Charles Edward Russell (1860. szeptember 25. - 1941. április 23.) amerikai újságíró és politikus, a progresszív korszak egyik ismert publicistája és társadalmi reformere. 1909-ben – olyan személyekkel együtt, mint W. E. B. Du Bois, Ida B. Wells, Archibald Grimké, Henry Moskowitz, Mary White Ovington, Oswald Garrison Villard, William English Walling (egy korábbi rabszolgatartó család utolsó fia) és Florence Kelley – megalapította a National Association for the Advancement of Colored People (Nemzeti Szövetség a Színes Emberek Haladásáért) nevű szervezetet. Élete hátralévő részében Russell az igazgatótanácsban dolgozott és aktívan részt vett a rasszizmus elleni és polgárjogi kezdeményezésekben.
Pályafutás és írói munkásság
Russell ismertségét elsősorban újságírói és publicisztikai tevékenységének köszönhette: oknyomozó, társadalomkritikus írásai a korabeli problémákra – munkásjogokra, biztonsági és szociális kérdésekre, valamint a faji egyenlőség hiányára – hívták fel a figyelmet. Számos újságnak és folyóiratnak dolgozott, és pályafutása során összesen 27 könyvet írt, amelyek között életrajzok, társadalomtudományi és művészettörténeti munkák is szerepelnek.
Elismerések és örökség
1928-ban Russell megkapta a Pulitzer-díjat az Az Amerikai zenekar és Theodore Thomas című munkájáért, amely a zenekari élet és Theodore Thomas karmester tevékenységének ismertetését foglalja össze. Bár elsősorban újságíróként és aktivistaként ismert, művei tartós forrást jelentenek a progresszív kor társadalmi mozgalmairól és a korabeli amerikai kulturális élet egyes vonatkozásairól.
Russell öröksége a sajtó és a polgárjogi mozgalmak közötti kapcsolat megerősítésében, valamint a társadalmi igazságosság érdekében folytatott folyamatos munkában mérhető. A NAACP alapítóinak sorában betöltött szerepe és írásai a 20. századi amerikai reformmozgalmak fontos részei maradtak.