Pásztorgém
A szarvasgém (Bubulcus ibis) a kócsagok (Ardeidae család) kozmopolita faja, amely a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt égövön él.
A Bubulcus nemzetség egyetlen tagja, két alfajjal, a nyugati és a keleti marhahajcsárral. Ez egy zömök, fehér madár, amelyet a költési időszakban bíborszínű tollak díszítenek. Kolóniákban fészkel, általában vízpartok közelében, gyakran más gázlómadarakkal együtt.
A legtöbb más kócsaggal ellentétben viszonylag száraz, füves élőhelyeken táplálkozik, gyakran szarvasmarhákkal vagy más nagytestű emlősökkel együtt. Az ezen állatok által megzavart rovar- és kis gerinces zsákmányt kapja el. Kullancsokat és legyeket is elkap a szarvasmarhákról.
Eredetileg Ázsia, Afrika és Európa egyes részein őshonos, de elterjedése gyorsan terjedt, és sikeresen gyarmatosította a világ nagy részét. Ennek oka, hogy az emberek ma már a világ nagy részén háziasított szarvasmarhákat nevelnek. A szarvasmarhahajcsár egyes populációi vándorló, mások pedig a szaporodás után szétszélednek.
Repülőtereken biztonsági kockázatot jelenthet, és a kullancsok által terjesztett állatbetegségek terjedésében is szerepet játszik.
Szarvasmarha kócsag repülés közben a párzási időszakban.
Elterjedés és élőhely
A szarvasgém az egyik leggyorsabb és legszélesebb körű természetes terjeszkedésen ment keresztül a madárfajok közül.
Eredetileg Dél-Spanyolország és Portugália egyes részein, a trópusi és szubtrópusi Afrikában és a nedves trópusi és szubtrópusi Ázsiában őshonos. A 19. század végén kezdte elterjedési területét kiterjeszteni Afrika déli részére, és először 1908-ban szaporodott el a Fokföldön.
A szarvasmarha kócsagot először 1877-ben látták Amerikában, Guayana és Suriname határán, miután nyilvánvalóan átrepült az Atlanti-óceánon. A faj csak az 1930-as években telepedett meg ezen a területen.
A faj először 1941-ben érkezett Észak-Amerikába (ezeket a korai észleléseket eredetileg szökevényeknek tartották), 1953-ban Floridában szaporodott, majd gyorsan terjedt, és 1962-ben szaporodott először Kanadában. Ma már Kaliforniáig, nyugatra is gyakran előfordul. Először 1957-ben Kubában, 1958-ban Costa Ricában és 1963-ban Mexikóban jegyezték fel a költését, bár valószínűleg már korábban megtelepedett.
Európában a faj történelmileg visszaszorult Spanyolországban és Portugáliában, de a 20. század második felében visszaterjedt az Ibériai-félszigeten, majd Európa más részein is elkezdett gyarmatosítani: 1958-ban Dél-Franciaországban, 1981-ben Észak-Franciaországban, 1985-ben pedig Olaszországban. Az Egyesült Királyságban 2008-ban észlelték először a szaporodását, mindössze egy évvel az előző évben tapasztalt beáramlás után. Szintén 2008-ban jelentették, hogy a szarvasmarha kócsagok először költöztek Írországba.
Ausztráliában a kolonizáció az 1940-es években kezdődött, a faj a kontinens északi és keleti részén telepedett meg. Az 1960-as években kezdte rendszeresen meglátogatni Új-Zélandot.
1948 óta a marhahajcsár állandó lakója Izraelnek. 1948 előtt csak téli látogató volt.
A szarvasgém elterjedési területének tömeges és gyors bővülése az emberekkel és háziasított állataikkal való kapcsolatának köszönhető. Eredetileg a nagytestű, bozótvágó állatokkal való társas kapcsolathoz alkalmazkodott, de könnyen át tudott állni a háziasított szarvasmarhákra és lovakra. Ahogy az állattartás világszerte elterjedt, képes volt elfoglalni az egyébként üres helyeket.
Bubulcus ibis
Tipikus gyepes élőhely Kalkuttában (Kalkutta)
Etetés
A madár sokféle zsákmánnyal táplálkozik, különösen rovarokkal, különösen szöcskékkel, tücskökkel, legyekkel (kifejlett egyedek és kukacok) és lepkékkel, valamint pókokkal, békákkal és földigilisztákkal.
A faj általában szarvasmarhákkal és más nagytestű, legelő és legelésző állatokkal együtt fordul elő, és az emlősök által megzavart apró élőlényekkel együtt kapja el. Tanulmányok kimutatták, hogy a szarvasmarha kócsag táplálkozási sikere sokkal nagyobb, ha egy nagy állat közelében táplálkozik, mint ha egyedül táplálkozik. Amikor szarvasmarhával együtt táplálkozik, a kutatások szerint 3,6-szor sikeresebb zsákmányt ejt el, mint amikor egyedül táplálkozik. Teljesítménye hasonló, amikor mezőgazdasági gépeket követ, de ilyenkor nagyobb mozgásra kényszerül.
Nem költő tollazat
Kérdések és válaszok
K: Mi az a szarvasmarha kócsag?
V: A szarvasmarha kócsag a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt égövön élő kócsagfaj.
K: Hány alfaja van a szarvasmarha kócsagnak?
V: A szarvasmarha kócsagnak két alfaja van - a nyugati szarvasmarha kócsag és a keleti szarvasmarha kócsag.
K: Milyen a szarvasmarha kócsag külseje?
V: A szarvasmarha kócsag a költési időszakban fehér madár, bundás tollakkal.
K: Hol fészkel általában a szarvasmarha kócsag?
V: A szarvasgém általában vízpartok közelében fészkel, gyakran más gázlómadarakkal együtt.
K: Mi a szarvasmarha kócsag étrendje?
V: A szarvasmarha kócsag száraz füves élőhelyeken táplálkozik, és a szarvasmarhák és más nagytestű emlősök által megzavart rovarokkal és apró gerincesekkel táplálkozik. A szarvasmarhákról kullancsokat és legyeket is elkap.
K: Miért terjedt ki gyorsan a szarvasmarha kócsag elterjedése?
V: A szarvasmarha kócsag elterjedése azért terjedt el gyorsan, mert az emberek ma már a világ nagy részén háziasított szarvasmarhákat tartanak.
K: Milyen potenciális veszélyeket rejt a szarvasmarha kócsag?
V: A szarvasmarha kócsag biztonsági kockázatot jelenthet a repülőtereken, és szerepet játszott a kullancsok által terjesztett állatbetegségek terjedésében.
