Inkvizíció: a katolikus egyház eretneküldözésének története és módszerei

Az inkvizíció: a katolikus egyház eretneküldözésének részletes története és kegyetlen módszerei — kivizsgálások, kínzások, kivégzések és jogi háttér.

Az inkvizíció a katolikus egyház intézménye volt, amely a eretnekség elleni eljárásokat és fegyelmezést végezte a középkortól kezdve. Feladatköre idővel változott: egyrészt foglalkozott tiltott irodalommal (az Index-szel), másrészt üldözte azokat, akiket eretnekséggel gyanúsítottak.

Eredete és működésének kialakulása

Az inkvizíció fokozatosan alakult ki a 12–13. században, részben a középkori egyházi-politikai küzdelmek és a nagy eretnekmozgalmak (például a katárok) elleni reagálásként. Az első állandó jellegű egyházi vizsgálati szervezetek a 13. században jöttek létre; a dominikánusok és ferencesek gyakran kaptak külön felhatalmazást vizsgálatok lefolytatására, ezért a dominikánusok neve gyakran kapcsolatba hozható az inkvizíció működésével.

Szervezet és jogkör

A későbbi évszázadokban többféle, részben különálló törzs alakult ki:

• a pápai (római) inkvizíció, amelyet 1542-ben III. Pál pápa által létrehozott hivatal koordinált;
• a spanyol inkvizíció, amelyet 1478-ban II. aragóniai Ferdinánd és I. Izabella indított el;
• a későbbi portugál és más helyi változatok.

Ezek a testületek eltérő mértékben álltak az egyház vagy a világi hatalom irányítása alatt, és jogköreik is különböztek. Az az Indexet kezelő szervezetek külön listákon tartották nyilván a tiltott könyveket; ennek célja az volt, hogy megakadályozzák az ortodoxiát veszélyeztető eszmék terjedését.

Eljárási módszerek és büntetések

Az inkvizíciós eljárás általában a következő fázisokból állt: vád, kihallgatás, bizonyítási eljárás (tanúk, iratok), vallomás kicsikarása, ítélet. A későbbi változatok hatalmában állt kínzással vagy annak fenyegetésével vallomásokat és vallási megtéréseket kicsikarni — a kínzás használatát jogi szabályok (jóváhagyás, időtartam, korlátozások) szabták meg, de gyakorlatban súlyosan visszaéltek vele.

A büntetések skálája széles volt:

• megrovás, nyilvános vezeklés és zarándoklat;
• pénzbírság, vagyonelkobzás;
• börtön, elzárás;
• abjurálás (az elkövető nyilvános megtérése) és megfigyelés;
• a legsúlyosabb esetekben halálos ítélet — de a kivégzést a templomi hatóságok rendszerint nem hajtották végre: az ítéletet átadták a világi hatóságnak, amely végrehajtotta a kivégzést (pl. égetés vagy megfojtás).

Gyakran a nyilvános végrehajtást autós-da-fének (autos-da-fé) nevezték: ezek rituális, nyilvános ceremóniák voltak, ahol az ítéleteket ismertették és a vezeklőket megszégyenítették vagy büntették.

Területi változatok és célpontok

A különböző inkvizíciók eltérően céloztak: a középkori pápai inkvizíció főleg olyan belső eretnek mozgalmakat próbált felszámolni (katárok, valdensek), míg a későbbi spanyol inkvizíció nagy részben a viszonylag újonnan áttért zsidók (conversos) és muszlimok (moriscos), valamint a politikailag veszélyesnek ítélt csoportok ellen irányult. A reformáció idején az inkvizíció a protestantizmus terjedését is ellenezte.

Mérték, viták és történeti megítélés

A történészek között nagy vita tárgya az inkvizíció által elkövetett erőszak és áldozatok száma. A régebbi, politikai célzatú számítások sokszor felnagyították az áldozatok számát; a modern kutatások általában alacsonyabb, de még mindig jelentős számokat jeleznek. Fontos megkülönböztetni a középkori, a spanyol/portugál és a római (pápai) intézmény működését és eredményeit: nem volt egységes, mindenütt azonos rendszer.

Az intézmény átalakulása és megszűnése

A felvilágosodással és a modern állam kialakulásával az inkvizíció intézménye egyre nagyobb kritikát kapott. A spanyol inkvizíciót a 19. század elején felszámolták, más helyi szervezetek is megszűntek vagy átalakultak. A római hivatalok bizonyos funkciói később egyházi doktrinális testületekbe olvadtak bele: a történelmi „Szent Hivatal” (Holy Office) a 20. század közepén átalakult, majd neve és szervezete módosult, ma a Szentszék missziói és doktrinális szervei más formában működnek.

Tévhitek és fontos megjegyzések

• Nem minden vallási per volt automatikusan inkvizíciós ügy: sok eljárást helyi püspöki bíróságok folytattak le.
• Bár a kínzás és a halálbüntetés aránylag gyakori volt egyes időszakokban és helyeken, sok elítélt enyhébb büntetést kapott, vagy elkerülte a maximális ítéletet abjurálással.
• A történelmi források és a korabeli statisztikák hiányosságai miatt a pontos képet csak árnyaltan lehet rekonstruálni; a modern kutatás igyekszik megkülönböztetni a politikai, vallási és társadalmi motívumokat.

A szó eredetéről: az inkvizíció kifejezés a latin inquisitio (illetve az abból származó inquirere, „vizsgálni, keresni”) gyökereire vezethető vissza — ez is jelzi, hogy eredetileg jogi-vizsgálati tevékenységről volt szó.

Ismert ügyek közé tartozik Galileo Galilei pere (1633), amely élesen rávilágított az egyház doktrínájának és a tudományos gondolkodásnak a konfliktusaira. A mai történeti értékelés az inkvizíciód eredményeit és módszereit kritikus szemmel vizsgálja: egyszerre része a középkori és kora újkori egyházi igazgatásnak, és egy olyan intézményként jelenik meg, amelynek öröksége sok vitát és tanulságot tartalmaz a vallási szabadság, jogvédelem és hatalomgyakorlás kérdéseiben.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az inkvizíció?

K: Mit csinált?

K: Mikor hozták létre?

K: Mi a teljes neve?

K: Hogyan büntette az eretnekeket?

K: Ki tárgyalta Galileo Galilei ügyét?

K: Mit jelent az "inkvizíció" kifejezés?

Keresés betűvel