Van Diemen's Land volt az európaiak által Tasmániára használt elnevezés, mielőtt kiderült volna, hogy ez egy sziget. Tasmánia ma Ausztrália egyik állama. Abel Tasman holland felfedező volt az első európai, aki feltérképezte Tasmánia egyes partjait. Anthony van Diemenről, a holland Kelet-India főkormányzójáról, Anthony van Diemenről nevezte el a területet Anthoonij van Diemenslandtnak. Van Diemen 1642-ben Tasmant küldte ki a feltételezett déli szárazföld kiterjedésének feltérképezésére. Tasman hajóútjai során a sziget egyes partszakaszait feltérképezte és néhány helynevet rögzített, de a belső területeket nem ismerte meg.
Az európai letelepedés és a büntetőtelep kezdetei
Az 1800-as évek elején a brit gyarmati politika stratégiai okokból is igyekezett biztosítani jelenlétét a délkelet-ausztráliai térségben, hogy megakadályozza a francia terjeszkedést. 1803-ban a szigetet a britek büntetőtelepként telepítették le. Az első állandó európai települések 1803–1804 körül jöttek létre (az 1803-as risdoni kezdeményezés és a 1804-es, David Collins vezette Hobart körüli telepítés). A szigetet Van Diemen's Landnek nevezték el, és a brit Új-Dél-Wales gyarmat része lett.
Büntetés, telepítés és a kormányzás
A brit vonatkozású foglyok szállítása Tasmániára az 1800-as évek közepéig folytatódott; a kényszermunka és a büntetőtelepi rendszer a korai telepesélet meghatározó eleme volt. 1824-ben Van Diemen's Land önálló gyarmattá vált, és George Arthur lett az egyik leghírhedtebb kormányzó, aki szigorú rendfenntartási és büntető intézkedéseket vezetett be. A korszakban jöttek létre a híres büntetőtelepek, köztük a későbbi Port Arthur, amely később a legsúlyosabb büntetőtelepek egyike lett.
Az őslakosok — tragédia és konfliktusok
A brit letelepedés és a büntetőtelepi rendszer súlyos következményekkel járt a Tasmániai őslakosok, a Palawa közösségek számára. A 19. század első felében elhúzódó erőszakos konfliktusok, földfoglalás és betegségek következtében járványok és katonai akciók súlyosan megtizedelték az őslakos lakosságot. Az 1820-as évekbeli fegyveres összecsapások (a történetírásban gyakran a "Black War" néven emlegetett időszak) alatt és azt követően sok őslakost elűztek vagy kényszerrel áthelyeztek — egyeseket Flinders-szigetre vitték egy úgynevezett „védett” táborba, ahol sokan elhunytak.
A névváltoztatás és az önkormányzat
A Van Diemen's Land névhez a 19. század közepére erős negatív, büntetőtelepi hírnév társult. A helyi közösségek és vezetők azt szerették volna, ha a gyarmat megszabadul a bűnözéssel és kényszermunkával kapcsolatos megbélyegzéstől. Ennek hatására 1856-ban Nagy-Britannia megváltoztatta a nevet Tasmániára — az Abel Tasman nevét őrző elnevezésre, amelyet már korábban is használtak térképeken és a helyiek körében. Ugyanabban az évben a gyarmat megkapta az önrendelkezés jogát is: saját parlamenttel és felelős kormányzattal rendelkezett, Hobart (korábban Hobart Town) pedig a gyarmat fővárosa maradt.
Örökség és mai jelentőség
A Van Diemen's Land korszak öröksége ma is látható Tasmánia épített és kulturális emlékeiben: a büntetőtelepi helyszínek (különösen Port Arthur) ma múzeumok és emlékhelyek, és az ausztráliai büntetőtörténet részét képezik. A Port Arthur és más kapcsolódó helyszínek az ausztrál konviktustörténet emlékei közé tartoznak, és a turizmus fontos célpontjai. Ugyanakkor a gyarmatosítás és a büntetőtelepek időszaka komoly társadalmi és emberi következményekkel járt, amelyek hatása a mai napig érezhető a helyi közösségek és az őslakos palawa kultúra történetében.
