Ugrás a tartalomhoz
Kezdőlap

Wilhelm Furtwängler (1886–1954) — német karmester, Beethoven és Wagner mestere

Wilhelm Furtwängler — német karmesteróriás, Beethoven és Wagner legendás tolmácsa; szenvedélyes, mély interpretációk és izgalmas életrajzi háttér egy zenei ikonról.

Wilhelm Furtwängler (született Berlin, 1886. január 25. - meghalt Baden-Baden, 1954. november 30.) német karmester. A 20. század egyik legnagyobb hatású és legtárgyaltabb karmestereként tartják számon: interpretációi mélyek, gondolatgazdagok és gyakran filozofikusak. Sokan azt mondják, hogy ő minden idők egyik legnagyobb karmestere. A híres olasz karmester, Arturo Toscanini egyszer úgy nyilatkozott róla, hogy rajta kívül Furtwängler a világ egyik legnagyobb dirigense.

Furtwängler különösen híres volt a német klasszikusok és romantikusok — elsősorban Beethoven, Brahms, Bruckner és Wagner — műveinek vezényléséről. Értelmezéseiben a formai koherencia és az expressionisztikus kifejezésmód ritka együttese jelenik meg: hosszú, organikus frázisok, ritmikai rugalmasság és dinamikai árnyaltság jellemzik előadásait.

Képgaléria

7 Képek

Élete és pályafutása

Fiatal korában zenei tanulmányokat folytatott, és hamar a német zenei élet közepe felé fordult: operaházakban és nagyzenekarok élén szerzett tapasztalatokat. Legismertebb pozíciója a Berlini Filharmonikus Zenekar vezetése volt; 1922-től hosszú éveken át állt az együttes élén, és ezzel jelentős befolyást gyakorolt a kor zenei életére. Pályafutása során fontos fesztiválokon és operaházakban is vezényelt, rendszeresen szerepelt Európa meghatározó zenei központjaiban.

Művészi stílus és felvételek

Furtwängler interpretációit a belső dráma hangsúlyozása, a formai építkezés és a spontánnak ható tempóváltoztatások jellemezték. Előadásai gyakran élő koncerteken maradtak fenn hangfelvételeken, és ezek a felvételek máig nagy érdeklődésre tartanak számot, mivel jól visszaadják az előadások intenzitását és fölfogását. Bár nem volt hangsúlyosan stíluskonzervatív, erőteljesen kötődött a német zenei hagyományokhoz.

Vita a politikai korszakról

Furtwängler megítélése nem csupán művészi teljesítményén alapul: pályafutását erősen beárnyékolta az a tény, hogy a náci hatalom idején Németországban maradt. Kritikusai miatt azzal vádolták, hogy nem tett eleget a rezsim elutasításáért, mások viszont kiemelték, hogy pozícióját gyakran arra használta, hogy segítsen üldözött muzsikusokon és megőrizzen zenészi függetlenséget. A háború utáni éveiben vizsgálat alá került, majd részleges rehabilitációt kapott és később újra felléphetett nemzetközi színpadokon.

Örökség

Furtwängler öröksége kettős: művészi nagysága és különleges interpretációs módszere hatalmas tiszteletet vívtak ki; ugyanakkor a náci korszakban betöltött szerepének megítélése vitákat gerjesztett, amelyek a mai napig élnek a szakirodalomban. Egyaránt hatott későbbi karmesterekre és a zenehallgatás esztétikájára, felvételei pedig alapvető forrásként szolgálnak Furtwängler hangképének és művészi gondolkodásának megismeréséhez.

Megjegyzés: Furtwänglerről számos monográfia, tanulmány és felvétel áll rendelkezésre azok számára, akik részletesebben szeretnének megismerkedni életművével és a körülötte zajló történelmi vitákkal.

Korai életút

Furtwängler 1886. január 25-én született Berlinben, Németországban. Münchenben nőtt fel, ahol apja régész és professzor volt. Már egészen fiatalon elkezdett zenét tanulni. Zongorázni tanult, és nagyon tehetséges volt. Zenét is kezdett írni. Több darabot is írt, mielőtt 20 éves lett volna. Élete hátralévő részében folytatta a zeneszerzést, de darabjai sosem váltak túlságosan híressé.

