A szarvasgém (Bubulcus ibis) a kócsagok (Ardeidae család) kozmopolita faja, amely a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt égövön él. Mérete kicsit rövidebb a legtöbb gázlómadárnál: testhossza általában 40–48 cm, szárnyfesztávolsága 88–96 cm, testtömege 250–500 g körül változik.

A Bubulcus nemzetség egyetlen tagja, két alfajjal, a nyugati és a keleti marhahajcsárral. Egyes rendszertani vélemények szerint a keleti forma önálló fajként (Bubulcus coromandus) is kezelendő. Ez egy zömök, fehér madár, amelyet a költési időszakban bíborszínű tollak díszítenek: a fej, a nyak és a hát felső része narancsos-bíbor színezettel jelenik meg, a fiatalok és a nem költési időszakban lévők inkább tiszta fehérek.

Élőhely és elterjedés

Kezdetben Ázsia, Afrika és Európa egyes részein őshonos, de elterjedése gyorsan terjedt, és sikeresen gyarmatosította a világ nagy részét. Az elmúlt évszázadokban eljutott a kelet- és dél-amerikai kontinensre, Ausztráliába és számos szigetre is. Gyakori alfajoktól és populációtól függően egyes madarak vándorló jellegűek, mások helyhez kötöttek, vagy csak a költési időszak után szétszélednek.

Leggyakrabban nyílt füves területeken, legelőkön, rizsföldeken, erdőszegélyeknél és vizes élőhelyek közelében találjuk meg. Kolóniákban fészkel, általában vízpartok közelében, gyakran más gázlómadarakkal együtt, fákon, sűrű bokrokon vagy nádasokban épített fészkekben.

Táplálkozás és viselkedés

A legtöbb más kócsaggal ellentétben viszonylag száraz, füves élőhelyeken táplálkozik, gyakran szarvasmarhákkal vagy más nagytestű emlősökkel együtt. Az ezen állatok által megzavart rovar- és kis gerinces zsákmányt kapja el. Leggyakoribb tápláléka a földibolha, tücsök, sáska, legyek, bogarak, de apró hüllőket, kétéltűeket és rágcsálókat is fogyaszt.

Gyakran ül a házi vagy vad állatok hátán, ahol Kullancsokat és legyeket is elkap a szarvasmarhákról, így egyaránt hasznos parazitairtóként és potenciális terjesztőként is viselkedhet (a kullancsok átvitelében szerepe lehet). Járványszerűen a földeken a talajforgatás vagy a traktorművelés után megjelennek, hogy a felbolydított ízeltlábúakat felkapják.

Szaporodás

A szarvasgém kolóniákban költ; a fészkeket fákon, sűrűbb bokros részeken, vagy nádasokban építik. A tojó 3–5 tojást rak, amelyet mindkét szülő költ körülbelül 21–26 napig. A fiókák gyorsan nőnek, és általában 30–35 nap elteltével repülnek ki, bár a teljes önállósodás tovább tart.

Kapcsolat az emberrel és hatása

Az emberi környezethez jól alkalmazkodik: elterjedését segítette a háziasított szarvasmarhák és a mezőgazdasági élőhelyek bővülése. Részben ez magyarázza, hogy a faj gyorsan kolonizálta a világ sok részét.

Ugyanakkor hátrányai is vannak: Repülőtereken biztonsági kockázatot jelenthet, mivel a röpképes madarak és a repülőgépek ütközése súlyos következményekkel járhat. Emellett szerepe lehet a kullancsok és más paraziták, valamint azok által hordozott betegségek terjesztésében, különösen, ha nagy csapatok mozognak háziállatok közelében vagy állatpiacokon.

Védelem és státusz

Nem tekintik veszélyeztetett fajnak: az IUCN listáján általában alacsony kockázatú (Least Concern) besorolást kapja, mert a faj populációi stabilak vagy növekvőek. Ugyanakkor helyi konfliktusok, például repülőtéri problémák vagy mezőgazdasági kár jelzik, hogy bizonyos területeken szabályozott beavatkozás szükséges lehet.

Összességében a szarvasgém jól alkalmazkodó, az emberi tájhasználatot kihasználó és gyakran hasznos madár, amelynek jelenléte helyenként problémákat is okozhat, ezért mind a természetvédelem, mind a közegészségügy szempontjából érdemes figyelemmel kísérni populációit.