórusmuzsikát egyesít. Lehetőséget ad a csendes elmélkedésre, a közösségi imára és a kiváló egyházzenei élményre — ezért maradt évszázadok óta népszerű része az anglikán egyházi életnek.