Karrier vezetése

Furtwängler először fiatalon kezdett el vezényelni. Azért akart vezényelni, hogy saját zenéjét előadhassa. Hamarosan azonban mások zenéjének vezénylésével vált híressé. A legelső darab, amelyet nyilvánosan vezényelt, Bruckner 9. szimfóniája volt. Számos zenekart vezényelt, mielőtt végül 1922-ben a világhírű Berlini Filharmonikusok vezetője lett. Később számos más fontos karmesteri feladatot is ellátott. A legfontosabb a Bayreuthi Ünnepi Játékok, egy nagyon híres német zenei fesztivál igazgatója volt.

A nácik és a második világháború

Amikor az 1930-as években a nácik átvették a hatalmat Németországban, Furtwängler kellemetlen helyzetbe került. Olyan zenét akart vezényelni, amelyet a nácik nem szerettek. Tiltakozásul otthagyta néhány karmesteri állását, amikor nem engedték fellépni. 1936-ban majdnem elhagyta Németországot, hogy az Egyesült Államokban éljen, ahol a New York-i Filharmonikusok szerették volna, ha ő vezényel. A nácik azonban továbbra is jó karmesternek tartották, és Németországban tartották. Ő is azért akart maradni, hogy megvédje a német zenét a náciktól. Az Egyesült Államokban az emberek nem szerették, hogy ott maradt, pedig nem igazán szerette a nácikat.

A második világháború alatt Furtwängler továbbra is a Berlini Filharmonikusokat vezényelte. Ebben az időszakban számos nagyon híres koncertet adott. A háború vége felé azonban a nácik elégedetlenek lettek vele. 1945-ben elmenekült Németországból, és néhány évig Svájcban élt. Két évig nem vezényelt újra.

A háború után

A háború után Furtwängler még mindig nehéz helyzetben volt. A szövetségesek azt hitték, hogy a nácik támogatója volt, mert Németországban maradt. Bíróság elé állították, de végül úgy döntöttek, hogy ártatlan. 1947-ben visszatérhetett a karmesterséghez. Bár ártatlan volt, az Egyesült Államokban még mindig nem kedvelték. A Chicagói Szimfonikus Zenekart akarta vezényelni, de nem engedték, mert az emberek feldühödtek miatta.

Furtwängler a háború után számos sikeres koncertet adott. Továbbra is vezényelte a Berlini Filharmonikusokat és más híres európai zenekarokat. Furtwängler 1951-ben adta pályafutása leghíresebb koncertjét. Abban az évben Beethoven 9. szimfóniáját vezényelte a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Ez volt az első alkalom, hogy a háború vége óta, hat évvel korábban megrendezték a fesztivált. Sokak szerint ez a koncert volt a történelem legnagyobb zenei koncertje. Furtwängler végül 1954-ben, 68 éves korában halt meg.

Zenei stílus

Furtwängler nagyon szokatlan módon vezényelt. A pálcával végzett mozdulatai nagyon esetlenek és rángatózóak voltak. Egyesek szerint úgy nézett ki vezénylés közben, mint egy "madzagon függő bábu". Nagyon gyakran szerette lassítani és gyorsítani a zenét. Furtwängler úgy vélte, hogy a zene több, mint a kottában szereplő hangjegyek. Úgy vélte, az előadó feladata, hogy minden előadást különlegessé tegyen. Ez azt jelentette, hogy ugyanazt a darabot gyakran nagyon különböző módon játszotta a különböző koncerteken. De még akkor is, amikor megváltoztatta a darab előadásmódját, a zenét nagyon szépnek tartotta. Nem szerette azokat a karmestereket, akik csak a lapon lévő hangokat játszották, anélkül, hogy bármi különlegeset csináltak volna a zenével.

Furtwängler fiatalabb karmesterként sok különböző zeneszerző zenéjét játszotta. Ahogy azonban idősebb lett, általában csak a nagy német zeneszerzők zenéjét játszotta. Kedvencei közé tartozott Beethoven, Brahms, Bruckner és Wagner.

Felvételek

Furtwängler nem sok felvételt készített stúdióban. A felvételi technológia akkoriban még nagyon új volt, és eleinte nem működött jól hosszú klasszikus darabok rögzítésére. Furtwängler számos koncertjét rögzítették azonban, különösen a második világháború alatt és után. Ma úgy gondolják, hogy ezek minden idők legjobb felvételei közé tartoznak. Az 1951-es híres bayreuthi koncertje is egy ilyen koncertfelvétel.

Szerző

AlegsaOnline.com Wilhelm Furtwängler (1886–1954) — német karmester, Beethoven és Wagner mestere

URL: https://hu.alegsaonline.com/art/132861

Megosztás