Kacslábú rákok

A pajorlepke egy cirripedea, egy rákféle. Kemény kalcium-karbonát lemezek borítják, és kemény felületekhez tapadva él.

Nem úgy néz ki, mint egy rákféle, és sok évszázadon át puhatestűnek hitték. Az 1830-as években J. V. Thompson megtalálta a lárváit, és nyomon követte fejlődésüket a kifejlett formáig. A rákfélékre jellemző nauplius lárvája van. Később Charles Darwin, aki nyolc éven át foglalkozott a pajor kagylókkal, megállapította, hogy Thompsonnak igaza volt.

A pajzstetvek kemény felületeken, például mólókon, hajókon, sziklákon és más állatokon, például teknősökön és bálnákon nőnek. A pajzstetvek a rákoktól és a garnélarákoktól eltérő csoportot alkotnak. A hajózási ipar és a magánhajótulajdonosok számára kellemetlenek.

Nauplius lárva egy kopárfejű lárvája

Cirripedeus nauplius lárvája

a Cypris nevű kagyló második stádiumú lárvája.

Life-style

A patkányok szuszpenziós táplálkozók, görbült "lábaikkal" apró táplálékot söpörnek a szájukba. (Általában) a sziklához ragasztják őket, és kemény mészkőlemezek borítják őket, amelyeket dagálykor szorosan összezárnak. A kagylók ivarosan szaporodnak, és kis nauplius lárvákat hoznak létre, amelyek a planktonban szétszóródnak. A lárvák végül cypris formát öltenek, és más kemény felületekre tapadva új pajorokat alkotnak. Összehasonlító anatómiájukat Charles Darwin dolgozta ki részletesen.

Reprodukció

Az állatvilágban a csigák rendelkeznek a legnagyobb pénisz-testméret aránnyal. Néhány formájuk teljesen parazitává vált a nagyobb rákféléken.

A sziklás tengerpartokon messze a leggyakoribb állatok a pajorok. Számukat a Man-sziget egyik partján ezermillióra becsülik (10⁹), és szárítás után mérlegelve 12 századsúlynyi (~600 kg) szövetet termelnek. Minden évben hatalmas számú lárvát bocsátanak ki, a becslések szerint egymillió milliót (10¹²). ^p110

Darwin munkája

Darwin négy részből állította össze munkáját: Voltak a kocsányos pajzstetvek (pedunculated), és azok, amelyek kemény aljzaton ültek (a sessilis pajzstetvek). Ezek mindegyikét élő és fosszilis pajzstetűkre osztotta.

1851: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Lepadidae; vagy a Cirripedes lábasfejűek. Élő kagylók.
1851: A Fossil Lepadidae, or, Pedunculated Cirripedes of Great Britain. Fosszilis kagylók.
1854: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Balanidae (vagy Sessile Cirripedes); a Verrucidae stb.
1854: Monográfia Nagy-Britannia fosszilis Balanidáiról és Verrucidáiról

Galéria

Pillangók a tengerparton

Közelkép egy kagylóról

Egy Chthamalus stellatus kagylótelep

Kérdések és válaszok

K: Mi az a pajzsmirigy?

V: A pajor egy olyan rákféle, amely kemény felületekhez tapadva él.

K: Hogy néz ki egy pajorka?

V: A pajorka nem úgy néz ki, mint egy tipikus rákféle, mivel kemény kalcium-karbonát lemezek borítják.

K: Mi volt a kezdeti tévhit a pajzstetvekről?

V: Sok évszázadon át a pajzstetűket rákfélék helyett puhatestűnek hitték.

K: Ki fedezte fel a kagylók lárváit?

V: J. V. Thompson fedezte fel a kagylók lárváit az 1830-as években.

K: Mi a rákfélék tipikus lárvája?

V: A rákfélék tipikusan nauplius lárvával rendelkeznek, ami a pajor kagylóknak is megvan.

K: Ki erősítette meg Thompson felfedezését a pajzstetvekről?

V: Charles Darwin megerősítette J. V. Thompson felfedezését, miszerint a pajorkacsák a rákfélék egy fajtája.

K: Hol nőnek a pajzstetvek?

V: A pajzstetvek kemény felületeken, például mólókon, hajókon, sziklákon és más állatokon, például teknősökön és bálnákon nőnek.