Pajzstetvek (Cirripedia) — meghatározás, élőhely és életciklus
Pajzstetvek (Cirripedia) meghatározása, élőhelye és életciklusa: fejlődés, lárvák, kemény felületekhez való tapadás, és hatásuk a hajózásra valamint tengeri gazdaállatokra.
A pajzstetvek (Cirripedia) a rákféle tengeri gerinctelenek csoportjába tartoznak. A kifejlett egyedeket merev, egymást fedő lemezekből felépülő külső váz borítja, amelyet elsősorban kalcium-karbonát rakódik le; ezek a lemezek védik és rögzítik az állat testét. A fiatal lárvák úszó életmódot folytatnak, míg a kifejlett példányok életüket szilárd felületekhez tapadva töltik.
Rendszertan és történelmi megfigyelések
A pajzstetveket korábban sokáig az egyszerűbb testfelépítésű állatok közé sorolták: nem úgy néztek ki, mint a tipikus rákok, ezért évszázadokon át puhatestűnek is hitték őket. Az áttörést J. V. Thompson eredményei hozták az 1830-as években, amikor leírták a lárváit és nyomon követték fejlődését a felnőtt alakig. Feltárult, hogy a pajzstetveknél megjelenik a rákokra jellemző nauplius stádium. Később Charles Darwin, aki nyolc éven át tanulmányozta a pajorkagylókat, részletesen kimutatta rokonságukat a rákokkal és rendszerezte leírásukat.
Megjelenés és alkalmazkodás
- Váz és lemezek: A legtöbb faj külső, több darabból álló mészvázat képez (acorn vagy lemezszerű struktúra), amelyet a környezeti hatásoktól védő kemény réteg alkot.
- Táplálkozás: A felnőtt pajzstetvek kitolható, bozontos lábasúszószerű csápokat (cirri) használnak, amelyekkel a vízben lebegő táplálék részecskéket szűrik ki.
- Rögzítés: Sok faj ragasztóanyagszerű anyagot (cement) választ ki, mellyel végleges rögzítést hoz létre a kiválasztott aljzathoz.
- Alakváltozatok: Különbségek vannak a „tölcsér” vagy „pajzs” formájú fajok (acorn barnacles) és a nyélhez kötött, „libanyak” (gooseneck) típusok között.
Életciklus
Az életciklus tipikusan a következő lépéseket tartalmazza:
- Tojás és lárvák: A megtermékenyített tojásokból először többször vedlő nauplius lárvák kelnek ki, amelyek pár vezikuláris stádiumon keresztül úsznak a planktonban és táplálkoznak.
- Cypris (cyprid) stádium: A naupliusok további fejlődés után cyprid lárvává alakulnak: ez a nem táplálkozó stádium keresi a megfelelő rögzítési helyet (sziklák, hajótesten, tengeri állatokon levő felületek).
- Metamorfózis: Miután a cyprid megfelelő aljzatot talált, ragasztóanyagot választ ki, rögzül és átalakul kifejlett egyeddé, kialakulnak a mészlemezek és a cirriák.
- Szaporodás: Sok faj hermafrodita, a megtermékenyítés általában keresztmegtermékenyítéssel történik; érdekesség, hogy a kifejlett példányok nagyon hosszú hímivarszervet fejlesztenek a szomszédos egyedek eléréséhez.
Élőhely és ökológiai szerep
A pajzstetvek gyakran előfordulnak kemény felületeken, például mólókon, hajókon, sziklákon és más állatokon, például teknősökön és bálnákon. Egyes fajok kifejezetten pelágikus életmódot folytatnak, és lebegő tárgyakon telepednek meg (pl. hajóroncsok, úszóhínárok).
Ökológiai szerepük sokrétű: kolonizátorokként új felületeket vonnak be bioközösségekbe, táplálékforrást jelentenek ragadozóknak (pl. tengeri csigák, halak), és közreműködnek a part menti táplálékhálózat energiaáramlásában.
Gazdasági hatás és védekezés
A pajzstetvek különálló csoportot alkotnak a rákoktól és a garnélarákoktól, de a hajózási ipar számára komoly problémát jelentenek: a hajótestre tapadó együttesek megnövelik a vízellenállást, csökkentik a hajók sebességét és növelik az üzemanyag-fogyasztást. Emellett a hajóutak révén fajokat juttathatnak új területekre, inváziós problémákat okozva.
Védekezési módszerek:
- speciális antifouling festékek (réz-alapú vagy más biocid formulák, illetve modern önkopó bevonatok);
- rendszeres hajómosás és mechanikus tisztítás;
- nem vegyi megoldások: sima, alacsony tapadású felületek, ultrahangos rendszerek vagy biofouling-gátló bevonatok kutatása.
Érdekességek
- Charles Darwin részletes monográfiát írt a pajzstetvekről, amely jelentősen hozzájárult a csoport életmódjának és fejlődésének megértéséhez.
- Egyes fajok olyan erős ragasztót termelnek, amelyet az orvosi és anyagtechnológiai kutatások inspirációként használnak.
Összefoglalva, a pajzstetvek (Cirripedia) különleges alkalmazkodású, kagylószerű rákok, amelyek fontos szerepet játszanak a tengerparti és tengeri ökoszisztémákban, ugyanakkor gazdasági kihívást is jelentenek a hajózás számára.

