A modern angol ábécé egy 26 betűből álló latin ábécé (mindegyiknek van egy kis- és egy nagybetűs formája) - pontosan ugyanazok a betűk, amelyek az ISO latin alapábécében is megtalálhatóak:

A nyomtatott betűk pontos alakja a betűtípustól (és a betűtípustól) függően változik. A kézzel írt betűk alakja nagyon eltérő lehet a nyomtatott szabványos formától (és az egyes személyek között), különösen, ha kurzív stílusban írják őket. A betűk formájáról és eredetéről az egyes betűcikkekben találsz információkat (a fenti nagybetűs betűk bármelyikére mutató linket követve).

Az írott angolban 18 digráf (két betűből álló, egyetlen hangot jelölő betűsor) használatos, mint például a ch, sh, th, ph, wh stb., de ezeket nem tekintik az ábécé különálló betűinek. Egyes hagyományok [which?]két ligatúrát, az æ-t és az œ-t, valamint az erősítőjelet (&) is az ábécé részének tekintik.

A betűk listája és elnevezése

Az angol ábécé 26 betűje a következő (nagybetű — kisbetű formában):

  • A a
  • B b
  • C c
  • D d
  • E e
  • F f
  • G g
  • H h
  • I i
  • J j
  • K k
  • L l
  • M m
  • N n
  • O o
  • P p
  • Q q
  • R r
  • S s
  • T t
  • U u
  • V v
  • W w
  • X x
  • Y y
  • Z z

Minden betűnek van egy hagyományos neve (például A ejtése /eɪ/, B ejtése /biː/, C ejtése /siː/ stb.), és ezek a nevek használatosak betűzéskor (spelling) és ábécéénekek során.

Nyomtatott és kézírásbeli változatok

A betűk megjelenése nagyban függ a használt betűtípustól: egy serif és egy sans‑serif betűtípus ugyanannak a betűnek másként adhatja vissza az alakját. A kézírás további eltéréseket mutat — az egyéni írásmódok, az oktatási szokások és a kurzív stílus mind befolyásolják, hogyan írják a betűket. Emiatt például a nyomtatott g és a kézírott g formája gyakran jelentősen különbözik.

Digráfok és egyéb többbetűs grafémák

A «digráf» kifejezés arra a jelenségre utal, amikor két betű egyetlen hangot vagy fonémát jelöl. Az angolban sok olyan kétbetűs kombináció létezik, amelynek kiejtése eltér az alkotóbetűk egyszerű összegeként várttól. Fontos megjegyezni, hogy a digráfokat általában nem tekintik külön betűknek az ábécé sorrendjében.

A leggyakoribb digráfok közé tartoznak:

  • konzonáns digráfok: ch, sh, th, ph, wh, ck, ng, qu
  • magánhangzó-digráfok: ai, ay, ea, ee, ie, oa, oe, oi, ou, ow, oo, au, aw, ei, ey

A digráfok pontos száma változhat attól függően, hogy mely kombinációkat tekintjük «egy hangot jelölőnek» (egyes források 18 körüli számot adnak; más források bővebb listát közölnek, külön választva fonetikai és ortográfiai szempontokat).

Ligatúrák és az ampersand (&)

A ligatúrák két vagy több betű összeolvadásából kialakuló grafikus forma. Az angolban historikusan előforduló ligatúrák közül legismertebbek az æ és œ, amelyek latin vagy francia eredetű szavakban (például encyclopædia, fœtus) jelentek meg. A modern angol helyesírásban ezek a ligatúrák legtöbbször feloldódnak és ae, illetve oe formában, vagy egyszerűen e-ként jelennek meg (encyclopedia, fetus).

Az erősítőjel (& — ampersand) eredetileg az "et" (latin „és”) ligatúrájából származik, és régebben az ábécé részeként is szerepelt — amikor az ábécét sorolták, gyakran mondták: «X, Y, Z, and per se and», ami később az «ampersand» szóvá vált. Ma az & jel leginkább tipográfiai és stilisztikai célokra használatos, nem része a 26 betűs ábécének.

Unicode-kódpontok (példák): æ = U+00E6, œ = U+0153, & = U+0026.

Rendezés, tanítás és különleges esetek

Az angol ábécé betűinek sorrendjét (alphabetical order) széles körben használják szótárakban, névjegyzékekben, katalógusokban és fájlkezelésnél. A betűzés (spelling) során a betűk neveit mondják ki, nem pedig a kiejtésüket (például a «cat» betűzése: C‑A‑T).

A standard angol ábécé nem tartalmaz diakritikus jeleket (mint az ékezetek vagy umlautok), de idegen eredetű szavakban előfordulhatnak (például naïve, façade). Ezeket általában az eredeti írásmódjuk szerint írják, de gyakorlati és technikai okokból sokszor elhagyják a diakritikus jeleket.

Gyakoriság és kiejtés

A betűk használati gyakorisága az angol szókincsben eltérő: az E, T, A, O, I, N tipikusan a leggyakoribb betűk, míg a Q, X, Z ritkábbak. Ez a gyakoriság fontos a betűtípusok tervezésénél, kódolási és kriptográfiai alkalmazásoknál, valamint nyelvtanuláskor is.

A betűk kiejtése a kontextustól függ — egy betű különböző szavakban eltérő hangot jelölhet (például a c kiejtése a «cat» /k/ és a «cent» /s/ esetében). Ez az egyik oka annak, hogy az angol helyesírás és kiejtés néha kihívást jelent a tanulók számára.

Összefoglalás

  • Az angol ábécé 26 betűből áll, mindegyiknek nagy- és kisbetűs formája van.
  • A betűk típusa és formája betűtípus- és kézírásfüggő.
  • Digráfok (pl. ch, sh, th, ph, wh, ai, ea, oo) gyakran előfordulnak, de nem külön betűk.
  • A ligatúrák (æ, œ) és az ampersand (&) történelmileg kapcsolódnak az ábécéhoz, de a modern angolban nem tekintik különálló alapbetűknek.

Ha részletesebb információt szeretnél az egyes betűk történetéről, alakjáról vagy fonetikai szerepéről, érdemes az egyes betűcikkeket megnézni (a fenti hivatkozások segítségével).