Van Diemen's Land

Büntetőtelep

Az 1830-as évektől 1853-ig Van Diemen's Land volt Ausztrália fő büntetőtelepe. Amikor Nagy-Britannia abbahagyta a rabok küldését Új-Dél-Walesbe, az összes elítéltet Van Diemen's Landre küldték. Van Diemen's Landre körülbelül 75 000 elítéltet küldtek, ami az Ausztráliába küldött összes elítélt körülbelül 40%-a.

A férfi elítéltek fizetést kaptak azért, hogy a szabad telepesek szolgáiként vagy mezőgazdasági munkásként, illetve a közmunkákon dolgozó munkacsoportokban dolgozzanak. Csak a legnehezebb helyzetben lévő elítélteket küldték a Tasman-félszigeten található Port Arthur nevű börtönbe. A több bűncselekményt elkövető elítélteket is oda küldték. A női elítéltek szabad telepesek házaiban dolgoztak cselédként, vagy női gyárba (női munkásbörtön) kerültek. Van Diemen's Landben 5 női gyár volt.

A börtönbüntetésüket letöltött, vagy jól viselkedő elítéltek, akik szabadságjegyet kaptak, gyakran elhagyták Van Diemen's Landet. Sokan az új szabad gyarmatra, Victoriába mentek. Az olyan városok szabad telepesei, mint Melbourne, nem szerették, ha a volt fegyencek a városukba jöttek. A viktoriánus aranyláz idején sok Van Diemen's Landről származó telepes (úgynevezett vandemoniak) ment a viktoriánus aranylelőhelyekre, például Ballaratba vagy Bendigóba.

Nagy-Britannia 1853-ban abbahagyta a rabok küldését Tasmániába.

A név

Anthony Trollope használta a vandemoni szót: -

Ők (a vandemoniak) egyöntetűen kijelentik, hogy az elítéltek érkezésének megszűnése a vesztüket okozta.

(A vandemoniak egyetértenek abban, hogy az elítéltek érkezésének megakadályozása elszegényítette őket.)

.

Mivel a Van Diemen's Land nevet a rabokhoz kötődőnek látták, és úgy hangzott, mint a "démon" szó (forrás), a polgárok petíciót nyújtottak be a névváltoztatásért, amelyet 1855-ben, 1856. január 1-jei hatállyal engedélyeztek. Abel Tasman után Tasmániának nevezték el. Az utolsó tasmániai büntetőtelep Port Arthurban 1877-ben zárult be.

Népi kultúra

Zene

• Van Diemen's Landet említi a "The Wild Colonial Boy" című ausztrál népdal.
• Van Diemen's Land gyakran szerepel a Flogging Molly zenéjében, például az "Every Dog Has Its Day" című dalban.
• A Van Diemen's Landet megemlítő ír népdalok a "The Black Velvet Band", a "Back Home in Derry" és a "Van Diemen's Land".
• A "Van Diemen's Land", más néven "The Gallant Poachers" egy hagyományos angol népdal, és egy hagyományos skót dal is.
• A Steeleye Span a hagyományos angol népdalt énekli They Called Her Babylon című albumán.
• A "Van Diemen's Land" a U2 rockegyüttes Rattle and Hum című albumának második dalának címe. A szöveget The Edge írta és énekelte. A dal egy John Boyle O'Reilly nevű fenian költőnek állít emléket. Őt költészete miatt Ausztráliába küldték.
• A "Maggie May" című angol népdal refrénje szerint "Elküldtek Van Diemen kegyetlen partjára".
• Van Diemen's Landet említi az ír dal, a "Back home in Derry". A zenét Gordon Lightfoot kanadai dalszerző írta, a szöveget pedig a híres ír republikánus Bobby Sands. A dalt Christy Moore ír énekesnő énekelte.
• Shirley Collins és az Albion Country Band felveszi a "Van Diemen's Land" című számot a No Roses (1971) című albumon.
• Carla Bruni a No Promises című albumán Emily Dickinson "If You Were Coming In The Fall" című versét énekli. A dalban Van Diemen's Landet említi: "kivonva, amíg az ujjaim le nem estek; Van Diemen's Landbe".

Könyvek

• Gould halak könyve: Richard Flanagan regénye (megjelent 2002). Egy elítélt történetét meséli el, akit Van Diemen's Landre küldenek. Bajba kerül a helyi (és őrült) illetékesekkel.
• Cormac McCarthy Blood Meridian című könyvének egyik szereplője, egy Bathcat nevű "Vandiemenlander" az 1850-es évek Mexikójában.
• Edgar Allan Poe A. Gordon Pym elbeszélése című könyvében a főszereplő a Déli-sark felé vezető úton megáll Van Diemen's Landen.
• Van Diemen's Land említésre kerül Umberto Eco "Az előző nap szigete" ("L'isola del giorno prima", 1994) című könyvében, amely egy 17. századi olaszról szól, aki a nemzetközi dátumvonalon lévő szigeten rekedt.
• Van Diemen's Land Emily Dickinson "If You Were Coming in the Fall" című versében szerepel.
• Bryce Courtenay "The Potato Factory" (1995): Emily Dickinson "If You Were Coming In The Fall" című verséből vett idézetet használ.
• Jonathan Swift Gulliver utazásai című művében (1726) Lilliput országa "Van Dieman-földtől északnyugatra" [sic] található.
• Iain Lawrence Az elítéltek című könyvében a fiatal Tom Tin-t gyilkosság vádjával Van Diemen's Landre küldik.
• James De Mille Egy rézhengerben talált furcsa kézirat (levél) című filmjében egy kéziratot (levelet) írt egy brit tengerész, aki eltévedt, miután elítélteket vitt Van Dieman's Landre.
• Dan Simmons The Terror (2007) című könyve a HMS Erebus és a HMS Terror útjáról szól, amelynek célja az Északnyugati átjáró felfedezése volt. A hajók 1846 májusában hagyták el Angliát, és soha többé nem hallottak felőlük. A Van Diemen's Landet a Francis Crozierről szóló fejezetekben említik.
• Peter Carey A Kelly-banda igaz története című könyvében Van Diemen's Land az a hely, ahol Ned Kelly szülei szenvedtek a Victoria felé vezető úton.
• Matthew Kneale (2000) Angol utasok című regénye 3 őrült angol férfi történetét meséli el. 1857-ben Van Diemen's Land felé hajóznak, az Édenkertet keresve.
• Christopher Koch "Out of Ireland" című regénye elmeséli, milyen volt elítéltnek lenni Van Dienem's Landben.
• Az Isabel Dick által írt Wild Orchards (1955) egy fiatal angol nő történetét meséli el, aki feleségül megy egy Van Dieman's Landről (Tasmánia) származó férfihoz, és a vadonban való otthonteremtésükkel kapcsolatos küzdelmüket, némi történetet is bemutatva az őslakosokkal szembeni rossz bánásmódról és a szigeten Anglia büntetőtelepként való használatából adódó nehézségekről.

Kapcsolódó oldalak

• Tasmánia
• Abel Tasman
• Port Arthur, Tasmánia