Nauplius lárva egy kopárfejű lárvája

Cirripedeus nauplius lárvája

a Cypris nevű kagyló második stádiumú lárvája.
Life-style
A patkányok szuszpenziós táplálkozók, görbült "lábaikkal" apró táplálékot söpörnek a szájukba. (Általában) a sziklához ragasztják őket, és kemény mészkőlemezek borítják őket, amelyeket dagálykor szorosan összezárnak. A kagylók ivarosan szaporodnak, és kis nauplius lárvákat hoznak létre, amelyek a planktonban szétszóródnak. A lárvák végül cypris formát öltenek, és más kemény felületekre tapadva új pajorokat alkotnak. Összehasonlító anatómiájukat Charles Darwin dolgozta ki részletesen.
Reprodukció
Az állatvilágban a csigák rendelkeznek a legnagyobb pénisz-testméret aránnyal. Néhány formájuk teljesen parazitává vált a nagyobb rákféléken.
A sziklás tengerpartokon messze a leggyakoribb állatok a pajorok. Számukat a Man-sziget egyik partján ezermillióra becsülik (109), és szárítás után mérlegelve 12 századsúlynyi (~600 kg) szövetet termelnek. Minden évben hatalmas számú lárvát bocsátanak ki, a becslések szerint egymillió milliót (1012). p110
Darwin munkája
Darwin négy részből állította össze munkáját: Voltak a kocsányos pajzstetvek (pedunculated), és azok, amelyek kemény aljzaton ültek (a sessilis pajzstetvek). Ezek mindegyikét élő és fosszilis pajzstetűkre osztotta.
- 1851: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Lepadidae; vagy a Cirripedes lábasfejűek. Élő kagylók.
- 1851: A Fossil Lepadidae, or, Pedunculated Cirripedes of Great Britain. Fosszilis kagylók.
- 1854: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Balanidae (vagy Sessile Cirripedes); a Verrucidae stb.
- 1854: Monográfia Nagy-Britannia fosszilis Balanidáiról és Verrucidáiról
Galéria
· 
Pillangók a tengerparton
· 
Közelkép egy kagylóról
· 
Egy Chthamalus stellatus kagylótelep
Kérdések és válaszok
K: Mi az a pajzsmirigy?
V: A pajor egy olyan rákféle, amely kemény felületekhez tapadva él.
K: Hogy néz ki egy pajorka?
V: A pajorka nem úgy néz ki, mint egy tipikus rákféle, mivel kemény kalcium-karbonát lemezek borítják.
K: Mi volt a kezdeti tévhit a pajzstetvekről?
V: Sok évszázadon át a pajzstetűket rákfélék helyett puhatestűnek hitték.
K: Ki fedezte fel a kagylók lárváit?
V: J. V. Thompson fedezte fel a kagylók lárváit az 1830-as években.
K: Mi a rákfélék tipikus lárvája?
V: A rákfélék tipikusan nauplius lárvával rendelkeznek, ami a pajor kagylóknak is megvan.
K: Ki erősítette meg Thompson felfedezését a pajzstetvekről?
V: Charles Darwin megerősítette J. V. Thompson felfedezését, miszerint a pajorkacsák a rákfélék egy fajtája.
K: Hol nőnek a pajzstetvek?
V: A pajzstetvek kemény felületeken, például mólókon, hajókon, sziklákon és más állatokon, például teknősökön és bálnákon nőnek.
Keres