A koronagyarmat, amelyet a 17. században királyi gyarmatnak is neveztek, az angol, majd később a brit birodalom gyarmati közigazgatásának egy típusa volt. A koronagyarmatokat vagy királyi gyarmatokat az uralkodó által meghatározott kormányzó irányította. A XIX. század közepére az uralkodó a gyarmatokért felelős államtitkár tanácsára királyi kormányzókat nevezett ki. A "királyi gyarmat" elnevezés alatt a később koronagyarmatként ismert angol Virginia gyarmat volt az első. Ez 1624-ben történt, miután a Korona visszavonta a Virginia Társaságnak adott királyi chartát.

Mi különbözteti meg a koronagyarmatot más gyarmatfajtáktól?

Koronagyarmat alatt általában olyan területet értettek, amelynek legfőbb kormánya és jogi hatalma közvetlenül a Koronához (a királyhoz vagy királynőhöz) tartozott, szemben a korábbi charta (társasági) vagy proprietary (magánbirtokosi) típusokkal. A koronagyarmatokon a kormányzó volt a végrehajtó hatalom helytartója, akit a Korona nevezett ki a gyarmatokért felelős minisztérium (a Colonial Office) vagy államtitkár tanácsára. A kormányzó mellett általában léteztek tanácsadó testületek és törvényhozó gyűlések, de ezek hatásköre és összetétele nagyban eltérhetett a gyarmat státuszától és fejlődési fokától.

Történeti fejlődés és jellemző példák

A tizenkilencedik század közepéig a "koronagyarmat" kifejezést sokszor csak azokra a gyarmatokra használták, amelyeket háborúk során szereztek meg. Ilyen volt például Trinidad és Tobago, Brit Guyana, valamint a letelepedés gyarmatai, amelyek egy része később szélesebb önkormányzati jogokat szerzett és Dominiumokká váltak. Ezek közé tartoztak például Kanada, Új-Fundland, Új-Dél-Wales, Queensland, Dél-Ausztrália, Tasmánia, Victoria, Nyugat-Ausztrália és Új-Zéland, amelyek később Dominiumokká váltak.

  • Példák koronagyarmatokra: Trinidad és Tobago; Brit Guyana; számos ausztrál tartomány és Új-Zéland; valamint több karibi és atlanti terület (pl. Bermuda, Falkland-szigetek, Gibraltár) – ezek közül néhány később különböző státuszokba (dominion, önkormányzattal bíró gyarmat, védett terület) fejlődött.
  • A későbbi fejlődés során egyes koronagyarmatok fokozatosan megkapták a "responsible government" elvét (felelős önkormányzat), amelyben a helyi kormány felelős lett a helyi törvényhozás előtt, és így a gyarmatok egyre nagyobb belső önkormányzathoz jutottak.

Átalakulás a 20. században és a modern jogi státusz

A brit gyarmati rendszer a 20. század első felében jelentős átalakuláson ment keresztül. A dominionok (például Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland) fokozatosan önállóbbá váltak: fontos jogi mérföldkő volt a Statute of Westminster (1931), amely elismerte a dominionok törvényhozási egyenrangúságát a Brit Birodalommal. Ugyanakkor sok terület továbbra is közvetlen koronai irányítás alatt maradt koronagyarmatként vagy más, a Koronához kötődő formában.

A "koronagyarmat" elnevezést egészen 1981-ig használták, amikor az 1981. évi brit állampolgársági törvény a fennmaradó brit gyarmatokat "brit függő területeknek" minősítette át (British Dependent Territories). 2002-től a területeket általánosan British Overseas Territories (Brit tengerentúli területek) néven ismerik; a 2002. évi törvény emellett jelentős változásokat hozott a területek lakóinak brit állampolgársági státuszában.

Fontos megkülönböztetések

Érdemes megjegyezni, hogy a koronagyarmat kifejezés eltér a crown dependency (korona-függő terület) fogalmától: az utóbbiak (például az Isle of Man és a normann-szigetek: Jersey és Guernsey) nem voltak részesei a brit gyarmati rendszernek ugyanabban az értelemben, és saját különleges jogállással rendelkeznek, bár végső szuverenitásuk a brit koronához köthető.

Összefoglalva, a koronagyarmatok a brit birodalom központi közigazgatási formai lehetőségét képviselték: a Korona közvetlen irányítása alatt álló területek voltak, amelyek történetileg különböző módokon fejlődtek tovább—egyesek teljes önállóságot nyertek, mások különleges brit területi státuszt őriztek meg a 20. században és a 21. században.